"Ál-háromhajós" pálos templomok

2017/09/29. - írta: Pálos Építészet

Bár elmondhatjuk, hogy a középkorban épült pálos templomok mindegyike különleges (már amelyikből fennmaradt értékelhető részlet), volt és van még néhány ezeknél is különlegesebb. Jellegzetes alaprajzi rendszerük miatt külön csoportot képeznek ezek az "ál-háromhajós", 14. századi templomok... Az úgynevezett "ál-háromhajós" típus jellemzője, hogy a templomhajóba több méter mélyen nyúlnak be haránt-irányú pillérek, és alsó szintjükön átjárónyílások vannak. Ezzel a templom lényegében háromhajóssá válik. Az átjárók azonban olyan kis méretűek, hogy az így kialakult - pillérek vonalában lévő - mező nem tekinthető tényleges mellékhajónak. A rendszer pontos funkcionális szerepe mai napig nem világos, feltételezések szerint "perambulando" (körüljárva) elmélkedés terét biztosította a templomon belül. A rendszer analógiáit Entz Géza Karintiára vezette vissza. A típus - feltételezés szerint a 14. század második felében a királyi alapításokon is jelen volt, ám megjelenése még a század elejére, és főúri alapításokhoz kötődik. Ilyen "ál-háromhajós" típusú pálos templom volt az elpusztult tüskevári, és a ma is álló csatkai templomok. A márianosztrai és a Szlovákiában található máriavölgyi templomok mély oldalkápolnái hasonló építészeti rendszert sejtetnek...

dsc_0563.JPGCsatka templombelső a karzatról

A Komárom megyei csatkai volt pálos templom olyan építészeti sajátosságokat mutat, melyeknek tanulmányozása új mozzanatokkal bővítheti a gótikus építészetről alkotott képünket. Alaprajzi elrendezése, térképezése a magyar emlékanyagban csaknem egyedülálló, és jelentőségét növeli, hogy az általunk ismert egyetlen, közvetlen hasonlóságot mutató templom, a tüskevári, a századforduló körül teljesen elpusztult.

A templom egyhajós, nyújtott szentéllyel, a nyolcszög öt oldalával záródó' apszissal. A szentély és a hajó találkozásánál a templom északi oldalához csatlakozik a négyszögletes alaprajzú torony. Az északi oldalon helyezkedett el a kolostor is. A szentély három boltszakasszal meghosszabbított, a hajó négy boltszakaszos. Jelenleg az apszis egy barokk-kori falazott oltárral elválasztva sekrestyeként szolgál, eredeti magasságát kb 1/3 résszel csökkentették, a támpilléreket a lábazatig lebontották. A szentély déli oldalán megmaradtak a támpillérek és a csúcsíves ablakok. Az eredeti boltozat hiányzik, feltételezhetőleg bordás keresztboltozat volt. A padláson még láthatók a szentély két boltszakaszának homlokív maradványai. A profil egyszerű, kétoldalt hornyolt, középen egyenes lemetszésű. A jelenlegi, 1801-ben készült csehboltozat viszonylag pontosan ül a boltvállakra, így térhatásában a templom megközelíti az eredetit. A szentélyt a hajótól csúcsíves diadalív választja el.

Az épület szokásostól eltérő szerkezete a hajóban jelentkezik. Ez ugyanis belső támpilléres rendszerű, a támpillérek a hajó két oldalán négy-négy kápolnát alkotva bővítik a templomteret. A kápolnákat a fal mellett keskeny csúcsíves nyílások kötik össze egymással. A két kápolnasor tehát részben a mellékhajók funkcióját tölti be. A kápolnákat csúcsíves árkádok kapcsolják a templomtérhez. Magasságuk meghaladja a hajó boltozatát hordozó oszlopfők magasságát, szélességük megegyezik a fülkék szélességével. Így a tágas fülkesorok szép ritmusú, szervesen a hajóhoz csatlakozó térként jelennek meg.

ai_rajz007_1.jpg                Ádám Iván rajza a tüskevári romokról (A képek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Műemléki adattárában találhatók.)

Az elpusztult tüskevári templom egy homályos fogalmazású okleveles anyag alapján 1310-1315 között keletkezett. Az első adományt Csák mester 1315-ben tette az ott élő pálos remetéknek. Tényleges alapítónak II. Miklós győri püspök tekinthető, aki a pilisi Keresztúrról idejött szerzeteseknek 1321-ben jelenős adományokat biztosított.

A templom középkori formája semmiképpen nem felel meg az alapítás-kori állapotnak, valószínűleg a 14. század közepén épült (újjá?). A Szent Mária Magdolnáról nevezett "álháromhajós" templom hajója négy boltszakaszos, a diadalív előtti mező szélesebb. Valamennyi szakasz keresztboltozattal fedett volt, és a pillérek közeit is boltozták. A poligonális apszis három boltszakaszos volt, szintén keresztboltozattal. A délről csatlakozó kolostor alaprajzáról csak barokk-kori rajz maradt. Valószínűleg az újjáépítéskor alapvetően követték a középkori diszpozíciót. A templom és kolostor tekintélyes romjai kb. 1900-ig álltak. Ádám Iván 1877-ben még a fél-templom tetőig álló falait rajzolhatta le. Ezekből a rajzokból tudhatjuk, hogy a templomhajó szerkezete rendkívül hasonlatos a csatkai temploméhoz.

030marianosztra02.jpgMárianosztra barokk temploma

Nosztra pálos templomát Nagy Lajos király alapította 1352-ben, ekkor számos birtokkal látta el. Innen alapították a lengyelországi Czestochowa kolostorát 1382-ben. Az épület pusztulása 1545-ben kezdődött, 1570-ben el is néptelenedett, valószínű ekkor vált az épület rommá. Széchenyi György érsek alapítványából építették újjá 1718-1721 között barokk - de középkori részleteket tartalmazó - stílusban. A templom szentélye az átépítések során megőrizte középkori jellegét, négy boltszakaszos tere csúcsíves keresztboltozattal fedett, a boltozati elemek konzolban végződő faloszlopokra futnak le. A templomhajóban jelenleg semmi nem mutat középkori eredetre, ugyanakkor a hajóméret és arány közelít a csatkai és tüskevári kolostortemplomok hasonló méreteihez.  jelenlegi hajó a torony-szakasszal együtt három boltszakaszos, oldalt mély kápolnákkal.

A kápolnák ilyen kialakítása nem tipikus a barokk-korban, sejtetni enged egy esetleges középkori alapvetést. Ebben az esetben a barokk-kori kápolnák helyén a középkorban falpillérek közötti bővületeket feltételezhetünk - közöttük átjáró nyílásokkal.

045mariavolgy02.jpgMáriavölgy temploma

A máriavölgyi pálos templomot Nagy Lajos király alapította 1377-ben. Nosztra fennhatósága alá tartozott. A barokká alakított gótikus templom ma is áll. Hajója négy-, poligonális apszisa három-boltszakaszos. Az apszis keresztboltozata alapítás-kori, a hajó hálóboltozata 1471-ben készült. A nyugati torony-boltmező barokk-kori. A templomhajó mérete Tüskeváréhoz áll közelebb, az átalakításból ismert alaprajz viszont Nosztre templomára emlékeztet, a középkori boltvállak vonalában mély oldalkápolnák nyílnak. Feltételezés ugyan, de talán a kápolnák falai az egykori középkori pillérek, és itt is átközlekedővel összekapcsolt terek voltak. A feltételezés indokolja, hogy a barokk kápolnasor ritmusa pontosan alkalmazkodik a középkori boltozat osztásához: tehát a kápolnák harántfalai helyén tekintélyes középkori falak (támasztópillérek) lehettek.

                                                                                                                                               Galuska Tünde

Forrás: Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon. Budapest, 2003.
CS. DOBROVITS DOROTTYA: A csatkai volt pálos templom építészettörténeti problémái. Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 05. KÖTET (1974)1973 / 3-4. szám.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://palosepiteszet.blog.hu/api/trackback/id/tr6412911859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.