Eltűntnek hitt pálos kolostorok - Tokaj

2017/11/12. - írta: Pálos Építészet

A tokai pálos kolostor véletlen megtalálása

A Tokaji TBC Gyógyintézet 1962-ben kisebb felújítási, tervezési feladattal bízta meg a Borsod megyei Tanácsi Tervező Irodát. A munkálatok kezdetekor meglepetéssel tapasztalták a szakemberek, hogy a felmérési adatok mind az alsó, mind az emeleti szinten 1,70 m-es falvastagságot mutatnak. A mérési eredmények felrajzolása után kiszínezték a szokatlan vastagságú fal vonalát és mind a földszinti, mind az emeleti részeken teljes szabályossággal kirajzolódott egy hajdani templom formája...

A meglepetés csak fokozódott, amikor kiderült, hogy ezen a területen a műemléki irodalom nyilvántartott egy hajdani kolostort, amely a kapucinusok rendháza volt, azonban ha fel is tételezték azt, hogy az U-alakú volt kolostortömbhöz csatlakozó épülettömb helyén eredetileg templom állt, az szerepelt például Genthon István: Magyarország Műemlékei című munkájában is, hogy „a mellette épült kapucinus-piarista templomot lebontották." Az épületkomplexumot a műemléki jegyzékbe már nem is vették fel.

1280px-tokaj_g_hoefnagel2.jpg                                                                                   Tokaj 1595 (Forrás: hu.wikipedia.org)

A szakemberek ezután megállapították, hogy a tornyok nélküli templom (tornyai a 18. században sem voltak) teljesen áll, csak egy síkfödémmel kettéosztották, és a két szinten a jelenlegi rendeltetésnek megfelelően — a folyosókon kívül — 27 helyiség van. A szociális helyiségekben, rendelőkben, vagy laboratóriumokban közlekedve, senki nem gondol arra, hogy a helyiség amelyben tartózkodik, nem is olyan régen egy nagyobb teremnek a része volt. A templom méreteinél fogva is megérdemli a figyelmet. Több mint 37 méter hosszú és 19 méter széles tömbje — melyen belül még a lebontott boltívek alatti részben is közel 9 méteres (8,73 m) belső magasság található, természetszerűleg két részre osztottan — önmagában is említésre-méltó. Az épületre még akkor felhívták az illetékesek figyelmét és azóta már a műemlékjellegűvé nyilvánítás is megtörtént. A rekonstruálható templomrajz nem jellegzetesen barokk, bár a rendelkezésre álló adatok szerint a szóban forgó templomot és zárdát a Tokajban 1711-ben meghívott, 1712-ben letelepült kapucinusok építették. Az alapkőletétel 1716. április 5-én volt és 1729. augusztus 2-án szentelték fel. Vannak olyan megállapítások is, hogy teljesen 1734-ben lett készen az épületcsoport. A nagyobb méretű templomot és zárdát 1723-tól a piaristák is használták.

tokaj_alaprajz.jpg

    A kolostor felmérési rajza és homlokzati metszetei 1786-ból (Forrás: Ribáry Zoltán-Joó Tibor: A tokaji páloskolostor nyomában.)

A kapucinusok azonban nem puszta területre építkeztek, hanem egy olyan épületet kaptak meg királyi adománnyal a város északi részén, mely azelőtt Rákóczi Ferenc tulajdona volt. A Rákóczi kúria azonban az 1537-ben Serédi Gáspár által lerombolt pálos kolostor területére települt, csak nincs tisztázva az, hogy a pálosok épületeiből mit használtak fel a későbbi építtetők. A Magyar Városok Monográfiája sorozatban Tokaj és vidékéről Mosolygó József által írt könyv foglalkozik ugyan a pálosok részére Zápolya Imre által 1478-ban létesített és 1537-ben lerombolt zárdával, de még azt írja: ,,hogy hol, a város melyik részén állott a Pálosok zárdája, azt nem lehet tudni." Ugyanezen könyv viszont más helyen a volt ,,hadiárvaház"-ról írva azt közli, hogy

„a tokaji árvaház ősrégi épületben nyert elhelyezést. Feljegyzéseink szerint 1470-ben építette azt Szapolyai Imre, Tokajnak akkori ura, a pálosrendi atyák részére. A pálosoknak azonban csak 70 évig volt maradásuk Tokajban, mert 1537-ben a protestáns Serédy Gáspár leromboltatta a rendházat, s annak főnökét, valamint rendtagjait bebörtönözte."

Az már köztudomású, hogy a volt hadiárvaház épületei kerültek a TBC kórház használatába, majd a kapucinus rend tokaji működésének 1787. október 22-i megszüntetése után a Degenfeld grófok, majd gr. Tisza Kálmánné, és ezt követően br. Radvánszky Béláné birtoklása alatt magtárnak használt egyes épületeket lebontottak és azok helyére került a kórház mai új szárnya.

tokaj_alaprajz2.jpg

A tokaji TBC kórház hajdani templom és kolostorrészét feltüntető 1962. évi felmérése (Forrás: Ribáry Zoltán-Joó Tibor: A tokaji páloskolostor nyomában.)

Ribáry Zoltán és Joó Tibor állításához azonban, melyhez Pap Miklós tokaji múzeumigazgató is hasonlóan vélekedett, döntően alátámasztja dr. Csánki Dezső történelmi földrajzának ide vonatkozó része, mely szerint „Tokaj (Thokay) 1476-ban is a Szapolyai családé, mely „sub claro monte'' a Szent-Szűz tiszteletére új kolostort alapított itt a pálosoknak a Szent Annáról nevezett régi (1411-ben már említik!) pálos-kolostor alapjain." Ennek az okleveleken alapuló közlésnek azért van döntő következtetésre alapot adó jelentősége, mert az oklevelekből kitűnik az is, hogy a kolostort a városka északi pontján telepítették a hegy alá, és a 15. században ez a terület volt a város telepítésre alkalmas legészakibb pontja, a kolostor épületét követően alig száz méterre a hegy már teljesen lenyúlt a Bodrogig (akkor még nem szélesítette ki a kőbánya és a műút a parti szegélyt), és a hegy „öblében", a folyó és az épen átellenben levő vár által is védetten megtalálták a legkedvezőbb fekvésű építkezéseikről híres pálosok a keresett nyugalmat. A kolostor az akkori várostól is kb. 500 méterre volt.

A volt pálos kolostor múltjával kapcsolatban azonban felmerülnek további megválaszolatlan kérdések: a templom-épület alatt két irányban is húzódó, különböző falazási módszerekkel kiépített nagyméretű pince (elfalazott, ismeretlen rendeltetésű ajtókkal); a templomépület északi oldalán levő támfalak mellett talált (téglából készített), de eltömődött 10 db lefelé tartó szellőző nyílás; a kolostor udvarának közepén ismert, de az utóbbi évtizedben eltömött kút (mely évszázadok törmelékeinek, emlékeinek lehet a gyűjtőhelye); a szerzetesrendek államosítása során felvett hadmérnöki felmérési rajzokon (1786) még szereplő, de ma már nem ismert pinceág és épületen belüli, megszüntetett lejáratok; a templom-épület egyik oldalán levő jelentős feltöltés stb„ az épületeken kívül is.

Az épületen azóta sem végeztek alapos kutatást. A volt pálos kolostor ma egészségügyi gyermekotthon. A közelmúltban jelentették be, hogy az intézmény fenntartója több mint 1,1 milliárd forintot nyert a volt pálos kolostor kiváltására.

Galuska Tünde

Forrás:
Ribáry Zoltán-Joó Tibor: A tokaji páloskolostor nyomában
. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)
tokaj.hu
Fotók:
Metszet: wikipedia.org
Alaprajzok: Ribáry Zoltán-Joó Tibor: A tokaji páloskolostor nyomában.

Szólj hozzá!

Bebek Imre és a csoda, meg az újházi pálosok

2017/11/10. - írta: Pálos Építészet

Bebek Imre székesfehérvári prépost pálosok iránti tiszteletét maga a pálos rend történetírója, Gyöngyösi Gergely jegyezte fel Krónikájában: „Csoda, mely ugyanazon alkalommal történt." [1522. Pünkösd másnapja, mely Orbán pápa ünnepére esett.] „Nagyságos Bebek Imre nevű, jó szándékú ifjút mindenki szerette az egész királyi udvarban. Később fehérvári prépostként akkora fogfájással és nagy szorongással kínlódott Budán, hogy még pihenni sem tudott, és a gyógyszerek sem segítettek rajta. Meghallotta, hogy a következő nap a remete testvérek a kolostorból Budára fognak érkezni Remete Szent Pál fejéért. Rögtön fogadalmat tett, hogy a körmenetben a testvéreket a szent ereklyével egészen a kolostorig kíséri. Ezt buzgón meg is tette, mert egyszerű ruhában, födetlen fővel és gyalog, gyertyával a kezében nagy áhítattal a szent ereklye után ment, és ettől kezdve minden gyötrődése, fogának fájdalma megszűnt. Istennek és Remete Szent Pálnak hálát adott, és mindenkinek, akinek csak tudta elmondta a vele történt esetet. Mi ezt a saját szemünkkel láttuk."

kurityan047_173840.JPG

Csorbakővel együtt a nyárádi Újház kolostor is a Bebek család tulajdonába került, akik a Perényiekhez hasonlóan nagy becsben tartották azt. Bebek Imre röviddel a vár megszerzése után, 1541. év Szent Adalbert mártír ünnepe utáni hatodik napon (április 25.) végrendelkezett. A pálosok iránti tisztelete ebből is kitűnik. Bár a dokumentum eredetije nem maradt fenn, egy 1555-ös Nagyszombaton készült átirata alapján ismerjük tartalmát, mely szerint az újházi kolostorban temessék el, és 25 Ft-ot, 1 vágó ökröt, 1 hordó bort, s 25 aranyat hagyományoz a kolostorra. A végrendelkezésnél többek között jelen volt Péter fráter Újházi prior és ugyanebből az Újházból Pál prédikátor. Mindebből az is világosan látszik, hogy Csorbakő várát a hozzá tartozó Újház kolostorral együtt Bebek Imre is székhelyének tekintette.

A nyárádi Újháznak nevezett pálos kolostort a nagyhatalmú Perényi család egyik tagja, Imre, Zsigmond király titkos kancellárja alapította Keresztelő Szent János tiszteletére 1408-ban. Gyöngyösi Gergely rendtörténeti írásában megemlíti, hogy az alapító gondoskodott a templom berendezéséről és felszereléséről, a kolostort nyárádi földekkel és szőlővel, valamint kurityáni szőlővel ajándékozta meg. Perényi 1418. március 18-án V. Márton pápától búcsúengedélyt kapott a kolostor számára. Ugyan ebben az évben Perényi Imre két fia, János és István megszerezték Kurityán falut birtokuknak, amelyet 1420 körül a Nyárádi Szent János tiszteletére alapított kolostornak, és az itt élő pálos remetéknek adtak. Mohács után Perényi Pétertől csorbakő vára tartozékaival, így a kolostorral együtt Bebek Ferenc és Imre birtokába került.

kurityan038_173509.JPG

Az 1544-es és az 1546-os dézsmajegyzék szerint Kurityán továbbra is az újházi pálosok birtokában volt. Ezek az utolsó adataink a nyárádi kolostor életéről. Ezt követően az 1554. évi adólajstromban már mint a szendrői járáshoz tartozó birtokot említették, amit a füleki pasa felégetett. Minden bizonnyal a török támadás hatására ekkor néptelenedett el a kolostor, amely birtokait rövid ideig a gombaszögi rendház igazgatta. 1701-ben pedig Kurityán már a diósgyőri pálosok birtokaként szerepelt.

Galuska Tünde

Forrás:
Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig
Czeglédy Ilona: A kurityáni pálos kolostor
Fotók: A pálos rend építészeti emlékei

Szólj hozzá!

Zrínyiek nyughelye és 14. századi freskók

2017/11/08. - írta: Pálos Építészet

Szentilona pálos kolostora

Szentilona (horvátul Šenkovec, korábban Svetajelena) falu és község Horvátországban Muraköz megyében. Csáktornyától 3 km-re északnyugatra fekszik. Közigazgatásilag Gyümölcsfalva tartozik hozzá.

1376-ban Lackfy II. István horvát bán alapította a Boldogságos Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére szentelt pálos kolostorát, melynek építését 1404-ben a Cilleiek fejezték be. 1420-ban Cilleiek a falut is a pálosoknak adományozták. Amikor 1546-ban a Zrínyiek a Muraköz birtokosai lettek, a kolostort Szent Ilona tiszteletére szentelték fel. A Szent Ilona kápolnát, ahova később Zrínyi a család több tagja is temetkezett 1559 és 1561 között Zrínyi Miklós építtette. Elsőként a szigetvári hős 1561-ben elhunyt feleségét, Frangepán Katalint temették ide. 1566-ban fia Zrínyi György a szigetvári hős török által átadott levágott fejét Győrből ünnepélyesen Csáktornyára hozatta, majd Szentilonán katonai tiszteletadással temettette el. Sírkövét vörös márványból faragtatta ki, melynek egy nagyobb darabját a feltáráskor az egyik oszlopba beépítve találták meg.

nevtelen_1.jpg

1570-ben a protestánsok támadása okozott károkat, de a szigetvári hős síremléke még 1577-ben is épségben volt. Ebben az időben a Zrínyiek is felvették a protestáns hitet. 1580-ban Zrínyi György már akadályozta a pálosok itteni működését, jobbágyainak tiltotta a csáktornyai pálos templom látogatását. Perjelüket is börtönbe záratta, úgyhogy a rend tartományfőnökének a királyhoz kellett fordulnia oltalomért. Ennek ellenére az 1603-ban vépi várában elhunyt királyi tárnokmestert is a szentilonai sírboltba temették. A katolikusok 1619-ben kelt panaszlevele szerint fiai még ekkor is tiltották jobbágyaiknak a szentilonai pálos templom látogatását.

1622-ben Zrínyi György visszatért a katolikus hitre és elkergette a protestáns igehirdetőket. Halála után 1627. szeptember 5-én nagy pompával temették el a szentilonai családi sírboltba, melyet ez alkalomból már bővíteni kellett. Ekkor épült ki végleges formájában a családi mauzóleum. III. Ferdinánd király 1639. április 19-én kelt rendeletében a szentilonai pálosoknak búcsú és vásártartási jogot engedélyezett. A pálosok és a főúr, Zrínyi Miklós a költő és hadvezér közötti viszony ezekben az évtizedekben nyugodt, kiegyensúlyozott volt, így a kolostor is gyarapodásnak indult. 1650 szeptemberében valószínűleg az itteni sírboltban temette el fiatalon elhunyt feleségét, Draskovich Mária Eusébia grófnőt, csakúgy mint 1656-ban és 1658-ban elhalálozott gyermekeit is. 1664. november 18-án a kursaneci erdőben bekövetkezett halálát követően december 21-én őt magát is a családi sírboltba temették.

nevtelen234.jpg

Ezután öccse, Zrínyi Péter lett Csáktornya ura, akit 1671-ben felségárulásért Bécsújhelyen lefejeztek, birtokait pedig elkobozták. Tetemét a bécsújhelyi temető árkából csak 1919-ben szállították a zágrábi székesegyházba, mivel a családi sírbolt ekkor már nem létezett. Zrínyi Miklós fia Zrínyi Ádám, aki később visszakapta apja birtokait ezer forintot adományozott a szentilonai kolostornak, hogy édesapja lelki üdvéért hetente szentmisét mondjanak. Ő 1691. augusztus 19-én magyar zászlósúrként halt hősi halált a szalánkeméni csatában. Holttestét a hagyomány szerint hazaszállították és a szentilonai családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Özvegye Lamberg Katalin Mária grófnő 1692-ben Csehországba költözött. Örökös hiányában a családot kihalttá nyilvánították, birtokaik visszaszálltak az uralkodóra, pedig ekkor még élt Zrínyi Péter koholt vádak alapján börtönbe zárt fia Zrínyi János. Ő 1703. november 11-én hunyt el vakon és őrülten grazi börtönében. Húga Zrínyi Veronika Auróra a család utolsó sarjaként 1735-ben hunyt el a klagenfurti orsolyita apácák zárdájában.

1695. április 29-én a kolostort tűzvész pusztította el, ennek során leégett a Zrínyiek mauzóleuma is. Ezután a kolostort részben a mauzóleum anyagának felhasználásával barokk stílusban újjáépítették. Ekkor semmisültek meg a család sírjai és a holttetemek is. A szigetvári hős márvány szarkofágját is darabokra törték és a kolostor falaiba építették be. A mauzóleum, a Zrínyi-család koporsóival, szarkofágjaival nyomtalanul eltűnt.

nevtelen2_2.jpg

1738-ban a Muraközt pusztító földrengésben a kolostor is nagy károkat szenvedett, melyeket csak 1745-ben hoztak rendbe. 1782-ben II. József rendeletével a pálos rendet is feloszlatta. A kolostor állami tulajdonba került, majd az épületet 1802-ben báró Knezevich János kapta meg, aki a kolostort kastéllyá alakíttatta át melynek a korábbi templom lett a kápolnája. A család több tagját is a szentély alatti sírboltba temették. A napóleoni háborúk alatt a kolostort katonai raktárnak, a templomot pékműhelynek használták. 1859-ben a Festeticsek lettek az új birtokosok, akik már csak a délnyugati szárnyat használták, végül 1880-ban egy földrengés ezt is elpusztította.

1924-ben a kolostor területén ásatások kezdődtek azzal a céllal, hogy a Zrínyiek még fellelhető maradványait a zágrábi székesegyházba szállítsák, azonban néhány csonttöredéken kívül csak Frangepán Katalin feltételezett sírját sikerült megtalálni. Ekkor került elő a szigetvári hős szarkofágjának egy darabja is. Szent Ilona kolostor helyreállított maradványai ma családi házaktól és kertektől körülvéve magányosan állnak. A romokat 1990 és 1997 között tárták fel. Az egykori templomból mára megmaradt Szent Ilona kápolna 14. századi falfestményeinek maradványait 1954-ben találták meg a késő barokk réteg alatt. A freskókat, melyeket ekkor konzerváltak szakértők a 14. század utolsó harmadában északitáliai mester által készített munkának tartják. Az ásatások során megtalálták a Zrínyiek sírboltjának maradványait is, melyek a mai kápolnától különállóan cseréptetővel védett kis építmény alatt láthatók. A romokat helyreállították, ma a Csáktornyai Muraközi Múzeum gondozásába tartoznak.

                                                                                                                                               Galuska Tünde

Forrás: wikipedia

Fotók: (A kápolna freskói) http://www.visitmedimurje.com

nevtelen23.jpg

Szólj hozzá!

A sopronbánfalvai pálos kolostor falképei

2017/11/08. - írta: Pálos Építészet

971-ben a később szenté avatott Wolfgang (Farkas) bajor szerzetes (Boldog Gizella későbbi tanítója) misszionárius csapat élén téríteni érkezett Sopron környékére. Rövid itt tartózkodásuk emléke tovább élt a 11. században ide települt bajor földművesek körében. A mai Kolostor-hegyen emlékhely létesült, amely zarándokhellyé fejlődött. 1441-ben Szent Farkas tiszteletére kápolna épült, amely 1481-ben búcsúengedélyt kapott a pápától. A búcsújáróhely nagy népszerűsége és a környéken épült pálos kolostorok (Sopronkertes, Bécsújhely) hatására Sopron városa 1482. július 15-én, a Szent Farkas kápolna helyén pálos rendházat és templomot alapított...

A gótikus templom szentélye és három rekonstruált ablaka ma is megcsodálható, míg a földszintes középkori kolostorépületből csak töredékek maradtak fenn. A templom népszerűségét növelte a czestochowai Fekete Madonna kegykép (14. sz.) legkorábbi másolatának oltárra helyezése. 1532-ben az állandó török fenyegetés hatására a szerzetesek Bécsújhelyre menekültek, ahova Fekete Madonna képet is magukkal vitték. A kolostort a török felégette, az épületek romba dőltek.

bf.jpgSzent Özséb. Falfestmény a bánfalvi pálos kolostor refektóriumának oldalfalán. Fotó: Balázsik Tamás

A 17. század elejére a katolicizmus új erőre kapott, a pálosok is elkezdték újjászervezni intézményeiket. A sopronbánfalvai kolostor újjáépítésére 1610-1648 között került sor uralkodói támogatással, de jelentős összegekkel támogatták a munkálatokat a rekatolizált Nádasdyak, a feltörekvő Esterházyak, a Széchenyiek és más úri családok is. A kolostor ekkor nyerte el mai, egyemeletes, zárt kerengős, barokk formáját, amit a későbbiekben csak elemeiben és főként belsőépítészetileg alakítottak.

1643 és 1786 között a pálos rendtartomány noviciátusaként működött a kolostor. A szerzetes növendékek képzéséhez külön oktató termet építettek az épület délkeleti szárnyában. A ma noviciátusnak nevezett terem 17. századi famennyezete eredeti, 14 méter hosszú faragott mestergerendája különlegességnek számít Közép-Európában. Ez a terem nemcsak építészetileg jelentős, hanem az itt tanult személyek miatt is. A noviciátus alatt, a földszinten található a rendház étkezője a refektórium, amelyet a 18. században a rend történetét, valamint az egyházatyákat megjelenítő freskókkal díszítettek...

bf4.jpgSopronbánfalva, pálos kolostor. A refektórium stukkójának részlete. Fotó: Balázsik Tamás

A refektórium a legszebben díszített helyiség a kolostorban. A boltozatot díszítő stukkó és ezzel együtt a falképek nem közvetlenül az épületrész létrejöttekor, hanem annál később készülhettek, az alattuk lévő meszelésrétegek alapján. A restaurátori munkálatok során, a nyugati oldalon, a boltváll felett előkerült 1719-es évszám alapján az egyházatyákat és minden bizonnyal Remete Szent Pált, a rend pápa általi megerősítését, valamint az oldalfalakon jelenetekben pálos szerzeteseket, köztük Szent Özsébet ábrázoló, később levakolt, átfestett falképek abból a 100 forintos hagyatékból készült, amelyet Dominicus Kolleis novícius tett 1719. augusztus 16-án. Az előtűnő névtöredékek alapján legalább az egyházatyákat hordó réteg alatt ugyanilyen témájú kifestés van. A falképek alsó széléhez faburkolatot utánzó festés kapcsolódik...

A sopronbánfalvai kolostor sok tekintetben különleges helyzetű a pálos kolostoraink sorában. A viszonylag kései alapítás remetékhez kötődő kezdeteit követően a pálosok megtelepítését maga Sopron városa vette kezébe. Ellentétben a pálos rend gyakorlatával, amelyre inkább a lakott településektől való elkülönülés jellemző, itt egy jelentős város közelében, annak egyik jobbágyfalvának szélén épült fel a kolostor. Fejlődése kifejezetten egy búcsújáróhely kibontakozásának irányába fordult, ami kifejeződik a Szűz Mária-patrocínium előtérbe kerülésében a Szent Wolfgang-patrocínium rovására. E változásban Sopron gazdasági érdeke is közrejátszhatott.

bf2-horz.jpg1. kép: A pálos rend pápa általi megerősítése. 2. kép: Remete Szent Pál. Falfestmény a bánfalvi pálos kolostor refektóriumának boltozatán. Fotó: Balázsik Tamás

Építészeti értelemben mindez egy tekintélyes méretű késő gótikus templom és egy viszonylag szerényebb szerzetesi lakóhely létrejöttében öltött testet. A búcsújáróhely-kolostor történetében a reformáció kezdetének és a török Bécs elleni első invázióinak időszaka okozott némi törést, amikor a pálos kolostori örökség léte is veszélybe került Bánfalván. A megerősödő katolicizmussal és Bécs sikeres törökellenes politikájával párhuzamosan azonban a kolostor élete is felvirágzott, és a 17–18. században csúcspontjára jutott, építészeti és művészeti tekintetben egyaránt.

                                                                                                                                              Galuska Tünde

Forrás: wikipedia
Balázsik Tamás: A sopronbánfalvi karmelita kolostor kutatása

Fotók: Balázsik Tamás

Szólj hozzá!

Szentek, ereklyék, csodák

2017/11/05. - írta: Pálos Építészet

Pálos templomok ereklyéi

A szentek teste, testrészei, csontjai, a velük kapcsolatba hozható tárgyak – azaz a szentek ereklyéi – már a kereszténység első századaiban vallásos tiszteletben részesültek, kultuszuk azonban csak a kései antikvitásban, a 3–4. században alakult ki. Az ereklyekultusz kialakulása, elterjedése elmosta a határt élők és holtak, emberi és isteni között, és gyökeresen átalakította a keresztény művészetet, liturgiát és irodalmat. Azoknak a szent életű férfiaknak és nőknek, akiket szűkebb-tágabb környezetükben haláluk után szentként kezdtek tisztelni, áldásos tevékenysége nem ért véget a sírbatételükkel – a csodák, amelyeknek hírnevüket köszönhették, halálukat követően is folytatódtak. Sírjuknál gyógyíthatatlan betegek nyerték vissza egészségüket, közbenjárásukkal súlyos problémák oldódtak meg.

sztlorinc-6.jpgA Remete Szent Pál sírkápolna maradványai Budaszentlőrincen (Fotó: A pálos rend építészeti emlékei)

Noha a pogányok és keresztények között egyaránt voltak olyanok, akiket ellenérzéssel töltött el a holtak nyugalmának megbolygatása, a kultusz egyre terjedt. A 4. században keleten, a barbár támadásokat követően pedig nyugaton is egyre gyakoribbá vált a szentek földi maradványainak kihantolása, majd – másutt, általában védettebb helyen történő – ünnepélyes újratemetése. Az ereklyék iránti növekvő érdeklődés következtében bevett szokássá vált a szentek testének feldarabolása, ajándékozása vagy árusítása, és nem számított ritkaságnak az ereklyelopás sem. A hívek által nagy tiszteletben részesített relikviák méltó elhelyezésére díszes ereklyetartók készültek, az egyre szaporodó számú ereklyék bemutatására pedig a szentély körül kápolnákat alakítottak ki, amelyeket a szentélykörüljárónak nevezett közlekedő folyosón közelíthettek meg a hívek.

A magyar egyházszervezet kiépítése, a kereszténység elterjesztése idején az ereklyekultusz már több évszázados múltra tekintett vissza, és elválaszthatatlan része volt a keresztény kultúrának. I. István (997–1038) nem csupán a magyar egyházi szervezet alapjait rakta le, de a vallásgyakorlás egyéb megnyilvánulási formáit is igyekezett meghonosítani: kolostorokat alapított, biztonságossá tette az országon áthaladó jeruzsálemi zarándokutat, a magyar zarándokok számára pedig külföldön több helyen is zarándokházat alapított. Természetes, hogy a szentek földi maradványaiban egyelőre szűkölködő országba, elsősorban az általa alapított egyházak számára igyekezett ereklyéket is szerezni. Azonban a magyarországi egyházak többségében nem – vagy nem csak – hazai szentek ereklyéit őrizték. Ezek az ereklyék különböző úton – vásárlással, ajándékként, cserével – jutottak az országba.

budaszentlorinc-palos4_1.jpgSzent Pál síremlékének töredéke (Fotó: BudapestCity.org)

Így volt ez még Nagy Lajos király idejében is. 1378-ban Velence elfoglalta a magyar király uralma alá tartozó adriai városokat, amely egy újabb háború kitöréséhez vezetett. A rendtörténet szerint Lajos király lepraszerű betegsége miatt nem vett részt a hadjáratban, és romló testi egészsége miatt Nosztrán tartózkodása alatt kijelentette a pálosoknak, hogy ha a „Mindenható Isten Remete Szent Pál érdemeiért a velenceiek fölött győzelemre segíti, akkor ennek a szentnek a testét nekik a velenceiektől megszerzi.”

A király kijelentése beteljesedett: A 4. században élt remete földi maradványai az 1381-ben Nagy Lajos király és itáliai szövetségesei által Velencével kötött torinói békeszerződés eredményeként kerültek a magyar uralkodó birtokába. Az áthelyezés a szerződés ellenére igényelt némi körültekintést. Ahogy a középkorvégi Érdy-kódex szövege a történtek emlékét megőrizte, „pécsi Bálint pispek és zágrábi Pál pispek egy éjjel nagy csendességgel, hogy a köznép reájok ne rohanna érötte, miért nagy böcsölettel tartják vala, hozák Szent Pálnak testét két aprószentöknek testivel Magyarországban, Budának fényes királyi városában”. A Velencéből szinte titokban kicsempészett relikvia előbb a budai várkápolnába került, innen ünnepélyes körülmények között vitték a pálosok budaszentlőrinci kolostorába. A szent teste azonban ekkor még nem volt teljes. Fejereklyéjét Csehországban, Karlstein várában őrizték, ahonnan közel másfél évszázaddal később, 1522-ben a cseh és magyar királyi címet egyaránt viselő II. Lajos (1516–26) szerezte meg. Az ereklyét nem volt egyszerű előkeríteni, a csehek ugyanis hamis felirattal látták el: a takarón olvasható szöveg szerint a koponya Szent Anasztázia feje volt. A király azonban, némi segítséggel, megtalálta, amit keresett. Nagy áhítattal Magyarországra szállíttatta, és pünkösd másnapján körmenettel vitte Budaszentlőrincre. A rendkívüli eseményen természetesen csodák is történtek: Bebek Imre fehérvári prépost, aki fedetlen fővel, gyalog, gyertyával kezében részt vett a körmeneten, a szent segítségének köszönhetően megszabadult az őt régóta gyötrő fogfájástól...

hadnagy_balint.pngA Vi­ta divi Pauli priori heremite második metszete, amely Szent Pál halálát ábrázolja. A felirat: „sana me Pater”, vagyis „Gyógyíts meg, Atyám!”. (Kép: Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása.)

A csodákról könyv is született, leghíresebb és legértékesebb fennmaradt forrásunk Hadnagy Bálint 15-16. században élt székely származú pálos rendi szerzetes volt, a rend történetírója és asztrológus. Vi­ta divi Pauli priori heremite című könyve, melynek első kiadása Krakkóban 1507-ben, második kiadása Velencében jelent meg 1511-ben. Jelenleg az utóbbit ismerjük, az 1507-es kiadvány ezidáig nem került elő. Hadnagy Bálint Translacio sancti Pauli című műve a Vi­ta divi Pauli priori heremite egyik részeként került kinyomtatásra, amelyben Remete Szent Pál tetemeinek Egyiptomból Konstantinápolyba, innen 1240-ben Velencébe és innen 1381-ben Budára átvitelét, itt a budai királyi kápolnában, majd a Pálos rend budaszentlőrinci kolostorában helyezését írja le és a budaszentlőrinci kolostorban történt csodás gyógyulások jegyzőkönyvét (mirákulumok) ismerteti. Ezek közül négy eset történt a szent remetének budai sírjánál. Két gyermeket súlyos betegen hoztak oda szüleik és fel­ gyógyulva vittek haza. Egy pesti süket tanuló hirtelen hallását nyerte ott vissza. A szent ereklye őre mérges kígyómarás követ­kezményeitől szabadult meg a Remete Szent Pál koporsóját fedő üveglap érintésénél. Szent Pál ereklyéjének a budaszentlőrinci pálos főkolostorban kápolnát emeltek. A török pusztítás miatt Remete Szent Pál ereklyéjét Trencsén (Trenčín) várába menekítették, ahol egy tűzvész során végképp eggyé vált a magyar földdel.

A török uralom alól felszabadított Székesfehérváron a jezsuiták telepedtek le és a régi mecset helyén felépítették templomukat. A rend feloszlatása után, 1776 végén a pálosok kapták meg a rendházat. Itt is őriznek ereklyét. A templomkapun belépve a kórus alatti előtérbe jutunk. Jobbra és balra is egy-egy rokokó stílusú kovácsoltvas ráccsal elzárt kápolna található. Mindkettő kápolna az ifjúság védszentjéé. A jobb oldali Szent Alajosé, balra pedig Szent Imréé. Itt helyezték el üvegkoporsóban Szent Candid vértanú ereklyéit is, amely egy teljes csontváz, Vanossi Antal Rómában kapta ajándékba a tusculani püspöktől. Az ereklye díszítését a budai apácák készítették.

thebai_kapolna.jpgA Thébai kápolna a Sziklatemplomban (Fotó: palosrend.hu)

A budapesti Sziklatemplomban két ereklyét is őriznek, érdekességként hat, hogy Remete Szent Pál ereklyéje az egyik. Amikor 1381. október 4-én éjszaka ugyanis Velencéből átszállították Szent Pál testét Budára, néhány csont Velencében maradt ereklyeként. 1999-ben ebből küldött egy-egy darabot a velencei pátriárka a budapesti pálos kolostornak, és a lengyel pálos atyáknak, amit a Sziklatemplomban helyeztek el. A templom szentségháza, tabernákuluma a thot-hegyi kopt szentély méretazonos fotómásolata, mely fölött a figyelmes szemlélő megtalálhatja Remete Szent Pál csontereklyéjét. (Az itt és a templom többi részein lévő kovácsoltvas díszítések Pölöskei József ötvösművész munkája.) A főoltárral szemben állva, a bal oldali boltíves nyílás mögött Szent Gellért domborművét láthatjuk. Az oltárban Szent Gellért ereklyéjét láthatjuk.

Hogy manapság van-e gyógyító, vagy egyéb jótevő hatása ezeknek az ereklyéknek, nem készült róluk írott feljegyzés. Mindenesetre örök bölcselet: "A hit ereje az egyetlen valóságos hatalom." (Lewis Gannet)

                                                                                                                                               Galuska Tünde

Forrás: Csukovits Enikő: Magyar ereklyék. História 2000/8.
Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története 1938.
Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása.
Kovács Péter: Székesfehérvár. Egykori jezsuita templom és rendház. Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára
palosrend.hu

wikipedia.org

Fotók, képek: palosrend.hu
Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása.
budapestcity.org
A pálos rend építészeti emlékei

Szólj hozzá!

Megszentelt kövek a várbástyában

2017/11/02. - írta: Pálos Építészet

A marosszentkirályi pálos kolostor története

Marosszentkirály (románul Sâncraiu de Mureș, németül Königsdorf, Weichseldorf) község Romániában Maros megyében. A falu a Maros jobb partján, Marosvásárhelytől nyugatra 5 km-re fekszik Hídvéggel, Egerszeggel és Náznánfalvával összenőve. A község a Marosvásárhely Metropoliszövezethez tartozik. 1332-ben Sancto Rege néven említik először, majd 1339-ben Zentkiral néven szerepel. Már a középkorban jelentős település, melynek két egyháza a Szent István plébániatemplom és az 1350-ben (?) felszentelt a klastrom-tetői kerekdombon állt Boldogságos Szűzről elnevezett pálos kolostortemplom.

1350-ben, vagy más források szerint 1370-ben Tóth János és Bulgar László marosszéki székelyek és testvéreik a marosszéki Szentkirály falu melletti domb, később szőlőhegy felett a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt kőtemplomot tartozékaival együtt a pálos remetéknek adta. Itt a szerzetesek kolostort építettek. 250 év alatt számos malomrészt és erdőrészletet adományoztak a barátoknak. 1372-ben Bulgár László magister egy udvarházat adományozott a remetéknek Szent István király szentegyházának plébánosi kúriája mellett. Az alapítás után több adományról szóló oklevél ismeretes, melyek között érdekesebbek az alábbi mise-alapítványok:

megszent-mszk01410.jpg
Gyámkő a pálos kolostorból

Tófalvi András 1471-ben, Toldalagi András végrendeletileg örök alapítványt tesz szentmise végzésére a maga, szülei és testvérei üdvösségére. 1497-ben Tófalvi András saját és övéinek üdvösségére biztosítja, hogy a rend perjele és utódai minden szombaton végezzenek szentmisét Mária tiszteletére. 1498-ban nagyernyei Kali Jakab misealapítványról gondoskodik végrendetileg. Az 1529-ben kelt oklevél szerint a szentiváni Pysky György özvegye, Dorottya úgy végrendelkezik, hogy Unoka nevű birtoka lelke üdvösségéért örök misealapítvány legyen. 1448-ban Apafi György özvegye, Anna Ebesfalván végrendeletileg egy ezüsttálcát hagy, hogy majd érte szentmisét végezzenek (missa perpetua).

A pálos kolostor történelmét tovább nyomozva, néhány érdekes adatra bukkanunk. Így találjuk, hogy a kezdetben a kis remetekolostor alapítása után 20 évvel, tehát 1370-ben már priorsággá emelkedett. A szerzetesek közül néhány név szerint is ismeretes: 1401-ben Miskei Péter perjel, 1401-ben frater Vice, 1467-ben frater Vince, 1468-ban „Bonefilli” perjel (akit így nevezett a nép, mert mindenkit ezzel köszöntött), 1497-ben pedig Márton perjel. 1520-ban jött Szentkirályra Gyalui Dénes, gyulafehérvári éneklő kanonok, felszentelt argeši püspök és lett perjele a rendháznak. A kolostort javíttatta és bővíttette. „Tekintélyes, buzgó, imádságban kitartó és teljes szentségben töltötte be hivatását mindenki számára példaadó élettel.” 1535-ben halt meg és a kolostortemplom kriptájába temették el. 1535-ben Vechey Antal a perjel.

A kolostor és a pálos szerzetesek sorsát a reformációval beállt forradalmi változások pecsételték meg. Erről Nagy Szabó Ferenc krónikája számol be: „Ide által Szentkirály felett... vala egy igen szép kalastrom, ott remete Szt. Pál szerzetén való barátok laknak... Azt Jánoskirály adta volt Baki Pálnak.” 1573-ban Alárd Ferenc szerezte meg cserében. Egy alkalommal az udvari nép lakmározása közben tüzet fogott, leégett és pusztán maradt. Kövei nagy részét széthordták, ami maradt, azt 1620-ban a marosvásárhelyi vár város felőli bástyájába építették be... A jelzett bástya felső párkányán ma is látható három faragott oszlopfő, mely gótikus stílusával jelzi, hogy valóban 14. századbeli épületből származik
marosvasarhelyi_var.jpg
A marosvásárhelyi vár a település belvárosában található. Erdély és Székelyföld egyik legnagyobb vára, megközelítőleg 4,5 hektáron fekszik és 7 bástyával rendelkezik (Kapubástya, Szabók-bástyája, Mészárosok-bástyája, Kádárok-bástyája, Szűcsök-bástyája egybeépülve a lépcsőtorony Lakatosok-bástyájával, Vargák-bástyája és Kisbástya). 1492-ben Báthory István erdélyi vajda egy erődöt építtetett az itt álló templom és kolostor köré a székelyek könnyebb ellenőrzéséért. Az erődöt 1601-ben lerombolták. 1602-ben Borsos Tamás (látva a brassói vár védelemnyújtó szerepét) rávette a város polgárságát a vár felépítésére, melyet 1658 körül fejeztek be. 1910-ig a vár körül védőárok is volt, amelyet városrendezési okokból szüntettek meg.

Orbán Balázs idejében a pálos kolostor alapfalai még láthatók voltak:

"Szentkirálytól északra egy a térség szinvonala fölé vagy 300 lábnyira emelkedő önálló kerek domb van, melyet még ma is Klastromtetőnek neveznek, a hagyomány e domb tetejét jelöli ki a fehér barátok kolostora helyéül. E hegy fennlapján jelenleg csekély maradványokra akadhatunk, legfölebb néhány gödör, nagymennyiségű tégla és ragacs (cement) töredék s még nagyobb mennyiségű embercsont jelöli, hogy itt emberi épitkezések és halottak nyughelye volt. Kolostor, melyben élve temettettek el a világtól elzárt emberek; sirbolt, melybe az élet ridegsége után lenyugodni valódi jótétemény lehetett az egykor itt lakottak részére.

Látók fennebb, hogy a világi kezekre jutott kolostor miként alakult át a 17-ik század elején várbástyává; de ezen anyag elhordás után is még jelentékeny maradványok voltak ott; a falu öregjei még emlékeznek a hegytetőt körül övezett – nyolcz megtöréssel birt – azon lépcsőzetszerű falrakatra, mely a tetőn feküdt kolostornak alkothatta talapzatát. Gál József Marosszék főkirálybirája 1842-ben a Klastromtetőt szőlővel ültettetvén be, ezen talapzat szép faragott köveit a rabokkal kiszedette, s abból épült hegy alján levő udvarháza, valamint annak minden gazdasági épületei. 1864-ben ismét egy földalatti boltozatnak szedték ki köveit, mely boltozat vagy a kolostor pinczéje, vagy éppen a szentegyház altemploma (kriptája) lehetett; mert tudjuk, hogy a szerzetesek egyházai mindig közvetlen összefüggésben voltak kolostorukkal, s igy feltehetjük, hogy a szüz Mária tiszteletére 1350-ben épült templom szintén e hegytetőn feküdt, miért az a sok – emberi mulandóság szomorú jelképeként – szétszórt csont, ezen egyház sirboltjából kerülhetett ki."

1864-ben tehát a föld alatti kripta boltozatának köveit is kiszedték, amikor sok szétszórt csont került felszínre. A református templom „gyönyörű áttört művű zománcozott ezüst kelyhe, az ötvösség egyik legremekebb és legritkább példánya” feltételezés szerint a kolostorból származik.

A megszentelt kövek, a kolostor, a lakók emlékét a helynevek is őrzik: Barátok földe, Egyház alja, Klastrom alatt való kút, Pap erdeje, Schola alatt, Klastromtető, Klastrompatak, Gyepüs alj, Hagymás oldal, Középláb, Nyáras kút, Poklóskút, Kiserdő, Boda mezeje, Gelyen erdeje, Hegytető, Székelypatak, Perzberek, Sziget, Közberek, Marosárok, Várszeg, Főszer, Szádtelek völgye, Kenderes völgye – az 1378–1504 közötti évekből...


                                                                                                                                              Galuska Tünde

Forrás: Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
DAP II.
wikipedia.org
Anjou-kori Oklevéltár. XXXIV. 1350. (Budapest-Szeged, 2013)
Fotók: wikipedia.org
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek

Szólj hozzá!

A település, mely pálos múltat őriz - Pálosvörösmart

2017/11/01. - írta: Pálos Építészet

A pálosvörösmarti monostor története

Lajos, a visontai Szent Kereszt templom rektora 1304 előtt kápolnát épített a Mátra déli lábánál Bene falu Veresmart nevű földjén Keresztelő Szent János és szent Sixtus pápa tiszteletére. Az egri Csobánka unokái, mégpedig Péter fia Pál és János fiai Sámuel és Dávid Bene falujuk területén a Veresmart nevű földből egy részt Szent Pál első remete szerzeteseinek adtak, hogy az említett kápolna helyén monostort építsenek. Az új monostor átvette a régi kápolna védőszentjeit.

Rupp Jakab Magyarország helyrajzi történetének 'Veresmarthoz' vonatkozó részében azt állítja, hogy "A pálosok veres-márthi rendházát Hevesmegyében Szentiványi szerint 1302-ben a Csobánka család alapította. A monostor temploma sz. Mária tiszteletére volt szentelve." F. Romhányi Beatrix 2000-ben megjelent Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon című katalógusában ugyancsak Szűz Mária titulusú a templom. Kisbán Emil rendtörténete a "ker. Szent Jánosról és Szent Sixtusról nevezett" veresmarti kolostor alapítását említi Lajos visontai lelkész által jóval korábban emelt kápolna és remetelak helyén, a Kékes és Sárhegy között.
  veresmart1.jpg                        Varga Gábor szobrászművész Remete Szent Pál című domborműve Pálosvörösmart településen

A kolostort valamivel később építették fel, és első priorja talán Arnold volt, aki a Csobánka-unokák adománylevelét 1335-ben az egri káptalannal átíratta, majd ezt tette 1376-ban utódja, Domonkos prior is. Az alapítóktól a kolostor körül nagyobb területet kaptak, de 1356-ban Bene határában újabb birtokrészt nyertek két malommal. 1376-ban a sári apáttal pereskedtek egy malom tulajdonjoga felett, amelyet végül nekik ítéltek. V. László király 1441-ben Fügédet ajándékozta a kolostornak, 1461-ben pedig Debrői Imrétől kaptak nagyobb adományt. 1496-ban Kanizsai György benei birtokát zálogjogon szerezték meg.

A 16. század első felében még 1501-ben említik a kolostort, amikor II. Ulászló védlevelet adott részükre, majd 1517-ben: ekkor Ethele Mihály végrendeletében Kartalon lévő birtokából egy részt hagy rájuk. Gyöngyös török megszállása után feltehetően elnéptelenedett a kolostor. A 17. század első felében néhány lakója még volt, de a török portyázók elől végül Gyöngyös városába költöztek. Az utolsó remete az 1600-as évek elején a gyöngyösi ferenceseknél talált menedéket. Ettől kezdve a ferencesek átvették az elhagyott monostor javait. A kolostor épülete elpusztult, javaikat egy ideig Almásy András gyöngyösi plébános is élvezte. 1659-ben már csak egy lakható cella állt, amelybe Csepelini György fráter költözött be, akit kóborló török katonák öltek meg. A 18. században a pálos rend visszaperelte a kolostorhoz tartozó birtokokat és a rend feloszlatásáig a pesti pálosok birtoka volt, amikor 1786-ban a Kamarára (Vallásalap) szállt.

palosvorosmart1762kozeli.jpgA négyzet alaprajzú kolostor és az egyik sarkában álló emeletes épület ábrázolása (1762., P. Szabó Vince) Forrás: maps.hungaricana.hu

A kolostor helyét egyes források a mátrafüredi kápolna környékére tették. Kovács Béla régészeti kutatása alapján Abasár határában lévő épületrommal azonos. A harmadik teória szerint az egykori monostor a mai pálosvörösmarti templom helyén állt.

2016. július 16-án került sor Pálosvörösmarton a tavaly átadott, festőien szép Mária Parkban az újonnan elhelyezett Boldog Özséb szobor megáldása a pálos rend által. A Boldog Özséb szobor, miként a Mária Park, és az abban tavaly elhelyezett szoboregyüttes Dobróka László pálos konfráter és családja ötletéből és felajánlásából valósulhatott meg.

veresmart2.jpg

A július 22-ei Remete Szent Pál dombormű avatása és megáldása a Pálos Rend által

Idén, július 22-én Remete Szent Pál domborművet avattak a településen. A Mária parkban ünnepi szentmisét mutatott be Csóka János pálos tartományfőnök, szentbeszédet mondott Bátor Botond hargitafürdői pálos szerzetes. A szentmise után Borsos József márianosztrai pálos atya megáldotta Varga Gábor szobrászművész alkotását, a Remete Szent Pált és Remete Szent Antalt ábrázoló domborművet. Az alkotás azt a jelenetet ábrázolja Remete Szent Pál életéből, amikor Szent Antal – miután kérésére elhozta Pálnak Szt. Atanáz köpenyét – visszaérkezve holtan találja meg őt. Pál imádsága közben hazatért Teremtőjéhez. A domborműn látható pálmafa, a holló, csőrében cipóval és az oroszlánok Remete Szt. Pál attribútumai, melyek a pálos rend címerében is megtalálhatók.

További érdekesség, hogy Pálosvörösmart település és a Pálos Rend címere kis eltéréssel megegyeznek. Az eltérés csak annyi, hogy a Rendi címer alatt a Pálosvörösmartot körülvevő öt hegycsúcs van ábrázolva...

                                                                                                                                              Galuska Tünde

Forrás: Kovács Béla: Elpusztult középkori kolostorok Heves megyében
DAP III.
Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története, fő tekintettel az egyházi intézetekre, - vagyis nevezetesebb városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint rendezve III.
F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon 2000.
Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története 1938.
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon
palosrend.hu

Fotók: Térkép: MOL (Veres Marth possessio Claustri B. Joannis Baptist. Ord. S. P... [S 86 - No. 59.]) maps.hungaricana.hu
Dombormű és avatás: palosrend.hu
Címer: palosvorosmart.hu

cimer.png

Pálosvörösmart település címere

1 komment

Ki menti meg a felsőelefánti volt pálos kolostort?

2017/10/28. - írta: Pálos Építészet

A felvidék egyik legimpozánsabb történelmi épülete a Szlovákiában található felsőelefánti Edelsheim-Gyulai-kastély, amelyben hatvan évig működött tüdő-szanatórium. Az épület hét éve üresen áll és egyhamar nem is lesz benne semmi. Tulajdonosa, a nyitra-zobori légúti- és tüdőbetegségeket gyógyító Szent Szórád Kórház nem használja, de el sem adhatja. Csak a fenntartásra évente több tízezer eurót költ.

Felsőelefánt, a pálosok középkori központja

A Felsőelefánthoz tartozó Szentjános-birtokon álló kastély története 1369-ben kezdődött, amikor Elefánty Mihály helyi földbirtokos megalapította a helyi pálos rendházat. A monostor 1774-ig a pálosok egyik legfontosabb központja volt, ekkor II. József megszüntette a rendet. Az épületben egy ideig szeszfőzde működött, majd 1836-ban megvásárolta Gyulai Ferenc tábornok. Halála után fogadott fiára, Edelsheim-Gyulai Lipótra hagyta a kastélyt, aki barokk stílusban építtette át. Lipót báró volt Magyarország főhadparancsnoka, szolgálati kötelezettségei miatt soha nem élt az elefánti kastélyban, de fia, Lipót már itt telepedett le. A Magyar Gyermekvédő Liga elnökeként ő alakíttatta át árvaházzá a család vadászkastélyát. Fia, a sorrendben harmadik Edelsheim-Gyulai Lipót volt a kastély utolsó ura. Három lánya közül a legfiatalabb, Ilona, 1940-ben Horthy Miklós fiához, Istvánhoz ment feleségül.

035felsoelefant05.jpg

Pálos kolostorból tüdőszanatórium

Az Edelsheim-Gyulai család 1948-ig tudhatta sajátjának a hatalmas kastélyt, utána államosították, és Ivan Stodola orvos, A Tuberkulózis Elleni Liga képviselője százhúsz ágyas tüdőszanatóriumot hozott létre az épületben. Kezdetben csak nőket gyógyítottak az elefánti intézetben, elsősorban a háború utáni népbetegségből, a tbc-ből, vagy ahogy akkor nevezték, szárazbetegségből. „Évente százezer lakosra háromszáz új megbetegedés jutott, ma 360 új eset jut az ország ötmilliós lakosságára. Akkoriban főleg a tiszta levegő, a napfény és a vitaminokban, kalciumban gazdag étrend gyógyító erejében bíztak, mert az 1942-ben az USA-ban feltalált tbc elleni gyógyszerekhez nehéz volt hozzájutni. Beteg viszont annyi volt, hogy 1960-ban új pavilont építettek a kastély mellé. Még a hetvenes években is több mint 200 férőhellyel működött a tüdőszanatórium, amelyet 2004-ben csatoltak hozzánk” – mondta Daniel Magula, a nyitrai Szent Szórád Kórház igazgatóhelyettese.

Mivel a tüdőbetegek száma a védőoltásoknak és a kötelező röntgenvizsgálatoknak köszönhetően a nyolcvanas évekre minimálisra csökkent, az elefánti kastélyban a Szent Szórád Kórház geriátriai és utógondozói intézetet rendezett be. Ez tíz évig működött, de 2009-ben a kórház vezetése úgy döntött, inkább a nyitrai intézetet bővítik új épületszárnnyal, és az elefánti kastélyt bezárják. Az indok az volt, hogy a hatalmas épület fenntartása nem gazdaságos, de most sem ússzák meg kiadás nélkül, mert évente mintegy 40 ezer euróba kerül a fenntartása. Mivel az épület műemlék, nem hagyhatják teljesen a sorsára, a tüdőkórház 2009 óta több mint félmillió eurót költött rá. Felesleges terhet jelent számára, de 2024-ig nem adhatja el, sőt, bérbe sem adhatja. Az állam eredeti szándéka ezzel a megkötéssel nyilván az volt, hogy ne kerülhessen végrehajtók vagy spekulánsok kezébe a műemlék épület, de most úgy látszik, csak a kastély pusztulását éri el vele.

035felsoelefant02.JPG

Hogy az épület fenntartási költsége ne növekedjen, évek óta nem fűtik, a falakról itt-ott pereg a vakolat, megjelentek a penészfoltok, néhol a tető is beázott. Egyedül az egykori ebédlőtermet temperálják, ahol a mennyezeten Johann Bergl Szent János életének jeleneteit ábrázoló öt freskója látható. Az osztrák mestert 1774-ben a pálosok bízták meg a templom díszítésével, de a kastély átépítésekor Edelsheim-Gyulai báró vízszintesen kettéválasztatta a templomot és két hatalmas ebédlőt nyert. A freskók a felső reprezentációs termet díszítik, ebben elektromos fűtőtesttel szabályozzák a hőmérsékletet. Látogatókat azonban nem engednek be a kastélyba, így már nyolcadik éve senki nem csodálhatja meg a páratlan szépségű alkotásokat, és további hét évig nem is fogja. Akkor lesz eladható, vagy bérbe adható az épület, ha egyáltalán akad érdeklődő.

035felsoelefant04.JPG

Még a kastélynál is szomorúbb sorsa jutott az Edelsheim-Gyulai család kriptája, amelyet a sorrendben második Lipót építtetett tábornok édesapja 1893-ban bekövetkezett halálakor a kastélyparkban. Az ország legnagyobb, kilenckamrás, klasszicista stílusú sírboltjában a család hét tagját helyezték örök nyugalomra, de épp az örök nyugalom nem adatott meg az elhunytaknak. Az ötvenes években az erdőben mulatozó részeg társaság betört a kriptába: lefeszegettek és elvittek néhány márványtáblát és rézfogantyút, amit tudtak, szétvertek, a koporsókból kiráncigált holttestekből pedig máglyát raktak és meggyújtották. Nemesemberek földi maradványainak meggyalázásáról lévén szó, ezt a vétséget akkoriban nem büntették szigorúan, mindössze annyi történt, hogy a helyi nemzeti bizottság befalaztatta a kilenc sírkamra ajtaját. Az élelmes látogatók számára azonban ez sem jelentett akadályt, egyszerűen kibontották a téglafalat, és elvitték a mozdítható márványlapokat. A tégla is jó árucikk volt, mert minden darabba elefántmintát égettek. Valakik a hatalmas szarkofágok fedőlapjait is megpróbálták elgörgetni vasrudak segítségével, de nem sikerült nekik. 1996-ban műemlékké nyilvánították a mauzóleumot, de a ranghoz pénzt nem adott az állam, ezért már ez sem segített rajta. A nyolcvanas években beszakadt a teteje, azóta beázik, és még 1996-ban is betörtek a sírkamrákba.

035felsoelefant03.JPG

A nyitrai pedagógiai főiskola egyik, történelem iránt érdeklődő diákjának kellett 1990-ben meglátnia a szörnyű pusztítást ahhoz, hogy legalább az emberi maradványok méltó helyre kerüljenek. A somorjai Mészáros Péter mindent lefényképezett, pontos leltárt készített a kriptában fellelhető tárgyakról, és felkutatta a még élő leszármazottakat. Igyekezetének köszönhetően a helyi önkormányzat beleegyezett, hogy a kriptában fellelhető emberi maradványokat méltó módon a Csarada család a helyi templom melletti kriptájában helyezi el, egy közös koporsóban. A költségeket a külföldön élő Edelsheim-Gyulai lányok állták, a mintegy háromszáz emberi csontot Mészáros Péter gyűjtötte össze – az állam nem tett és azóta sem tesz semmit az Edelsheim-Gyulai örökség megóvásáért. A mauzóleum ugyan a község tulajdona, de annak még arra sincs pénze, hogy őriztesse. A műemlékvédők két-három évente megnézik a lepusztult épületet, de mindig csak arra jutnak, hogy ki kellene húzni a műemlékek listájáról. És ha ez megtörténik, mi vár erre a nagy múltú épületre...?

                                                                                                                                               Galuska Tünde

Forrás és szöveg: ujszo.com
Fotók: A pálos rend építészeti emlékei

Szólj hozzá!

Királyok alapította pálos kolostorok 2.

2017/10/28. - írta: Pálos Építészet

A pálosok életében a 14. és 15. század a megerősödés és virágzás kora. A kicsiny remetekolostorok száma gyorsan gyarapodott Magyarországon. A hitélet terén kifejtett fáradhatatlan tevékenységükkel is, de nem kisebb mértékben élő példával: életszentségre való törekvésükkel, a szerzetesi fegyelem szigorú megtartásával páratlan hatást gyakoroltak a középkori keresztény magyarság fejlődő lelkületére. E nagy népszerűségből következett a rend további elterjedése és virágzása. Általános elismerésükre következtethetünk a pápák, főurak leveleiben, a tudós írók műveiben található sok dicsérő nyilatkozatból. És elismerésükre vallott, hogy terjeszkedésüket segítették nagy királyaink is, akik számos pálos kolostort alapítottak hazánkban...

15590409_561916957340367_1474145429428887182_n.jpg

Az első pálos kolostorok és királyi alapítások közé tartozik Sátoraljaújhely rendháza is. A mai sátoraljaújhelyi kolostor helyén egy feltételezetten 1221-ben II. Endre által alapított kolostor állt, melyet a tatárok elpusztítottak. 1258-ban II. Endre Szent Egyed tiszteletére itt, a korábbi helyett (mellett) újabb kolostort emelt a pálosok számára. Azt, hogy Szent Egyed tiszteletére szentelt kolostor működött már a 13. században Újhelyben, számos egykorú oklevél, adomány-megerősítés igazolja, de ezek rámutatnak arra is, hogy a sátoraljaújhelyi (de nova villa, de huihel, in Wyhel, de Vyhel, de Wyhel, in civitate Wyhel stb.) kolostorral kapcsolatosan is előfordul az, hogy hol ágostonosnak tekintik, hol pálosnak, és csak egy 1325. július 10-én kiállított egri - püspöki - oklevél rögzíti félreérthetetlenül azt, hogy az újhelyi Szent Egyed egyház a pálos remetéké, míg az újhelyi Szent István király egyház a Szent Ágoston rendjéhez tartozó remetéké. Kolostoruk megnevezése a további évtizedek okleveleiben is szerepel, és a Szent Egyed kolostort támogató sok adományt igazolják a Nagy Lajos király uralkodása alatt kiadott oklevelek is.

A hivatkozott Anjou-kori oklevelek közül több megerősíti az újhelyi Egyed kolostorban élő remete testvérek részére korábban IV. Béla, V. István és II. András királyok által juttatott jelentős föld, malom és szőlő adományokat. Ezek közül külön kiemelkedők I. Károly király 1312. július 16-i és 1328. március 20-i oklevelei, valamint Nagy Lajos 1350-ben kiadott megerősítése. Azt, hogy a pálos atyák mennyire tisztelték és mennyire alapítóiknak tekintették II. András és IV. Béla királyokat, bizonyítja az 1786. évi államosítás során felvett leltár is, mely rögzíti, hogy az újhelyi kolostor refektóriumában felfüggesztett nagyszámú szentkép között találták és leltározták II. András és IV. Béla királyok - régi aranyozott keretben lévő - festett képmásait is.

dsc01531.JPG

1501-ben már, a toronyban gép-óra is működött, melynek faragott kő-óraszámlapja a templom folyosóján ma is látható. 1566-ban a törökök lerombolták a templomot, a pálosok fél évszázad alatt mai stílusában újjáépítették. A sok viszontagság ellenére, a 17. század végére lőcsei faragók nemesi családok segítségével elkészítették az oltárokat és a szószéket. I. Rákóczi Ferenc 1770-ben a templomhoz építtette a déli kápolnát kriptával. A Rákóczi-szabadságharcban Károlyi Sándor mentette meg a templomot a felrobbantástól. A pálosok sokat tettek a városért: lecsapolták a Ronyva melletti mocsarakat, a szőlőkultúrát felélesztették, ingyen őröltek a szegényeknek, megvédték a lakosságot a háborúk idején és magas színvonalú iskolát tartottak fenn. II. József 1786-ban mégis eltörölte a rendet, és helyükbe a piaristákat telepítette ide Tokajból.

Az ide érkező piaristák, a Mária-oltár képét a főoltárba építették be (így lett Szent Egyedből Nagyboldogasszony templom), a mellékoltárra pedig a Tokajból hozott Kalazanci Szent József kép került. A Szűz Mária kép (jelenlegi főoltárkép) érdekessége, hogy Mária alakja mellett a Lorettói litánia lefesthető fohászai (invocatiói) láthatók. A hajó XVII. századi mennyezete eredeti, nem kellett javítani. A szentély stallumai a kórusról kerültek le, készítési idejük 1718. A kápolna festése 1770-ből való és a törökkor emlékét idézi (a két zsidó férfi fején török turbán van, a háttérben Jeruzsálem helyett török tábor látható). Az orgona 1717-ben épült, 1893-ban újították fel. A kriptában nyugszik tiszteletreméltó Csepellény György pálos vértanú. A padok 1759-ben készültek, a gyóntatószék XIX. századi és a "Piarista Iskolák Királynője" kép is 200 éves. A rendház folyosóján látható egykori ebédlő (mai könyvtár) intarziás ajtaja 1873-ból való. A templomot belső berendezéseivel együtt az Országos Műemléki Felügyelőség negyedszázadon át tartó munkával gondosan restaurálta, majd 1992. november 25-én Ács István pálos egri segédpüspök újra felszentelte a teljesen felújított templomot.

gonc-5.jpg

A másik vélhetően királyi alapítású pálos kolostor ugyancsak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található. A gönci Szűz Mária kolostor alapításának dátuma ismeretlen. Első említése 1371-ből való, mikor Nagy Lajos engedélyezte, hogy a szerzetesek malmot építsenek Gönc felett. Jobbára ezen adat alapján merült fel a királyi alapítás lehetősége, amelyre azonban ezen kívül más, ismert középkori forrás nem utal. A Fragmen panis corvi... 1663-as adata alapján mégis fenn kell tartanunk ennek a lehetőségét, mivel az I. Lajos-féle alapítás 1400-as megerősítéséről is beszámolt. 1384-ben a fent nevezett engedélyt Mária királyné megerősítette. 1389-ben, 1406-ban, 1419-ben Zsigmond király, Erzsébet és Mária királynők a gönci kolostort felmentették a hegyvám alól.

1429-ben Miklós püspök felszentelte a kolostor szentélyét, főoltárát, illetve a Mária-oltárt és búcsúengedélyt adott. 1438-ban Kuprez György Telkibánya területén a kolostorra hagyta Cetnitz nevezetű földjét. 1446-ban Bebek Imre a remetéknek adta saját részét a Bányapatakán lévő gönci malomban, később ugyanezt László fia újból a pálosoknak adta. 1450-ben a jászói konvent beiktatta a pálosokat az 1371-ben említett, illetve felépíteni engedélyezett malom birtokába Gönc fölött, Zsujtán. Ugyanebben az évben további két malom birtokába iktatták be a monostort. Szintén 1450-ben Mátyás pap, Symai Kerek László fia heti két, szerzetesek által mondott örökmise fejében a kolostornak ajándékozta Telkibánya végén lévő Szent Katalin egyházát, illetve az ispotályt, a Cheches pusztával, a Waghner szőlővel és malommal az Olcsva folyón és sok mással együtt, amely adományt 1471-ben Mátyás is megerősített. 1457-ben Paczai Fülöp az 1419-es rendelkezés alapján elengedte a barátok szőlői után neki járó kilencedet. 1464-ben János moldvai püspök megáldotta a Mária templomot 7 oltárával együtt, és 40 napi búcsú tartását engedélyezte. Egy 1540-ben kelt irat alapján a szerzetesek elszegényedtek, 1558-ban pedig Gönc városa a göncruszkai kolostorral együtt bérbe vette birtokait.

17457304_604124389786290_1621502563254920464_n.jpg

Ma szinte tetőig állnak a templomhajó falai, a monostor elpusztult. A három-boltszakos hajó nyugati homlokzatán volt a bejárat, míg a kolostor felől csak a szentélybe vezetett a sekrestye ajtaja. Mind a hajó, mind a támpilléres, poligonális szentély 3-3 boltszakaszos, keresztboltozatos volt. A templomhajóhoz északról folyosó csatlakozott, a diadalívre irányított ferde betekintő nyílásokkal. A hajó és a szentély csatlakozásánál többszintes, négyzetes építmény volt (torony?), földszinti bejárata a folyosóról nyílt. Ettől keletre nagyobb helyiség volt, talán sekrestye lehetett. Innen nyílt a templom bejárata, egy meglehetősen szűk ajtón keresztül lehetett a templomba jutni. A kolostorrész egyéb helyiségeire következtetni sem lehet, a kőanyagot valószínűleg mesterségesen kitermelték. Külön figyelmet érdemel a szentély északi falának ún. „denevérszárnyú” konzolja. A kolostor a 16. század elejétől hanyatlásnak indult. A kaotikus viszonyok és a fosztogatások miatt néhány évtized alatt összeomlott mindaz, amit a szorgos atyák fel- és kiépítettek. 1940-ben a rom további pusztulását Göncről hozott kőművesekkel igyekeztek megállítani. Régészeti feltárása 1985-ben indult meg, amelyet egy másik 2005-ben, majd 2012-ben követett.

                                                                                                                                             Galuska Tünde

Forrás: Joó Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez
satoraljaujhely.hu
wikipedia.org
Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)
Guzsik Tamás: a pálos rend építészete a középkori Magyarországon Budapest, 2003.
Fotók: A pálos rend építészeti emlékei

Szólj hozzá!

A rejtélyes Kanizsai sírkő

2017/10/28. - írta: Pálos Építészet

Kanizsai Miklós tárnokmester sírkövének története

Egy középkori sírkő megtalálásának eseménye nagy jelentőséggel bír, főleg, ha rögtön egyértelművé válik, hogy kinek készült, ki nyugodott alatta. Az írott források is sokat segítenek abban, hogy egy ásatás során előkerült darabot beazonosítsanak, és az adott helyszínhez köthessék az illetőt. Ám amikor egy teljesen lepusztult, tanulmányozhatatlan gótikus sírkő kerül elő egy templom sárkaparó rácsa alól, majd egy másik töredék bukkan fel ugyanabból az anyagból, feliratokkal, csak épp az ország másik részében, az már elég rejtélyes történet. Nyomozás a darabok származási helye után, úgy, hogy még nem is sejtheti senki: ez a két kő összeillik, és egy ember sírköve...

coa_hungary_family_kanizsay_svg.pngA Kanizsai-család címere (Forrás: wikibooks.org)

Zala megyében már régóta ismert volt egy középkori Kanizsai-sírkőtöredék, amelynek mezője ugyan üres, de a köriratában olvasható "nicolvs de Kanisa condam mag(iste)r" egyértelműen meghatározta, hogy az 1427/28-ban elhunyt Kanizsai István ajtónállómester bátyjának, Kanizsai Miklós tárnokmesternek (+1404) a 15. század elejéről származó, vörös márványból készült sírlapjáról van szó. Ezt a darabot a zalaszentgróti római katolikus templom déli oldalkápolnájában egy Csáky „grófocska” (nyilván gyermek) sírja felett használták fel másodlagosan, kriptafedlapként, ott látta és írta le Rómer Flóris 1863-ban. 1980 táján a padlóból felszedték, és a főoltár mögött a szentély falához támasztották. 1995-ben tartós letétként a nagykanizsai Thúry György Múzeumba került. Erről a faragványról már a 20. században az a vélekedés terjedt el, hogy a kisszentgróti ferences templom romjai közül vitték a 18. század közepén a zalaszentgróti templomba. Eredeti származási helyeként Németh József az örményesi pálos kolostort adta meg, majd pedig a Kanizsaiak, vagy maga Kanizsai Miklós által alapított két pálos kolostor – Örményes, 1378 előtt, valamint Szentpéter, 1381 előtt – valamelyike merült fel lehetséges származási helyként.

004_erkeznek_clip_image002_1.jpgKanizsai Miklós tárnokmester gótikus sírkövének töredéke az örményesi pálos kolostorból (Forrás: wikibooks.org)

Az Osl nemzetségbeli Kanizsai családból való Miklós pontos születési helye és ideje nem ismert. 1385-ben magyaróvári várnagy volt, majd 1387-től 1393-ig vasi és soproni ispán és egyúttal 1388-tól 1393-ig zalai ispán, 1388-tól 1398-ig tárnokmester, 1398-1400 között vasi, zalai és soproni főispán. Testvérével, Kanizsai Jánossal együtt Zsigmond magyar király híve volt, a Dunántúlon hatalmas birtokokhoz jutott. Zsigmond király kegyeit azonban János nevű testvérével együtt már 1398-ban elvesztette, mivel mindketten Nápolyi Lászlóhoz csatlakoztak. Bár kegyelmet kapott, birtokait is megtarthatta, de a közéletből eltűnt. Kanizsai Miklós alapította az örményesi pálos kolostort, ahol - mint tudjuk - eltemették.

Az örményesi kolostor története 1378-tól ismert hiteles forrásból, amikor az örményesi perjel Eleket elcserélte egy másik birtokért. Az alapítás azonban már korábban történhetett, talán már a 13. század végén. 1378 után a 14. század végéig folyamatosan követhető a kolostor története. 1388-1503 között olyan jelentős birtokadományokkal gyarapodott, hogy a rend egyik legjobban ellátott kolostora lett. Kegyura mindvégig a Kanizsai család volt. Sőt, a Documenta Artis Paulinorum szerint e Boldogasszonyról nevezett örményesi kolostort ez a Kanizsai család is alapította 1378 előtt, első lakói pedig valószínűleg az Elek-Szigete kolostorból települtek át. Más források konkrétan megnevezik az alapítót, amely szerint a kolostort "Kanizsai Miklós tárnokmester, Zala, Vas és Sopron vármegyei főispán alapította 1390 körül a Boldogságos Szűz tiszteletére, a pálos szerzetesek számára." 

Kanizsa területe - amelyhez az örményesi rendház is tartozott később - a 13. század közepétől, amikor a forrásokban felbukkan, nagyrészt két jelentősebb birtokos kezén van. Károly Róbert 1323. évi adományozása révén került az Osl nembeli Lőrinchez, amikor a Kanizsai család alapítójának adta Kanizsaszeg várát és tartozékait. Lőrinc, aki a király pártjára állt, 1319-ben foglalta el a várat Károly Róbert számára. Lőrinc fia, Kanizsai Miklós alapította tehát egyes források szerint az örményesi pálos kolostort. Tudjuk, hogy miután egészségi állapota miatt hivataláról leköszönt, Kanizsára vonult vissza és itt hunyt el 1404 márciusában. Az általa emeltetett örményesi kolostorban lett eltemetve. Innen tudjuk tehát, hogy Kanizsai Miklós tárnokmester sírkőtöredéke került elő a zalaszentgróti templomból. Ám a történetnek még nincs vége.

kanizsai_miklos_sirkovenek_osszeillesztett_darabjai.jpgAz örményesi kolostorban eltemetett Kanizsai Miklós sírkövének összeillesztett darabjai (Lővei Pál rajza) (Forrás: wikibooks.org)

A soproni Fabricius-ház középkori régészeti kiállításán, az első terem bejárata mellett, egy vörös márványból faragott, töredékes sírkő vonta magára a figyelmet. Az egykori sírkőlap jobb felső sarkát hordozó töredék keretsávján gótikus minuszkulás körirat fut, az eredeti sírkő feliratának elejével és végével: + Anno domi[ni]... [f]undator huus cenoby. A kerettől enyhén mélyülő mező felső részén domborművű ábra látható: jobbra dűlő, kisméretű címerpajzsban (talprésze letörött) bal haránt helyzetben madárlábon álló, balra néző sasszárny – ez az Osl nemzetség, ezen belül a Kanizsai család címere.

A darabot már Csipkés Kálmán a Kanizsai családhoz kapcsolta, de Tompos Ernő a hasonló címert használó, rokon Ostffy családhoz kötötte. A múzeumi hagyomány szerint Csornáról származik. A feliratának végén szereplő, kolostoralapításra utaló szövegrészt azonban a csornai premontrei prépostságra még annak ismeretében sem igen lehetett vonatkoztatni, hogy a Kanizsaiak – más rokon családokkal együtt – a még a 13. században alapított intézménynek kegyurai voltak, és azt a címerdísz jellege alapján a sírkővel kapcsolatba hozott, 1427/28-ban elhunyt Kanizsai István ajtónállómester és testvérei maguk is adományokkal gazdagították. Kanizsai István valóban alapított azonban kolostort, mégpedig a ferencesek számára, Kismartonban (Eisenstadt, ma Ausztria), így a faragvány kismartoni eredetét tételezték fel, és Csornára való átszállítását ahhoz az eseményhez kötötték, hogy 1445-ben a család Kismartont elvesztette.

Vikár Tibor helytörténész jóvoltából néhány éve került a zalaegerszegi Göcseji Múzeumba Tiborcz István zalacsányi plébánosnak Deák József kehidai plébános 1837–1838-ra vonatkozó irataiból szerkesztett kézirata Kehida, Csány, Örményes és környékük múltjáról. A tanulmánykötethez készült sírkőtanulmányban megtalálható volt egy sírkőtöredék rajza is. Egy pillantás elég volt az ábrára ahhoz, hogy kiderüljön: a kalandos sorsú soproni–csornai–kismartoni kőfaragvány eredeti lelőhelyéről tudósít az iromány. A töredéket a leírás alapján néhány nappal 1837. november 6. előtt szállították, sok más kővel együtt, Örményesről Kehidára, Deák Antal udvarára. Nem tudjuk, hogy mikor került Sopronba, talán a Deák családdal jó kapcsolatban álló, soproni történész Paúr Iván útján. Idővel az örményesi pálos kolostorból való származása elfelejtődött.

18620394_634738570058205_7308304299638175855_n.jpgAz örményesi pálos kolostor kőleletei (Fotó: Göcseji Múzeum gyűjteménye (hungaricana.hu)

A töredék eredetének meghatározását követően azonnal felvetődött annak lehetősége, hogy a most már bizonyítottan azonos környékről előkerült két töredék esetleg összetartozhat. A keret egyező szélességi mérete, az egyforma betűfaragás, a kereten a perem mentén végigfutó, vésett vonal ezt valóban igazolja is. A valamikor szabályosan feldarabolt kőlap két töredéke között a jobb hosszoldal feliratának feltételezhető kiegészítését figyelembe véve egy mintegy 30 cm széles sáv hiányzik. Míg a soproni töredék egyik oldala letört, addig a zalaszentgróti darab a kőlap teljes 123,5 cm-es szélességét mutatja. Így a sírkő eredeti befoglaló mérete kb. 225x123,5 cm lehetett, a kőlap legnagyobb vastagsága kb. 17 cm. A kereten mélyített sávban domborúan faragott, gótikus minuszkulák alkotta körirat, a Rómer Flóris által még látott, ma már kivehetetlenné kopott részleteket is figyelembe véve, a rövidítések feloldásával így alakul: + Anno domi[ni] ... / ... martii obiit mag(iste)r . nicolvs + / de Kanisa condam mag(iste)r + / thauarnicorvm Regalis ... [f]undator huus cenoby. A felirat vége tehát az örményesi pálos kolostor Kanizsai Miklós általi alapítására utal...

                                                                                                                                               Galuska Tünde

Forrás: Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története, Budapest, 1938.
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon. Budapest, 2003.
Lővei Pál: Kanizsai Miklós tárnokmester sírköve
Wikipedia.org
Képek: hu.wikibooks.org, hungaricana.hu

Szólj hozzá!