A pálos rend építészeti emlékei weboldal

2018/04/01. - írta: Pálos Építészet

A pálos rend 13. századi megalapítása után sorra épültek a kisebb remetekolostorok Magyarországon és külföldön is. A 14. és a 15. század a pálosok életében a megerősödés és virágzás kora, ebben az időben, hazánkban már 64, míg Erdélyben 3, Szlavóniában, Dalmáciában és Isztriában 8 kolostoruk volt. Később Lengyelországban, Németországban, az USA-ban, Olaszországban, Ausztriában, Szlovákiában, Horvátországban, Ukrajnában, Dél-Afrikában, Belgiumban, Fehéroroszországban, Csehországban és Kamerunban is létesültek pálos rendházak. Gyöngyösi Gergely, a rend történetírója a mohácsi vészig terjedő időszakban kb. 100 kolostort említ, a török kiűzése után ebből mindössze már csak 12 kolostora működött a pálos rendnek a középkori Magyarországon. Jelenleg csupán néhány templom áll még hazánkban középkori alapokon, a hajdani pálos rendházak romokban állnak, vagy épp a földdel váltak egyenlővé.

A pálos rend építészetének legnagyobb kutatója kétségkívül Guzsik Tamás volt, aki 1979-től tizenöt publikációt adott ki a pálosokkal kapcsolatban. Valószínű élete utolsó hónapjaiban állította össze a pálos rend építészetének értékelését és összefoglalását, A pálos rend építészete a középkori Magyarországon című könyvet, amely több évtizedes kutatómunka eredménye. Guzsik jelentős munkája, a fennmaradt középkori oklevelek, Gyöngyösi Gergely 1520 körül született rendtörténeti írása, valamint 19. századi kutatók, így Ádám Iván és Rómer Flóris munkássága lévén megannyi információval rendelkezünk manapság, hogy majdnem teljes képet kapjunk a rend történetére, történelemben való jelentőségére, építészetük sajátosságaira vonatkozóan. Ehhez járulnak hozzá a kor szakemberei, történészek, régészek, akik a legújabb kutatásokkal cáfolják vagy bizonyítják a középkorból fennmaradt források hiteles voltát.

pálos rend építészeti emlékei weboldal azért született meg, hogy ezeket a hiteles információkat az olvasóközönség, az érdeklődők elé tárja. A pálos rend építészetének különlegességeit és sajátosságait, a pálosok életéből vett érdekes eseményekkel egyetemben megismertesse azokkal, akiket érdekel Magyarország történelme, a középkori építészet és élet, a gótika, a pálos rend története és múltja. Annak érdekében, hogy a jelen kor embere viszonylag teljes képet kapjon arról, mi is történt egykor egy-egy pálos rendház falai között, kik fordultak meg termeiben, és milyen jelentőséggel bírt egy-egy esemény az adott korban, a pálosok múltjának minden darabja fontos összetevő. Így a régészeti feltárások, kutatások eredményeinek közlése is fontos szerepet kapott a weboldalon, hiszen nélkülözhetetlen információkat tesznek hozzá a rendtörténet és a magyar történelem folyamatos pontosításához.

Magyarország pálos építészeti emlékei négy tájegységre bontva találhatók meg, de helyet kapott a külföldi kolostorok bemutatása is, amelyek a menüből érhetők el. Budapest és környéke látnivalói közül említést érdemel a barokk belvárosi Egyetemi templom, a ma is pálosok kezelésében lévő Sziklatemplom, és márianosztrai templom, de nagyszerű túra lehet a klastrompusztai vagy budaszentlőrinci rom is. Az észak-magyarországi pálos emlékek közül kiemelkedik Gönc és Martonyi templom- és kolostorromja, ahogy a Dunántúlon Salföld, Nagyvázsony, vagy a tálodi pálos rom.

A felsorolások és bejegyzések olyan pálos templomokra is kiterjednek, amelyek ma már nem láthatóak, mert elpusztultak, és semmi nem maradt belőlük, csupán az oklevelek, régi iratok tanúskodnak létezésükről. Az alábbi oldalak Magyarország összes pálosok által épített vagy más rendektől átvett, és használt templomát bemutatják. A még álló templomok és romok helyei minden leírás végén térképen lettek feltüntetve annak érdekében, hogy bárki megtalálja azokat.

A weboldalhoz mindenkinek jó böngészést kívánok!

http://www.palosepiteszet.hu/

Galuska Tünde
szerkesztő

Pálosok Balatonszemesen - A kiállítás

2018/03/18. - írta: Pálos Építészet

Hallottál már az Európában is egyedülállónak számító szemesi pálos alapkőről? És a pálos kolostor életnagyságú szerzetes-szobráról? Tudtad, hogy Te is segítesz a vizsgálatok, a leletek konzerválási költségeinek fedezésében azzal, ha eljössz megnézni a kiállítást? Ha nem, érdemes tovább olvasni a cikket...

Január eleje óta a budapesti AVE Kiállítóház ad otthont a Balatonszemes határában, négy esztendeje zajló tanszéki tervásatás legszebb leleteinek. A Mindszent titulusú pálos kolostor földfelszín alatt rejtőző részletei 2014 óta minden évben szolgálnak valamilyen különlegességgel. Ezeket a leleteket és az ásatás folyamatát mutatja be a kamarakiállítás. A belépők árából a szoborfej konzerválását, és a természettudományos vizsgálatokat fedezi majd a kiállító, a Civil Régészeti Alap Egyesület.

p_20171214_161446.jpg

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok története szervesen kötődik a Balaton térségéhez, számos kolostoruk volt egykoron a tó körül. Ezek közül az egyik legjelentősebb volt a Balatonszemes és Teleki között épült Mindszent kolostor, melynek viszonylag bő okleveles anyagából ismert, hogy "Tóthnak mondott Lökös mester, Raholczai Jakab fia" jelentős adományokat újított meg a remeték számára 1323-ban. A kolostor folyamatos működése és kiterjedt gazdasági tevékenysége a 16. század közepéig nyomon követhető. Az első török pusztítás 1542 nyarán érte a kolostort, de a remeték csak az 1555. évi hadjárat környékén menekültek innen el. Ám a kolostor ekkor még nem pusztult el, 1744-ben "Mindszentek egyháza a szentély kelet felé eső részének kivételével csak itt-ott romos, a falak magasan emelkednek ki, könnyen restaurálható. A sekrestyéhez tartozó torony(!) épségben áll, csak vakolni kell, és a toronysisakot a helyére tenni. A négyszögben épített kolostor romjai szinte mind a négy oldalon embermagasságig érnek, ezeket néhai Hunyadi István az előző években...helyreállíttatta." 

A kolostor azonban nem épült újjá, sőt tégláit a 19-20. században - a Hunyadiak nagylelkűsége folytán - elhordták, részben a balatonszemesi uradalmi építkezésekhez, részben a Hunyadi kegyuraságú szóládi plébánia céljaira. A Pálos rend a valamikori kolostor helyén 2012-ben egy erdei emlékhelyet alakított ki.

14889899_968884873221864_905892802998191505_o.jpg

copy_of_copy_of_dsc08740.JPG

A 2016. évi kutatás talán legizgalmasabb része a templom megtalálása volt. Az előző évekhez hasonlóan folytatták a kutatást dr. Végh András vezetésével, és próbálták behatárolni a kolostor, az udvar és a templom helyét. 2016-ban kiderült, hogy több építési periódusa is volt az épületnek. A kolostor 2016-os ásatása ritka lelettel ajándékozta meg a feltáró régészeket, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszékének oktatóit és hallgatóit. Az egykori sekrestye lebontott falai közt az épülettörmelékből egy szerzetes fejét ábrázoló életnagyságú szobor került elő. A "szemesi pálos barát" kissé pufók arcú, feje búbja a kor papi viselete szerint kopaszra borotvált. A fej felett keresztet faragtak ki. A különleges faragvány egykor egy tompaszögű falsarokban, feltehetően templomszentélyben elhelyezett boltozatindító konzol volt.

dsc04043.JPG

dsc04162.JPG

2017-ben ismét páratlan lelet került elő a júliusi ásatáson, melynek vezetője ismét dr. Végh András volt. A pálos templom szentélyének alapkövét tárták fel a régészek a Barát-dűlőben. A töredéken gót betűkkel írás is olvasható, aminek megfejtése mostani percig várat magára, bár elképzelések szép számmal akadnak. O.S.O.P. - ezek a betűk olvashatóak azon az alapkövön, amelyet a föld rejtett Balatonszemesen. Dr. Végh András ásatásvezető elmondta: a szentély keleti oldalán, a zárófalon egy olyan érdekes kő került elő, amit a szakma se ismert, hogy ilyen létezik. - Egy nagyméretű kockakő volt beépítve a falba, amin 4 betűs felirat van, ezek gótikus betűk, egy O.S.O.P. van rajta rövidítés jelekkel - mondta el az ásatásvezető. Végh András szerint az O.S. a pálos kolostor védőszentjére utalhat, de az O. és P. betűt még rejtély fedi. A feltárások során egy boltozati borda és számos érme került még elő.

A legértékesebb érme egy velencei zecchino (arany dukát). Néhány érme a középkori Ausztria területéről származik, illetve egy darab Aquileia városából. Az érmék többsége a Magyar Királyság területén készült, III. Béla idejétől I. Ferdinánd idejéig találunk vereteket. A legkésőbbi érme I. Ferdinánd 1531-ben vert ezüst dénárja. Különlegesnek számítanak azok az érmek, amelyek valószínűleg a Magyar Királysághoz tartozó Szörényi Bánság területén készültek. A szakemberek többségének véleménye szerint Redwitz Miklós verette ezeket az érméket 1429-1435 között.

p_20171214_143200.jpg

p_20171214_161349.jpg

A szemesi anyag, benne a szoborfejjel és az alapkő hiteles másolatával, érmeleletekkel, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének ásatását megidéző szövegekkel, képekkel, filmekkel várja látogatóit a Hajós u. 21. szám alatt, az Operaház háta mögötti sétálóutcán, minden nap 10-21 óráig. A jegyeket 20 óráig lehet megvásárolni a pénztárnál. Megéri elmenni, hiszen olyan leleteket láthat a kedves látogató, amelyek igazi különlegességnek számítanak nem csak Magyarországon, de Európában is. Mindazonáltal segítsünk mindnyájan abban, hogy a vizsgálatok és a konzerválás megtörténjen annak érdekében, hogy ezeket az egyedülálló leleteket még unokáink is láthassák... A kiállítás földszintjén a Sokezret nyilakkal íjász kiállítás látható a Magyar Történelmi Íjász Társaság és a Civil Régészeti Alap Egyesület jóvoltából.

A balatonszemesi Mindszent kolostor feltárásáról készült riportfilm:
Egy pálos szentély alapköve titkokat rejteget - Kapos

Galuska Tünde

Forrás: 
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, Budapest, 2003.
A PPKE BTK oldala
palosrend.hu
Az éremleletekről Varga Máté, a Rippl-Rónai Múzeum régésze közölt információkat

Képek: Civil Régészeti Alap

p_20171214_161313.jpg

011_5537_001.jpg

Nagy magyar királyok és a Pilis oltalmában

2018/03/16. - írta: Pálos Építészet

A pilisszentléleki pálos kolostor

2-horz.jpg

Nagy magyar királyok és a Pilis oltalmában

A pilisszentléleki pálos kolostor


Létezik Magyarországon egy mesés, barátságos kis település Komárom-Esztergom megyében, a Pilis egyik völgyében: Pilisszentlélek. Az 1985-től Esztergom részét képező egykori falu a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén, Pest megye határán, a Pilis hegyei között bújik meg, és őrzi mai napig fordulatos, eseményekben bővelkedő múltját. 1907-től Szentlélek néven ismerték, de használták a Szent-Lélek és a Huta-Szent-Lélek elnevezést is. Pilisszentlélek települést szlovákul Hutának is hívják mai napig, nem véletlenül. Ám kezdjük az elején…

Árpád-házi királyok vadászkastélyából pálos kolostor

1263-ban járunk. A Pilis hegység hegyes völgyes tájai mind ősi vadon, az Árpád-házi királyok birtoka, Magyarország neves uralkodóinak kedvenc vadászterülete volt. Az esztergomi egyházmegye területén, az Esztergom felé nyíló Benedek-völgyben bújt meg akkoriban egy vadászház, vagy inkább palota, mely minden felszerelésében vadászatra volt berendezve már IV. Béla királyunk idejében is, aki különösen szeretett a Pilis erdeiben vadászni.

A pálos rendi hagyományok szerint, IV. Béla vadászatai alkalmával gyakran meglátogatta a pálosok első, szentkereszti kolostorát a Pilisben, itt ismerte meg a rendalapító Özséb utáni második perjelt, Benedek testvért, akit nagyon megszeretett. Hálája jeléül neki ajándékozta a Dömöshöz közel eső Benedek-völgyet és ott álló vadászházát, hogy ott kápolnát és monostort építtessen. Egyúttal meghagyta Benedek perjelnek azt is, hogy azt saját, a pálosok első szentkereszti kolostorából népesítse be. Ezt az adományt csak 1287-ben, IV. Béla unokája, IV. László erősítette meg. Így történt tehát, hogy 1287-ben, a Pilis kies völgyében Szentlélek tiszteletére templom és monostor épült királyi adományból, a pálos rend szerzeteseinek keze nyomán…

1.jpg

Gyarapodó rendház a vadon rejtekében


A rendi krónikák szerint nem csak IV. Béla és IV. László királyainkhoz köthető a Pilisben megbúvó szentléleki kolostor, hiszen Róbert Károly és Nagy Lajos király neve is felmerül a történet elsárgult lapjain. Amikor Róbert Károly 1323-ban a monostor falai között tartózkodott, Miklós és Prichtold szerzetesek átíratták a kolostor alapításáról szóló okleveleket, amelyet Nagy Lajos király ugyancsak megtett, amikor 1378-ban a nagyhetét töltötte kedvenc szerzeteseinél. Nagy Lajos ekkor további birtokokat is adományozott nekik, úgy, mint más világi emberek is tettek adományt a szentléleki rendház számára.

1409-ben Csupor Pál, György fia, a Boldogságos Szűz tiszteletére oltárt emelt a templomban, melynek fenntartására birtokot is adományozott a monostornak. A rendház gyarapodása a 15. században is folytatódott, a helység ekkor már Pilis vármegyéhez tartozott. Egészen a török hódoltságig a szentléleki pálosok uradalma maradt Pilismarót, Pilisszentkereszt és Pilisszentlászló is a mára már csak régészeti kutatásokból ismert más településekkel együtt. 1526-ban, amikor a Budát ért első ostrom idején a portyázó török csapatok a Pilist is végigpusztították, a pálos szerzeteseknek végleg menekülniük kellett. A török seregek a monostort a templommal együtt lerombolták. Bár Buda felszabadítása után a pálosok birtoka maradt Szentlélek, a templom és monostor soha többé nem épült újjá.

2.jpg

A pálosok, az üveghuta és egy település kezdete


1689-ben, amikor már az utolsó török is elhagyta hazánkat, a pálosok, volt birtokaik felkutatásába kezdtek. Így került ismét az újonnan alapított pesti pálos rendház birtokába és újra a pálosok kezébe a szentléleki templom és monostor, annak birtokaival együtt. Mivel a pesti Egyetemi templom és kolostor építkezései erősen igénybe vették a rend anyagi erejét, Bakay Imre prior egy erőforrást sem hagyott kihasználatlanul. Így történhetett, hogy a szentléleki völgybe, az egykori, királyok alapította szentléleki kolostor és templom területére üveghutát telepített, a Felvidékről pedig római katolikus tótokat hívott és velük népesítette be a területet. A völgyet övező erdőségekben bőven volt fa, kvarc és homok is, amely anyagok az üveg előállítását szolgálták. Három oklevél őrizte meg Hutás András üveges mester nevét, aki 1703-tól - kisebb kihagyással - 33 éven át gyártotta a mai Pilisszentlélek területén a legegyszerűbb üvegárut, így ablakba való üvegkarikákat és háztartási cikkeket, poharat és palackokat is. A lakók mészégetésből és a hutából éltek, illetve a megélhetést az erdő, valamint a silány talajon termesztett zab és rozs biztosította. Az 1739-ig működő üveghuta tehát a máig is élő és létező település kezdete lett…

3_1.jpg

Elfeledett romok kutatása


A pálos rend feloszlatása után, 1786-tól 1848-ig a vallásalap birtokába került a terület, annak földesúri hatósága alá tartozott. A romterületen 1928 és 1933 között folyt kutatás Erdőssy Ferenc pilisszentléleki plébános és Reviczky Elemér esztergomi főszolgabíró vezetésével, amely munka során tisztázták az egykori pálos templom és kolostor épületeinek elhelyezkedését. 13 helyiség alapfala és számos lelet került felszínre. Az 1985-ben elkezdődött feltárás kezdetben főként társadalmi munkában a műemlék állapotáért aggódó természetjárók, diákok indíttatására és közreműködésével régészeti tábor keretei között indult meg Lázár Sarolta vezetésével. Az állagmegóvást helyi erők bevonásával végezték. Az egykori boltozott részek, így a sekrestye és a templom elvi rekonstrukcióját Buzás Gergely készítette el.

Az üveghuta feledésbe merült, csupán a település lakói emlegetik még, hogy a községen keresztülfutó patak mentén álló olvasztókemence annak a régi uradalmi épületnek a helyén állt, amely most a község vendéglője. Úgy mondják, az udvar talajában vastag rétegben található az üvegcserép, a patak pedig nagy esőzések alkalmával üvegrögöket mos ki a meder oldalából…

4.jpg

A pálos templom és kolostor maradványait Pilisszentlélek községtől északra, a falu mellett lévő nyugati lejtésű domboldalon találjuk meg. A faluközponttól a piros jelzésű turistaúton kb. 600 méter után érjük el a romokat, illetve autóval is megközelíthető, hiszen a központtól balra egy keskeny aszfaltút vezet a pálos kolostorhoz. A teraszosan épült és keleti oldalán a domboldalba vágott épületegyüttes a templomot és az ahhoz észak felől csatlakozó kolostort rejti magában. A főépületet dél és nyugat felől fallal kerített udvar övezi, melynek déli szakaszán egy újabb helyiségsor található. Mindezektől északra egy különálló épület maradványai láthatók.

Mesélő romok


Bár egyelőre nem sikerült megtalálni sem a 13. századi királyi vadászlak, sem a legkorábbi kolostor maradványait, az itt folyt ásatások eredményeképpen pontos képet kaphatunk az épület elrendezéséről. A jelek szerint a vadászkastély átalakítása során a templomot a déli oldalon alakították ki. Jelenlegi formáját a 14-15. században kapta, kőből épült, keletelt tájolással emelték. A szentély és a hozzá kapcsolódó sekrestyekápolna egyenes záródású, egyforma hosszúságú, csupán a kápolna keskenyebb. Érdekes módon a szentély hosszabb, mint a téglalap alakú templomhajó, melyeket szűk diadalív választ el egymástól. Valószínű, hogy a szentély és a hozzá északról csatlakozó kápolna a régi vadászkastély igen vastag falú tornya lehetett, ezek a falak mai napig 4-5 méter magasságban állnak.

5.jpg

Mind a szentélyben, mind a sekrestyekápolnában, mind pedig a hajó délkeleti sarkában oltár állt, illetve a hajóban sírhelyeket is találtak a régészek. A Szentlélek tiszteletére emelt főoltár alépítménye kőből és téglából készült, 4 méter széles oltárlépcső vezet hozzá. A szentélyben épült főoltárt és a sekrestyekápolnában álló oltárt is helyreállították a szakemberek, így mai napig láthatók. Friss erdei virágok és mécsesek árulkodnak arról, hogy az oltárok eredeti szerepe mai napig jelentőséggel bír a közelben lakók, illetve túrázók, arra látogatók számára. A kápolnából többszínű apró freskótöredék került elő, illetve a feltárás során talált több száz piskótafejű szög arra utal, hogy a templomot zsindelytető fedhette.

A templomhoz észak felől csatlakozott a kéttraktusos helyiségsor, a kolostor. A rendház emeletes keleti szárnya földszintjén a templomba nyíló folyosó, a lépcsőház, a káptalanterem és a refektórium maradványait találták meg a régészek. Két utóbbi helyiség volt a keleti szárny legnagyobb, legdíszesebb középpilléres helyisége, a refektórium (ebédlő) rendelkezett nagyobb területtel. Az ásatás során előkerültek a helyiségeket fűtő kályhák csempemaradványai is, melyekből arra következtettek a szakemberek, hogy a Mátyás-kori lovagkályha műhelyének új csempeváltozatai lehetnek. A káptalanteremből vezetett átjáró a nyugati épületszárny helyiségeibe, ebből a földszintes szárnyból nyílt a kolostor főbejárata. Északon L alakú, földszintes, északi falán támpillérekkel megerősített épületrész található, mely egy kis belső udvart fogott közre. A monostor elpusztult emeleti részén, a templomtól északra helyezkedhettek el a szerzetesek hálókamrái.

6.jpg

A béke szigete


A templomtól délre, a kerítőfal mentén lévő gazdasági épületekben a kolostor szükségleteire működő kemencéket tártak fel a szakemberek, itt különböző műhelyek sora állt. Bár az egyik helyiség közepéből jókora fa nőtt ki az évszázadok során, nemrégiben villám pusztította el a terebélyes és vén növényt. Nem úgy a kolostor falait, mely évszázadok óta őrzi nagy magyar királyaink suttogó szavát, a pálos szerzetesek elfúló imáit. Csendes hely ez mai napig, itt a Pilis lankái között, és bár megannyi turista és kiránduló ül ki a monostor termeinek megmaradt, csonka falaira, a béke szigete maradt, máig, 1287 óta…

Magyar Turista 2018. január
Szöveg és kép: Galuska Tünde

Nagy magyar királyok és a Pilis oltalmában PDF

Romokból templom - Őrbottyán, pálos templom és fogadó

2018/03/03. - írta: Pálos Építészet

Őrbottyán több, mint 7000 lélekszámú város Pest megyében a budapesti agglomeráció külső övezetében, a fővárostól mintegy 30 km-re, észak-keletre, a Nyugati Cserháthoz tartozó Gödöllői-dombság vonulatában helyezkedik el. A mai Őrbottyán 1970. július 1-jén jött létre Őrszentmiklós és Vácbottyán egyesítésével. Kevesen tudják, hogy a korábbi Vácbottyán (középkori nevén Battyány, Battyán, Bathyan, Bathian) településnek is van pálos vonatkozása. Ha erre járunk, figyeljük meg a római katolikus templomot és a mai könyvtárat is. A pálosok építették...

nevtelen_8.jpg

Vácbottyán első okleveles említése 1376-os keltezésű, s ez évtől több is akad. Ezekből az derül ki, hogy a Zsidó nemzetségből leszármazó, éppen ebben az időben már szétváló, de egymással rokon családok; a Sydo-i, a Mcha-i, a Peliske-i és a Csáky családok egyes tagjai között perlekedés folyik Bottyán birtokáért. A zsidó nemzetség "ősfoglalású" Zsidón (Vácegresen), ahol a Szent Balázs tiszteletére emelt nemzetiségi monostora is állt, Bottyán esetében is a Zsidó nemzetség volt a birtokos. Weresegház-i István fia János birtokos 1380. tavaszán Bathyan-ra rontott és onnan Domomos fia János nevű jobbágyot elhurcoltatta. Egy oklevél 1430-ban említi a Veresegyházról Bottyánba vezető közutat. 

_ob5.JPG

A Zsidó nemzetség legkiemelkedőbb tagja, Csáky Miklós erdélyi vajda és rokonsága 1422-ben törzsbirtokukat Szent István király adományából bírták ez ideig, s átadták Zsigmond királynak cserébe más birtokokért, Bottyán ekkortól tehát a királyé. Zsigmond Cillei Ulriknak adományozta Zsidó, Bottyán, Váckisújfalu és Csővár birtokát, mert Cilleit utód nélküli halása következtében 1456-ban ezek a birtokok újra eladományozhatókká lettek, V. László király részéről. Mátyás Király nevezett négy birtokot, köztük Bottyánt, visszajuttatta a Zsidó nemzetségből leszármazó Csői (Csővári) családnak 1469-ben, de a király 1470-ben újra eladományozta ezeket, mert előző birtokosa Csői Tamás fia Miklós azokat "elvesztette", mivel testvérét, Csői Lászlót meggyilkolta. Szobi Mihály szerezte meg ezután Bottyán birtokát, amelyet 1527-ben a Szent Mihályról elnevezett toronyaljai pálos kolostornak adományozott. 

Bottyán 1546-ban még lakott hely volt, 1559-re puszta. A két időpont között a törökök részéről súlyos megrázkódtatás érte a lakosságot, akik elmenekültek a településről. A 17. században végig puszta, majd a török kiűzése után 1696-1699 között települt újjá; azóta folyamatosan lakott. Községi pecsétjének legelső lenyomata 1711-ből való. 

_ob4.JPG

Bottyán falu a török kiűzése, Buda felszabadítása után, 1699-ben települt újjá, középkori helyétől délnyugatra, amikor már a pesti pálosok birtokaként említik. Bár a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét elnéptelenedett, 1715 körül több jobbágy és zsellér család érkezett és telepedett le a faluban, nagyobb részük szlovák származású volt. A Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére épült temploma még fából készült, amelynek közelében álltak a régi kőtemplom romjai. Az 1754. évi nemesi összeírás szerint az akkor már Vácbottyánként említett település még mindig a pesti pálosok birtoka volt, ebben az évben a szerzetesek fogadóépítésbe kezdtek, majd Gindl Gáspár pesti perjel 1761-ben templomot építtetett, amely 1765-re készült el. A régi, romokban álló kőtemplom köveinek felhasználásával készült, Szent Péter és Pál tiszteletére szentelték. Két mellékoltára volt, a Feszület és Mária mennybemenetele oltárok kaptak helyet az új templomban. 1762-ben és 1791-ben öntötték harangjait.

paloskolostor5s.jpg

A mai művelődési ház és könyvtár földszintes, alápincézett, téglalap alaprajzú épület, a pálosok építtették, pálos fogadóként ismeretes. Az 1760 körül épült, barokk épület főhomlokzatán két-két, szalagkeretes ablak között egyenes záródású, másodlagos ajtó található. Jobb oldali homlokzatán szintén szalagkeretes ablak, bal oldalán egy-egy vakajtó áll. Hátsó homlokzatának sarkain rizalit, közöttük kosár-dongaíves boltozattal lefedett folyosó található.

Forrás: orbottyan.hu
DERCSÉNYI DEZSŐ szerk.: Magyarország műemléki topográfiája V. Pest megye műemlékei II. Budapest, 1958.
muemlekem.hu

Fotók: térkép: Első katonai felmérés (1763-1787) Mapire
fogadó: orbottyan.hupont.hu
templom: kirandulasok.com

 

3 éve a facebook-on, 23 éve a pálos építészet "fogságában"

2018/02/27. - írta: Pálos Építészet

2015. február 28-án hoztam létre A pálos rend építészeti emlékei facebook oldalt abban reménykedve, hogy akik szeretik a pálos rend által épített középkori templomokat, azoknak még több információval szolgáljak a rendtörténettel, a pálos rend magyar történelemben való szerepével, illetve feltárásokkal, régészeti beszámolókkal, pálos programokkal kapcsolatban. És célom volt az, hogy aki még nem ismeri ezeket az épületeket, nem tudja kik a pálosok, meghozzam a kedvét néhány jó kiránduláshoz, túrázáshoz ezekre a csodaszép helyekre. És esetleg meghozzam a kedvét ahhoz, hogy mélyebbre ásson, utána járjon a nagy múltú, magyar alapítású rendnek a történetében. Izgalmas téma, mondhatom...

16402679_1454637501213205_4707854202083429647_o.jpg

Immár 23 éve mondhatom mindezt, hiszen több kevesebb kihagyással, de 23 éve kapott el a szenvedély a rend által emelt épületek tanulmányozása iránt. Ám ez együtt járt mind a rendtörténet, mind a magyar történelem, mind a művészetek, a régészeti beszámolók újratanulmányozásával, részletesebb megismerésével. És 23 éve, mai napig tart a szenvedély. Most már azt hiszem, hogy ez - míg élek - végigkíséri az életem. :) Lényeg a lényeg, hogy a 23 év alatt összegyűjtött és folyamatosan frissített adattáramból megannyi információt juttassak az érdeklődők felé. És bár még csak 3 éves a facebook oldal, valamint ez a 100. bejegyzése a szinte mai születésű blognak is, a kulisszák mögött készül a fő mű. Ez pedig egy 4 kötetből álló, a pálos rend magyarországi kolostorait bemutató munka, a teljesség igényével, a lehető legtöbb információval. Folyamatban van a könyvek megjelentetése és kiadása.

20464431_1660534543956832_1320991997_n.jpgSoha nem volt könnyű dolgom, hiszen 23 éve egyedül voltam és vagyok, aki a témával ilyen szemszögből, átfogóan foglalkozik, így a saját józan eszem (fejlődésével és) irányításával kezdtem el dolgozni egészen az első, meghatározó szentléleki élménytől mai napig. Az első kezembe fogott könyv a pálosokkal kapcsolatban az Árva Vince által fordított Gyöngyösi rendtörténeti munka volt, majd a Guzsik-féle katalógust sikerült megszereznem. Sok, nagyon sok más könyv, tanulmány, jegyzet kellett ahhoz, hogy a pálos rendről egy reális, hiteles, adatokkal alátámasztott kép alakuljon ki bennem, és ezen az úton jussak el oda, ahol most vagyok. Valószínű jó döntéseket hoztam ezen az úton, hiszen ma már mellettem áll többek között a Pálos Rend és a Magyar Nemzeti Múzeum is, mely szerint ők is hasonlóképpen gondolják (olvasták a könyvem). :D

Szerintem a pálos téma az, amelyről a világon a legtöbbet tudok beszélni (és írni), de nem szaporítom tovább a szót. A facebook közösség mára akkorára nőtte ki magát, hogy soha nem gondoltam, de a visszajelzések, a kedves levelek, a kritikák is mind arra világítottak és világítanak rá, hogy ez jó, igény van rá, folytatni kell. Én csak megköszönni tudom, hogy vagytok, hogy tetszik amit olvastok, hiszen engem ezek az apró momentumok visznek előre, és a rengeteg nehézség ellenére emiatt csinálom, és csinálom még...

Köszönöm!

Galuska Tünde

A pálos rend legnagyobb kolostora - Budaszentlőrinc, főkolostor

2018/02/27. - írta: Pálos Építészet

A budaszentlőrinci pálos kolostor területéről 1290-ben olvashatunk először. Ekkor arról értesülünk, hogy az itt lévő, egy remete gondozása alatt álló kápolnát Lodomér esztergomi érsek visszahelyezi a veszprémi püspökség joghatósága alá. A kápolna királyi kápolna, exemptus egyház volt, ezért eredetileg az esztergomi érseknek volt alárendelve. 1300 körül alapítja meg Lőrinc, a rend negyedik elöljárója Budaszentlőrinc monostorát. Azután Károly király, János óvári ispán (vagy Óvári János ispán) és Velencei Pál budai polgár adományaiból bővítették a kolostort 1335-ben Henc fia János adományozza a kolostor körüli erdőket a kolostornak. 1353-ban a pálosok átíratták Henc fia János adománylevelét, itt azonban már nemcsak erdőkről, hanem szántóföldekről is szó esik.

I. Lajos király elrendeli, hogy a máramarosi királyi sóbánya adjon minden évben 300 aranyforint értékű sót az évenként Pünkösdkor megtartott budaszentlőrinci nagykáptalan számára. Zsigmond király 1391. április 22-én kelt oklevele 300 aranyforintot utal ki a budaszentlőrinci nagykáptalanra. Valószínűnek tűnik, hogy Zsigmond oklevele Nagy Lajos király adományát erősíti meg, bár ebben az oklevélben sóról nem esik szó. A későbbi magyar királyok sorra megerősítik a 300 aranyforintos sóadományt Zsigmondot tüntetvén fel eredeti adományozónak. Az utolsó megerősítő oklevelet a sóadomány tárgyában II. Ulászló király adja ki 1505. december 21-én.

dsc_0918.JPG

A budaszentlőrinci kolostor fennállásának talán legnagyobb ünnepe az az 1381-es esemény volt amikor idekerültek a rend névadójának, Remete Szent Pálnak a földi maradványai. Szent Pál testét 1169-ben vitték Egyiptomból Bizáncba, ahonnan 1240-ben Velencébe került. Magyarország az 1378-ban Velence és Genova között kirobbant háborúban Genova szövetségese volt. A magyar-velencei ellentéteket az 1381. augusztus 24-én megkötött torinói béke zárta le, melynek eredményeként Szent Pál maradványai Velencéből előbb Budára kerültek, innen pedig Demeter esztergomi érsek ünnepélyes körmenettel vitte 1381. november 14-én Budaszentlőrincre. A torinói békét 1381. november 26-án Diósgyőrben írták alá, több jelentős személyiség jelenlétében. Gyöngyösi megemlíti azt is, hogy az ereklyék Budaszentlőrincre kerülése után a nagykáptalan elrendelte, hogy Remete Szent Pál és Szent Ágoston napját ünnepélyesen kell megülni.

Az ereklye azonban nem volt teljes, mivel feje előbb Rómába, majd onnan Csehországba, Karlstein várába került, ahonnan 1523-ban II. Lajos király hozatta Budaszentlőrincre. A király 1523. március 8-án közli Báthori István nádorral, hogy sikerült Szent Pál fejét megszereznie. Ország János váci püspök pedig 1523. március 9-én azt írja a nádornak, hogy a király a fejet neki adta át őrzésre. A fejet előbb Budára hozták, ahonnan Simon zágrábi püspök vezetésével ünnepélyes körmenet vitte az ereklyéket a falakon kívülre, itt azokat átadták a pálosoknak, majd a körmenet Budaszentlőrincre ment és ott egyesítették a fejet a testtel. A budaszentlőrinci kolostor 1381-től híres búcsújáróhely lett, több búcsúengedélyről is tudunk.

1403. június 1-jén kelt György generális oklevele, melyben az új egyház nagy oltárának jobb oldalán található, a Szent Kereszt tiszteletére emelt oltárról esik szó. Hunyadi János kormányzó 1446. július 2-án kiadott okleveléből megtudjuk, hogy még I. Ulászló király a budai polgárok adójából évente 40 aranyforintot utalt ki a budaszentlőrinci pálosoknak mindaddig, amíg ez az összeg a 2000 aranyforintot eléri. Mivel a budai polgárok 1445-ben és 1446-ban nem fizettek, ezért Hunyadi megparancsolta nekik a pótlólagos fizetést, valamint azt, hogy ezután rendesen törlesszék a fenti összeget. Báthori István országbíró 1475. január 9-én kelt oklevelében az olvasható, hogy Kovács István csuda-balai birtokát a szentlőrinci kolostor Szent István tiszteletére emelt oltárának adományozza, mely az említett kolostor Szent Pál-kápolnájában az ambituson található.

dsc_0916.JPG

Az 1480-as években több építkezés is zajlott a kolostorban. 1488-ra készült el a Szent Lőrinc egyház déli oldalán a kápolna Budai Kovács Márton költségén, aki egész életében vincellér volt és akit a Szent Lőrinc kolostorban temettek el. 1486-ra a Szent Pál tiszteletére épített kápolna az ablakokig elkészül, de az építkezést csak 1492-ben fejezteti be Tharispán Albert budai vámagy. Ugyanebben az időben Dénes testvér, kőfaragó készített új síremléket Szent Pálnak, mely még a török követnek is nagyon tetszett. A kolostor területén folyt eddigi kutatások során előkerült vörösmárvány töredékekből egy oldalain mérműves, szamárhátíves árkádokkal áttört szarkofág képe bontakozik ki, a nyílások mögött talán a szent alighanem fémből készült ereklyetartójára pillanthatott egykor a látogató. Az ívek fölötti ívmezőket jelenetek töltötték ki; egy, Remete Szent Pál lelkének angyalok által történő mennybevitelét, és egy az Atyaistent ábrázoló töredék került eddig elő. Az egész építmény bonyolult fiatornyos tagolású volt. A síremlék a faragványok finom részleteivel, aprólékos megmunkálásával, a fúró gyakori használatával, a bravúrosan áttört szerkezettel a magyarországi vörösmárvány faragás egyik csúcspontját jelenti. Az ereklyéket 1492-ben helyezte el az új tumbában István szerémi püspök.

A 15. század 80-as éveiben, valószínűleg 1488-ban Kamanczy János vicarius generalis rendbehozatta a szentlőrinci kolostor ciszternáját, amely tönkrement, és ezért a víz nem tudott a cellariumból a közös gyűjtőbe átfolyni. Emiatt a folyosó és az ebédlő fala alatt mély árkot ástak, ennek folytatásaként pedig elkészült egy mélyebb és szélesebb ciszterna. Kamanczy fürdőházat is építtetett. 1439-ben az egyik fiatal testvér 40 aranyforintot lopott el a belső sekrestyéből. Bécsben fogták el később és visszavitték a szentlőrinci kolostorba. Miután büntetését letöltötte, dicséretes életet élt a továbbiakban. Balaszentmiklósi Gergely testvért, aki orgonista,
később pedig vicarius generalis volt 1508-ban II. Gergely néven rendfőnökké választották. Hivatali ideje alatt kezdődött el a budaszentlőrinci kolostor új szentélyének építése az alapoktól, sekrestyével együtt Gyűléstermet is emeltek. A munkákat öt év alatt végezték el, és végrendeleti adományok biztosították a fedezetet. Gyöngyösi megemlékezik az új főoltárról, az új orgonáról és a művészien faragott stallumokról.

1526-ban, a mohácsi csata után a törökök Budáig eljutván, elpusztítják a kolostort. Budaszentlőrinci tartózkodásuk tíz napja alatt mindent feldúlnak, szétrombolnak, a kolostort felégetik. A főkolostor gazdagságára következtethetünk abból az adatból, hogy 1000 forint értékű könyv égett el a könyvtárban. A kolostorban ezzel az eseménnyel megszűnik az élet bár 1540-ből van még egy adatunk, amikor Imre rendfőnök a budaszentlőrinci kolostorból tiltakozik az elefánti perjelnek Baracskay Pállal kötött egyezsége ellen. Remete Szent Pál ereklyéit még a törökök megérkezése előtt sikerült a Szapolyaiak trencséni várába menekíteni, ahol 1527-ben megsemmisültek a maradványok, mivel leégett a vár.

dsc_0921.JPG

A budaszentlőrinci pálos kolostornak voltak Budán házai. I. Lajos királytól kapják meg a Kammerhofhak nevezett épületet, amelyet azután elcserélnek Ciliei Hermann házára. Egy másik házat Mihály óbudai kanonoktól kapnak 1402-ben. Gyöngyösi megemlíti, hogy 1480-ban Gergely vicarius generalis valamelyik budai házukat elcserélte Pozsegai Jánossal egy Pesten lévő másikért Tudjuk, hogy a Cillei-ház miatt még a 15. század végén is folyt a pereskedés az óbudai apácákkal, ezért valószínűsíthető, hogy a Mi-hálytól kapott házat cserélték el egy pesti házra.

A mohácsi vész után több pálos kolostor lakói Budaszentlőrincre menekülnek egyházi kincseikkel együtt A kincseket, valószínűleg a budaszentlőrinci tárgyakkal kiegészítve, János generalis a Homonnai-ruhák és rendi kiváltságlevelek pedig a Homonnaiak revickei várába kerültek. Egy 1532-ben keletkezett lista felsorolja ezeket a tárgyakat. Az arany és az ezüst tárgyak értéke 60 ezer, az egyházi ruháké pedig 30 ezer magyar forint volt. Mivel a Homonnai-család az őrzésükre bízott kincseket nem akarta visszaadni, perre került sor. Ferdinánd király 1550-ben, majd 1559-ben is sürgette a kincsek visszaadását minden eredmény nélkül. Az 1569-ben kiadott ítéletlevél szerint a pálosok elvesztett értékeikért mindössze 2000 forint kártérítést kaptak. A budaszentlőrinci kolostorról 1540 után a 16. századból már nincs több adatunk.

A kolostor területét már a 17. században kőbányaként használták. Egy 1627-es forrás arról számol be, hogy a budai pasa a budaszentlőrinci kolostor köveiből erősítteti meg a budai erődítményeket. Talán nem véletlen, hogy innen szállítanak követ Budára. A budaszentlőrinci pálos kolostor ugyanis jó minőségű hárshegyi homokkőből épült. A pálosok 1686 után szerettek volna egykori főkolostorukba visszaköltözni, de többszöri próbálkozásuk ellenére nem sikerült elérniük ezt. 1686 után Budaszentlőrinc Buda városához került A váci káptalan 1745-ben kelt oklevelében a pálosok tiltakoznak, hogy Buda városa egykori főkolostorukat elidegenítette. Hiába próbálták meg Budaszentlőrincet peres úton visszaszerezni, a pert elveszítették.

dsc_0917.JPG

1756. április 13-án Csáky Miklós esztergomi érsek megbízásából Batthyány József gróf végez helyszíni szemlét a területen. A helyszíni szemle résztvevői a romok egy részét még jó állapotban találták. Jól lehetett látni a templomhajót feljebb pedig egy négyszögletes részt találtak, közepén kúttal. A bizottság a négyszögletes résznél talán cellák nyomait látta, nyugatabbra pedig egy toronyalapozást figyeltek meg. Említenek még egy délebbre fekvő kutat is. 1763-ban készült az a térkép, amely a Budakeszi és Buda közötti birtokviszonyokat ábrázolja. A térkép rudera ecclesiae felirattal jelzi a budaszentlőrinci kolostor helyét A romok mellett található völgyet pedig Pál völgyének nevezik. 1768-ban egy másik térképen rudera templi monasterii felirattal ábrázolják az egykori főkolostort. A helyszínen egy nagyobb és egy kisebb téglalap összekapcsolódása jelenik meg, amely mellett egy kutat kissé feljebb pedig mintha egy tornyot lehetne látni. A mai Kurucles felé eső völgy itt is Pál völgye néven szerepel. 1770 körül keletkezett az a térkép, amely Buda egész területét valamint Pest és Óbuda egy részét ábrázolja. A térkép feltünteti a budaszentlőrinci romokat is. Egy 1773-as felmérési térkép szintén a Budakeszi és Buda közötti birtokviszonyokat mutatja. A felirat és az ábrázolás hasonló, mint az 1763-as térképen.

1822-ben Schams tesz említést a romokról. 1827-ben Jankovich Miklós azt írja, hogy ő még gyerekkorában látta a romokat, és akkor azok még embermagasságig álltak. A szerző látta a templom kétszer hat oszlopát, hét oltárának ép asztalát valamint több márvány sírkövet is megfigyelt. 1826-ra a romok azonban annyira lepusztultak, hogy Jankovich már alig találta meg a templomot. Egy 1853-as térkép, amely a Szép Juhászné vendégfogadó környékét ábrázolja, talán a kolostor romjainak egy részét is feltünteti. 1868-ban Rupp azt írja, hogy több mint 40 évvel korábban ő is megvizsgálta a romokat Látta a falakat Szent Pál kápolnájában a néhány láb magasan meglévő falakon festett szentképeket figyelt meg és talált itt egy lépcsőt is, mely szerinte a szószékhez vezetett.Könyvének megjelenése idején azonban már néhány elszórt kőmaradványon és a monostor kútján kívül mi sem hirdeti többé a régi dicsőséget.

Forrás: BENCZE ZOLTÁN - SZEKÉR GYÖRGY: A budaszentlőrinci pálos kolostor

Fotók: A pálos rend építészeti emlékei

Vae victis! Jaj a legyőzötteknek!

2018/02/27. - írta: Pálos Építészet

A pálosok nagy tévedése és a 100 éves per - Vértesacsa

A török hódoltság időszakában – Alcsút esetében annak utolsó évtizedeiben – a birtokviszonyok bizonytalanná és kérdésessé váltak. Több helyütt elhalványultak a földrajzi ismeretek, sok bajnak, pernek lett ez a helyzet a forrása.

A török uralmának megroppanása időszakában, 1638-ban gróf Csáky László Pápán a pálosoknak kolostort és gimnáziumot létesített. Az alapítással egy időben lázas feltáró munka vette kezdetét a régi, a török hódoltság előtti birtokok, illetve az azokat igazoló oklevelek felkutatásán. A pálosok kezébe került Mátyás király adományozólevele, amelyben a csúti prépostságot a pálosoknak adományozta. Az uralkodó adományozólevelét tanulmányozók figyelmét elkerülte, hogy az abban szereplő Csőt nem azonosítandó a Fejér megyei Csúttal. S negyedszázad múltával benyújtották birtokigényüket Alcsútra és a szomszédos Acsára (1903-tól Vértesacsa).
acsa5.JPG
1663-ban értesültek Alcsút és Acsa nemesi lakói, hogy a pálosok – a fehér barátok – IV. Béla és Hunyadi Mátyás birtokadományaira hivatkozva földesúri szolgáltatásokat követelnek tőlük. Nemcsak a falvakban élők rettentek meg, hanem a vidéket a magyar közigazgatás részéről felügyelő Komárom megye hivatalnokai is. Ez ideig – 1663 – sem Alcsút, sem Acsa kuriális nemesi voltát nem kérdőjelezte meg egyetlen hatóság sem. Sőt az adózás alapjául szolgáló összeírások egyetlen adóportát sem rögzítettek. Komárom megye 1648., 1654. évi összeírásai is az elmondottakat igazolják. Acsa, Alcsút, Felcsút, Kajászószentpéter kuriális nemes falvak, ahol úrbéres telkek nem voltak, a nemesek közössége zsellérek alkalmazásával művelte földjét. A nemesi származású családok egy-két portányi (hatvan– száz magyar holdnyi) birtokon gazdálkodtak, cselédeket, juhászokat, pásztorokat és elvétve iparűzéshez értőket is alkalmaztak.

Az acsaiak és az alcsútiak a török hódoltság utolsó évtizedeiben így megismerték a kétfelé történő adózásból következő sanyarúságos helyzetet. Nemcsak a török földesúrnak rótták le szolgáltatásaikat, de adót, járandóságot követelt tőlük az eddig soha nem látott, nem ismert pálos rend is. Feltehetően két esztendőn át a földbért és a természetbeni szolgáltatásokat megtagadták, amikor is az alcsúti gulyából 137 marhát elhajtattak. A nemesek a megaláztatás ellen – csekély eredménnyel – Komárom megyénél protestáltak. Az acsai nemesek tiltakozása sem vezetett eredményre, ők „szorongatott helyzetükben”, 1667. március 10-én, úrbéres szerződést kötöttek Pápán, Veszprém megye hatósága előtt a pálosokkal. Ez a szerződés lett aztán az alapja a fehér barátok minden további jogigényének
acsa2.JPG
Beadvány beadványt, kérelem kérelmet követett. Mindkét falu tiltakozása jeléül hivatalos okmányaik hitelesítésére pecsétnyomót készíttetett, amelynek körirata nemesi voltukra hívta fel a címzett figyelmét. Pesty Frigyes tudni véli, hogy a Nob[ili] Alcsut feliratú pecsétnyomó – „középen rendetlen vésetű” nemesi címerrel – 1671-ben készült. A török hódoltság után, feltehetően a község ismételt benépesítése esztendejében, 1691-ben csináltatták a nemesi státusra utaló Nob[ili] Alcsut feliratos másik pecsétnyomót.

A török elleni felszabadító háború időszakában az alcsútiak a többi szomszédos falu népével együtt a tatai vár védelme alá menekültek. Buda (1686), majd Székesfehérvár (1688) visszavívása után térnek vissza, a folyamat 1691-ben fejeződik be (ekkor vésették az előbb említett új pecsétnyomót), megkezdik a feldúlt falu újjáépítését, a református templom megújítását, a földek és rétek művelését

Alcsúton, ahol korábban Csuthyak, nemes Nagy István utódai éltek, most több nemescsalád telepedett meg. Így a Becseiek, akik először Kajászószentpéteren, majd Tabajdon, Felcsúton, végül itt gazdálkodtak. Egyikük, Bálint, Fejér megye hadnagya lett a Rákóczi-szabadságharc előtti esztendőkben. Az újabb nemesek között találjuk a Miklós és a Sebők család tagjait is. Sebők András atyja, János, aki a takácsmesterséget gyakorolta, egy időben Tatán lakott. A török idők végén „ott vonta meg magát több együnnen és másunnan összegyűlt emberekkel”. A Sebők családnak korábban nemesi jószága volt Komárom megyében, s csak a körülmények változásai miatt „szakadt” Alcsútra. Nemesi levelét 1636-ban állíttatta ki az uralkodó. Később András fiát, Pétert, aki már felcsúti közbirtokos, Fejér megye is igazolta. Ekkor (1746) nemes Miklós András azt vallotta, hogy ismerte Sebők András testvérét, Istvánt, aki Acsán és Alcsúton laktában kereskedéssel foglalkozott. Sebők István később Tápiószentmiklóson ispánkodott. Fia Bölcskén volt iskolamester, unokái közül Sámuel Törökszentmiklóson, János Berettyóújfaluban, később Szentesen református lelkész. További nemescsaládok a településen a Mányokyaké és a Szöllősyeké
acsa4.JPG
Több mint háromszáz esztendő múltával is feltehetjük a kérdést, miért volt vonzó az új nemes családok tagjainak Alcsút és térsége, amikor tudták, hogy a település lakóinak közbirtokos voltát nemcsak az időközben Pestre települt pálosok vitatják, hanem immár a magas méltóságokban Pozsonyban és Bécsben székelő hivatalnokok is. A feltett kérdésre egyértelmű választ nem adhatunk, az azonban bizonyos, hogy a török kiűzése utáni évtizedekben a törzsökös és az újonnan betelepült nemesek ádáz küzdelmet vívtak őseiktől örökölt jogaik védelmében.

1690–1691 táján, amikor visszatértek Tatáról otthonaikba, illetve a betelepülők új családi tűzhelyhez jutottak, embert próbáló esztendők előtt álltak. A pálosok minden korábbinál határozottabban léptek fel, sőt csalárd módon a török alatti háborúk során meggazdagodott nemesek is igényt formáltak a településre. Több évtizeden át tartó pereskedésre, a lakosok részéről ellenállásra, zendülésre, sőt még emberhalálra is sor került.

A súlyos helyzetben lévők ismét Komárom megyétől kértek védelmet a pesti pálos rezidencia főnökének meg-megismétlődő zaklatása ellen (Fejér megye közigazgatásának újjászervezése 1692-ben történt meg, ettől az időtől a megyei joghatóság feladatkörét nem Komárom, hanem Fejér megye gyakorolta). Komárom megye, ahová a XVII. század közepétől az alcsútiak is tartoztak, arra intette a pálosokat, hogy ne háborgassák az alcsútiakat és az acsaiakat, mert a falvak a törököt nem tekintve senkinek sem adóztak, igaz nemes emberek.
acsa1.JPG
Az emberemlékezet óta apáról fiúra szállt örökletes nemességet azonban hiteles okmányokkal igazolni nem tudták. Végül az alávetettek nyomorúsága jutott nekik osztályrészül. Eredménytelennek bizonyult Komárom megye intelme, még ugyanabban az évben, május 4-én „a fogságot, vasazárt, tömlöcözést” elkerülendő, az alcsútiak – hasonlóan az acsaiakhoz – elismerték, hogy a pálos barátok földjein laknak, s évente – Szent Mihály napján, szeptember 29-én – nyolc forint földbért fizetnek. Az újratelepülés kezdeti esztendei mennyiségi változásokat hoztak a gazdálkodásban, 1694-ben az alcsútiak által teljesített szolgáltatások összegét már százhúsz forintra becsülték.

A megkötött úrbéres szerződések ellenére sem az alcsútiak, sem az acsaiak alávetett helyzetüket nem vették ismételt tiltakozások nélkül tudomásul. Így tettek 1692 augusztusában is, amikor megakadályozták az egyházi tized összeírását. A falvak példáját a verebiek is követték, úgy tűnt, hogy az ellenállás a Váli-völgyre és a környező falvak lakóira is kiterjed.

Ismételten fellángolt a nemesi rendhez való tartozás tudata: 1694-ben gróf Esterházy Pál nádor az újjászervezett Fejér megyei adminisztrációval tudatta, hogy az alcsútiakat és az acsaiakat védelmébe veszi a pálosokkal szemben, és nemességüket I. Rudolf (1576–1608) és I. Lipót (1657–1705) mandátumaira hivatkozva elismerte. A nádor protectionális (védelmet biztosító) leirata azonban megint csak nem bizonyult tartósnak. 1695-ben ugyanő, bizonyítandó, hogy az ország nádora sem volt (nem lehetett) a XVII. század végén a birtokviszonyokat illetően a helyzet magaslatán: Erdélyi Andrásnak, Érdy Andrásnak és Sajnovits Mátyásnak (Győr megye hites jegyzőjének) adományozta Alcsútot. A jogi helyzet áttekinthetetlen voltát a nádor tovább fokozta, amikor 1696. november 9-én a győri káptalan a nádori donatiót (adományt) kihirdetve újabb birtokosokat – Sándor Istvánt és Újvári Imrét – ültetett az alcsúti és az acsai uradalomba. Egyszerre és egy időben több felszólamlásra került sor: a pálosok ellentmondtak mindkét világi érdekcsoport birtokba helyezésének, akik viszont a fehér barátok jogosultságát tagadták.
acsa3.JPG
Fejér megye nemesi közgyűlésén az alcsútiak képviselői – Elek György, Ádám András és Sebestyén András – a pálosok földesúri jogainak mondtak ellent. A pálosok, hogy az úrbéres szerződésben meghatározottak teljesítésére kötelezzék a falvakat, hat muskétást rendeltek Alcsútra és Acsára, akik Huszár Istvánnak, a pálos rend pesti priorjának utasítására Acsáról két nemest hurcoltak magukkal, Alcsúton pedig a bírót tartóztatták le, lefoglaltak továbbá két szekeret és négy lovat is. Huszár István házfőnök fellépése olaj volt a tűzre, mindkét településen állandósult a lakosság ellenállása. A rendezetlen közjogi viszonyok nem segítették elő a gazdálkodás további fellendülését. Az 1696. évi összeírás 21 adózó családfőt tüntet fel, továbbá az adómentességet élvező községi bírót, Miklós Tamást. (Lásd: Függelék IV.) Az alcsútiak mindössze 332 pozsonyi mérő szántót (egy pozsonyi mérő hatszáz négyszögöl) és 49 kapás szőlőt műveltek (egy kapás szőlő száz–százhúsz négyszögöl). Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a legelők közepes minőségűek, az erdőben biztosított fahasználat nem elegendő, tűzifájukat is szűkösen teremthetik elő. Szőlőhegyük közepes minőségű termést, 1696-ban mindössze 51 urna bort adott (egy urna 54 liter).

Az adózó családfők számának ismeretében tíz esztendővel a török kiűzése után százharminc–százötven főre becsülhetjük Alcsút népességét. Az alcsútiak megaláztatása ebben az esztendőben is folytatódott, szilveszteri ajándékul megkapták Miskey István Fejér megyei alispán utasítását, aki az 1696. december 31-én kelt levelében közölte az alcsútiakkal: az adót mindaddig szolgáltassák be, míg igazságukat (nemesi voltukat) igazolni nem tudják. Időközben a szolgáltatások és a gazdasági terhek tovább növekedtek. 1698 tavaszán Malechich Gáspár, a pesti pálosok priorja, Acsa és Alcsút falut bérbe adta báró Kurcz Ignác budai kamarai adminisztrátornak, aki két esztendő alatt valósággal kiszipolyozta a lakosságot. Ráczkevi István alcsúti prédikátor a közhangulatot így jellemezte: „ ha a Barátok (a pálosok) őket a Németh (báró Kurcz Ignác) kezéből ki nem veszi, más Uratt fognak keresni, aki rajtok könnyebítene s pártyokat fogná”. Legfőbb panaszukat abban jelölte meg, hogy a bérlő megduplázta a földbért (kétszáz forintra), azonkívül fát, szénát, tyúkot, libát, tojást követelt, s a kocsmáltatástól is eltiltotta őket.

A bérlő magatartását ismerve elmondhatjuk, hogy az alcsútiak 1701 tavaszán valósággal „visszarepültek” a pálosok fennhatósága alá. A május 3-án megújított egyezségben elismerték a szerzetesrend földesúri jogát. A robot és a tized megváltása címén évente száz forintot fizettek. Szent Mihály napjától (szeptember 29.) Szent György napjáig (április 24.) „a kocsmán a bor a szerzet részére folyik” – állapították meg. A szőlősgazdák a hegyvám helyett egy kappant adtak, s a falu közösen húsz icce vajat szolgáltatott be (egy icce 0,7 liter). Arra is kitértek az úrbéri szerződésben: „ha a contractust felbontanák, a rendnek jogában áll őket szigorúbb rendtartás alá vetni”.

Az úrbéri szerződéssel egy időben számba vették Alcsút és Acsa gazdasági erőforrásait és lehetőségeit. A pálosok megbízásából eljáró küldöttség megállapította, hogy a két településen 32 megművelt jobbágytelek, továbbá kialakításra váró hatvan telek található, azaz a települések együttes gazdasági teljesítőképessége közel kettőszáz százalékkal növelhető. Mégsem gazdasági fellendülés következett be azonban, hanem újabb küzdelem, amely már nem a lakók, hanem a pálos rend és az 1696-ban birtokossá előlépett Újvári Imre, a magyar kancellária regesztrátora, a királyi pecsét őre között zajlott. Fellépésének az lett a következménye, hogy 1702 tavaszán még a pálosok szedték a tizedet, ősszel pedig már Újvári megbízottjai.
acsa6.JPG
Újvári Imre személyes kapcsolatait felhasználva királyi rendelettel a pálosokat az újszerzeményi bizottság elé citálta, hogy jogukat igazolják Alcsútra és Acsára. Újvári véleménye szerint a falvak a neoaquistica commissio joghatósága alá tartoznak, mert fegyverrel visszaszerzett vidéken fekszenek, s a fehér barátok a lakossággal is ellentétben vannak (akkor robbantotta ki egyébként Újvári az újabb birtokvitát, amikor a pálosok és a falvak között éppen konszenzus volt kialakulóban). Az újszerzeményi bizottság a királyi pecsét őrét támogatta, az uralkodó (I. Lipót) pedig 1702. augusztus 9-én „valóságos királyi és fegyverjog alapján” ötezer forint megfizetése esetén fiúágon, további tízezer forint megfizetése esetén pedig női ágon való örökösödéssel Újvári Imrének és feleségének, Sigray Borbálának adományozta Alcsútot és Acsát. A birtok átadására 1702. szeptember 12-én került sor. 

Újvári, aki nem kevés fondorlattal szerezte meg a falvakat, már az 1696. évi nádori adományozáskor tapasztalhatta: alattvalóit nem lesz könnyű feladat a jobbágyi járomba kényszeríteni. A céltudatos földesúr új taktikai elemet alkalmazott, nem a lakók összességét akarta megnyerni, csupán néhányukat. Ezért már 1702 májusában az acsaiak és az alcsútiak közül kiválasztott embereket hívatott magához Budára, Alcsútról Csuthy Istvánt, Nagy Balázst és Szabó Istvánt. Velük arról tárgyalt, hogy minden urasági teher alól mentesek lesznek, ha őt birtokba segítik. Másokat, akik ellenálltak, köztük Sebők Andrást is, német katonákkal elfogatott, és Budán bebörtönöztetett. Kenyér és korbács – volt az elve. Bemutatkozó fellépésével szelet vetett, a későbbiekben vihart aratott. Újvári nagy ívű terveit, földesúri jogainak megszilárdítását az 1703-ban kirobbant Rákóczi-szabadságharc hiúsította meg. 1704 tavaszától mind az alcsútiak, mind az acsaiak a nagyságos fejedelem hívei lettek. Fellazult a falvak gazdasági ellenőrzése, csupán a Váli-völgyben fel-alá járó katonaságtól kellett kevéske vagyonukat megóvni.

A szabadságküzdelem nemcsak a lakosságra volt hatással, hanem a földesúr alkalmazottaira is. Töttösy Sándor tiszttartó a Dunántúlra betört gróf Károlyi Sándor vezette kuruc sereghez csatlakozott, még az uradalom magtárát is megnyitotta előtte. A Budán bebörtönzött s több esztendőn át kenyéren és vízen sínylődő alcsútiakat, köztük Sebők Andrást, gróf Esterházy Antal kuruc generális erélyes felszólítására szabadon engedték. Sebők a község érdekeinek szószólója lett, s a szabadságharcot követően az acsaiak is mind több alkalommal kérték ki tanácsát. Személye, határozott fellépése egységet teremtett a két falu lakosai között.

acsa7.JPG
A Rákóczi-szabadságharc és az 1710-ben kirobbant pestisjárvány következményeként a település gazdasági erőforrásai munkáskézben és igásállatokban jelentősen csökkentek. A kuruc háború és a pestis dühöngésének időszakában 196-an vesztették életüket. Az állatállomány is megcsappant: 1711-ben mindössze 39 ökröt, tizenhét lovat, 37 szarvasmarhát, tíz borjút, 43 juhot, haminc sertést és tizenegy méhkast vettek számba. Az állami adóösszeírás is a gazdasági hanyatlást igazolta. 1703-ban 109, 1710-ben 57, 1713-ban 54 adóegységet listáztak. Egy évtized alatt a község teljesítőképessége felére csökkent.

Ebben a feszült helyzetben Újvári ismét az acsaiak és az alcsútiak „nyakára hágott”: mind több szolgáltatást követelt, átmeneti pénzzavarát azzal csökkentette, hogy a labancoknál is jobban megsarcolta a lakosságot. Nem maradt el a két falu népének válasza: nemesi kiváltságaik érdekében küldötteik a Pozsonyban ülésező országgyűlést keresték fel. Újvári, a katonaság támogatásában bízva, Acsára utazott. Személyes jelenlétével akarta lecsendesíteni a lázongókat. Az ellentétek tragédiába torkollottak: Sebők András és Csuthy János vezetésével a felbőszült acsai és alcsúti lakosok 1715. június 27-én meggyilkolták Újvári Imrét. A gyilkosság ügyében a megye vizsgálatot rendelt el, gróf Pálffy Miklós nádor és III. Károly (1711–1740) nemkülönben. A történteket az alábbiak szerint rögzítették: „…az elmúlt napokban Acsa és Alcsút lakosai nem tudni milyen okból, rossz indulattól vezettetve vakmerően Szent László király ünnepén, félretéve minden isteni és emberi törvényt, összeesküvést szőve Újvári Imrét a magyar kancellária regesztrátorát, taxatorát, a titkos pecsét és a levéltár őrét, amikor saját rezidenciális házában békésén a reggeli asztalnál ült, fegyverekkel, botokkal és más halált okozó instrumentumokkal felfegyverkezve megtámadták, szörnyű módon megkínozták és megölték. Mednyászky Istvánt, a magyar kancellária jegyzőjét, továbbá Újvári tiszttartóját és több szolgáját véresre verték.” A tettesek közül néhányat elfogtak és a megyei börtönbe zártak. Az elmenekültek üldözésére a megye adott parancsot.

Az eseményekről értesülő uralkodó a „hallatlan gaztett” elkövetői, szervezői ellen – az ország törvényei szerint – példás büntetések kiszabását követelte. A lázadók közül tizennyolc alcsúti és acsai lakost halálra ítéltek, közülük hat főt – Sebők Andrást és Csuthy János is – a legszörnyűbb kínzások közepette a tett színhelyén, Acsán kivégeztek. A ki nem végzett tizenkét halálraítélt számára Újvári özvegye kért kegyelmet, amit azok meg is kaptak. Az acsaiakra és az alcsútiakra egyetemlegesen érvényes ítéletet is hoztak: Fejér megye törvényszéke örökös jobbágyságra ítélte őket. A több évtizeden át zajló pereskedés a kuriális nemesi lét elismertetéséért így torkollott tragédiába, az acsaiak és az alcsútiak elveszítették jogi és erkölcsi alapjukat ősi igazságuk megvédésére. A megtorlás igazolta: Vae victis! Jaj a legyőzötteknek!

Forrás: Erdős Ferenc és Kelemen Krisztián: Alcsútdoboz Megalázottak és megnyomorítottak (Száz Magyar Falu) Szerkesztette: DAKÓ PÉTER.
Fotók: A pálos rend építészeti emlékei

A pálos rend központja, a Nagy Lajos alapította Jasna Góra

2018/02/04. - írta: Pálos Építészet

A Jasna Góra-i pálos kolostor (magyarul Fényes Hegy, latinul Clarus Mons) Lengyelország legnagyobb tisztelettől övezett zarándokhelye, Częstochowa városban, a Warta folyónál. Az épületegyüttes részben gótikus, részben barokk stílusú. A kolostor a lengyel vallási és nemzeti szabadság szimbóluma. Itt található Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a częstochowai Fekete Madonna ikon, amely az 1382-es alapítás körül került a kolostorba.

jasna1659.jpg1659, Częstochowa Jasna Góra kolostorának ostroma - rézlemez gravírozás. (Forrás: http://czestochowa.fotopolska.eu)

A kolostort Nagy Lajos király alapította, majd Opolei Ulászló herceg adományozta a Magyar Pálos Rendnek a 293 méter magas hegyet. Nevét is a magyar pálosoktól kapta, akik Szent Lőrincről nevezett anyaházuk nevéből kölcsönözték. Ennek helyét jelölték így: In Claro Monte Budensi (a budai Fényes Hegyen). A kolostor évszázadok óta zarándokhely, Szűz Mária jelenlétének és a Mária-ikonnak számos csodát tulajdonítanak. 

28052035952_9930eba2c1_k.jpgA czestochowai Fekete Madonna (Forrás: flickr.com)

A czestochowai Fekete Mária ősi bizánci stílusú képét a régi hagyomány egyenesen Lukács evangélistának tulajdonította. Jeruzsálemből került volna Konstantinápolyba, később Oroszországba, a belzi hercegi vár kápolnájába. Valószínűleg Opolczyk László helytartó, Nagy Lajos magyar király unokaöccse vitette 1384-ben a két évvel előbb magyar szerzetesekkel megalapított czestochowai pálos kolostorba (Jasna Góra). Talán diplomáciai fogás volt ez, hogy Lajos királlyal való viszonyát megjavítsa. Bőkezű adományokkal is ellátta a szerzeteseket, és megengedte nekik a kifejezetten szemlélődő életformát, amint hazájukban is éltek. De rövidesen megnövekedett a kolostor melletti kis templom hívő serege, s a szükség a békés remetékből nagyon is tevékeny, az emberek lelki igényei felé kitáruló rendet alakított. Ez a rendben és Jasna Góra történetében lejátszódott változás elhatározó jellegű volt, és fordulópontot jelentett Lengyelország Mária-kultuszának fejlődésében.

1430.április 16-án rablók törtek a kolostorra, és a kegyképet is magukkal vitték, összetörve találták meg. Jagelló Ulászló megígérte, hogy Krakkóban restauráltatja. A helyreállított képet ünnepi körmenetben vitték vissza Czestochowába, és azóta is helyén van mind a mai napig.

jasna_gora_1655.jpgAz 1655. évi svéd támadás idején a Jasna Góra-i pálos kolostor a lengyel nemzeti ellenállás szimbólumává vált. A 70 pálos szerzetes a szent hely védelme mellett döntött. Kép: Jasna Góra 1655. Festmény. (Forrás: wikipedia.org)

A pálos történetírók a kegyképről beszélve bőven sorolják a Szűzanya szép jelzőit, amelyek a nép meleg tiszteletét mutatják: „Irgalmas Anya“, „Vigasztaló“, „Legkegyesebb irgalmas Pátrónánk“, „betegek gyógyítója“, „leghatalmasabb jótevő“, „kétségbeesettek oltalmazója“, „megszomorított vigasztaló Szűz“, „Istenszülő“. Különleges jelentőséget kapott a Boldogságos Szűz oltalma a nemzet felett a híres 1655. évi svéd támadás és a kolostor hősi ellenállása idején. A francia követ azt írta Párizsba, hogy ez a nyomorúságos fészek, amelyet alig 160 rosszul felfegyverzett katona és vagy 70 öreg barát védelmez, aligha tud ellenállni az ostromnak. A 3000 katonát és 19 ágyút számláló svéd sereg mégis kénytelen volt hatheti ostrom után eredménytelenül elvonulni. A nem várt szabadulást a nép egyöntetűen Máriának tulajdonította. Jellemző azonban a lengyel lelkületre a győzelem hatása: az öröm mellett nemzeti lelkiismeretvizsgálat és magába szállás. A száműzetésből visszatérő Kazimir király alig négy hónappal később, 1656.április 1-én a lwówi székesegyházban, az apostoli nuncius jelenlétében ünnepélyesen Máriának szentelte országát. Jasna Góra megmenekülése a csúcspontja Henryk Sienkiewicz híres, Özönvíz című történelmi regényének (1886).

1886.jpg1886, Jasna Góra (Forrás: http://czestochowa.fotopolska.eu)

jasnagora.png

A kolostor alaprajza (Forrás: wikipedia.org)

A 18. században, amikor Lengyelországot felosztották, Czestochowa területi hovatartozásáról és a kegykép tulajdonáról heves viták folytak, Az Istenanya kultuszának szerepe ekkor fejlődött a lengyelség középpontjává, kegyelmi forrásává. Az idegenbe szakadt lengyelek is rendületlenül tisztelik tovább. Egy osztrák kolostorban élő idős lengyel nővér írta nemrég, hogy este 9 órakor az otthon és külföldön élő lengyelség imában egyesülve gondol a Czestochowai Szűzanyára és egymásra. Egy magyar pap, aki nagyanyja révén lengyel származású, eltökélte, hogy aranymiséjét mindenképpen Czestochowában mutatja be. — A viszontagságos történelem során fölmerül az a mély gondolat, hogy a lengyel nemzetnek mintegy messiási rendeltetése van az európai népek között: szenvedéseivel kell hozzájárulnia a megváltáshoz. 

jasna_gora_oltar.jpgA Jasna Góra oltára (Forrás: flickr.com)

A századfordulón különleges erővel fellendült a zarándoklás, egyes ünnepeken elérte az egymilliós számot is. Az első világháború után a püspökök kidolgozták az egész Lengyelországra szóló istentiszteleti rendet a zarándoklatok rendjével együtt. A második világháború ismét megakadályozta a nagyobb zarándoklatokat. A hitleristák mindent megtettek Czestochowa kisebbítésére. Említésre méltó, hogy már két hónappal a háború kitörése előtt Münchenben provokatív érmeket gyártottak: egyik oldalán a kegykép, a másikon a lengyel fehér sas látható, alatta a horogkereszttel. De a háború befejezése után a czestochowai Mária-kultusz újjászületése köszöntött ránk. A volt foglyok és a visszatelepültek elhozták a kegykép elé hálaadományaikat, kitüntetéseiket, sőt a táborok szögesdrótját is. A lengyel püspökök másodízben (1920—1946) köszönték meg a Boldogságos Szűznek, hogy népünk megmenekült a teljes megsemmisülésből, és továbbra is oltalma alá helyezték.

A Jasna Góra-i zarándoklatokat már a 15. század elején ismerték. A 17. században vasárnaponként már 40-60 ezer ember is eljött, de nagy ünnepeken 150-200.000-ig emelkedett ez a szám. A 18. században már megszámlálták az évi áldozásokat: ez 130.000 körül mozgott, de századunk fordulóján kétszeresére, majd ötszörösére növekedett. Mindig nagy népszerűségnek örvendett a gyalogos zarándoklat az ország különböző városaiból és falvaiból; ezeknek élén Varsó áll az 1974. év 14.500 gyalogosával. 

670x347px-jasna_gora_monastery_18.jpgA kolostor napjainkban (Forrás: hu.advisor.travel)

A pálosok mindig hangsúlyozták a Mária-tisztelet jelentőségét és összefogó befolyását a nemzet kulturális életére. Már a 19. században a zarándokok számára színházi előadásokat tartottak, egyes zarándokcsoportok hangversenyeket rendeztek. Különböző előadásokat tartottak, megbeszélések folytak, sőt később filmeket mutattak be, vagy az ország nagyhírű szónokait hallgatták. Mindenekelőtt pedig gyónási alkalmat teremtettek, szentáldozást osztottak ki, bérmálást tartottak, keresztutat vezettek. Régebben saját nyomdájuk is volt, aminek eredményeként százszámra terjesztették a jó könyveket ég nyomtatványokat látogatóik között.

Jasna Góra mai napig a pálos rend központja.

Galuska Tünde

Forrás: Janusz Zbudniewek OSP: Czestochowa
wikipedia.org

Fotók: hu.advisor.travel
commons.wikimedia.org
czestochowa.fotopolska.eu
flickr.com

Pálos templom, mely az országgyűlés helyszíne volt...

2018/02/02. - írta: Pálos Építészet

Az Egyetemi templom (Kisboldogasszony-templom) egy római katolikus templom Budapesten, az V. kerületben. A templom 1786 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez tartozik; előtte a pálosok központi temploma volt. A templommal szomszédos épülettömbben működik a Központi Papnevelő Intézet, így a templom liturgikus szolgálatait az intézet papnövendékei és elöljárói látják el. A templom kéttornyú, tornyai egyenként 56 méter magasak. A legszebb barokk templom Magyarországon...

A Buda visszafoglalását követő években, 1686 és 1688 között a pálosok ismét le akartak telepedni az ország központjában. 1686 és 1687 között három beadvánnyal fordultak I. Lipót királyhoz, melyben említik nyolc régi budakörnyéki kolostorukat. Romjaikról vázlatos térképet nyújtanak be és kérik e birtokokban való megerősítésüket. 1687-ben a pálosok Szentlőrincet (a volt főkolostort) egy török mecsetté alakított templomban ismerték fel, és az ún. Pál-völgyében, valamint a pesti oldalon további romokat nyilvánítottak pálos kolostor maradványoknak. Michalszki Rafael generális perjel beadványokkal, az esztergomi érseknél és az udvarban tett személyes látogatások és ajándékok révén végül is kieszközölte, hogy hogy a császár a rendnek a pesti török mecsetnél való letelepedését engedélyezte és ezzel kapcsolatban 1688. július 13-án utasítást adott ki.

nevtelen2_4.jpg

Egyetemi templom 1898. (Fotó: gallery.hungaricana.hu)

Végül 1693-ban nyerték el az ingatlan tulajdonát a pálosok, 1693. december 15-én a kamara budai adminisztrátora kijelölte az építendő pálos templom és kolostor helyét. A pálosok története és lelkisége ihlette a templom műalkotásait. A rendház 1715 és 1742 között épült. A lebontott dzsámi helyére a jelenlegi templom alapkövét 1723-ban rakták le. Építésze valószínűleg Mayerhoffer András volt, a magyar egyházi és világi barokk építészet egyik legtehetségesebb alakja. A külső munkálatok (kapu, két torony) és belső berendezések (padok, szószék, főoltár és freskók) csak 1770-ben készültek el. A pálos rend 1786. évi feloszlatása után a templom az Egyetem tulajdona lett. Érdekesség, hogy 1849-ben a Debrecenből visszatérő magyar kormány foglalta le a templomot országgyűlés céljaira.

nevtelen_7.jpg

A templom főhomlokzata három részre tagozódik. A háromszögű oromzat csúcsán a pálos címer, a tornyok és a háromszög között bal oldalon Remete Szent Pál, jobbra Remete Szent Antal áll. Dúsan faragott kapu vezet a harmonikus, egyhajós, kétoldalt kápolnák sorával kísért belső térbe. A falakat műmárvány fedi. A boltozatok érett barokk freskói a világszerte ismert Hohann Bergl munkái. A főoltár Mária születését ábrázoló mozgalmas szoborcsoportja Conti Antal Lipót műve, freskója Mária mennybemenetelét ábrázolja. Sekrestye felőli oldalán a három oszlop között Remete Szent Antal áll, vele szemben Remete Szent Pál, jellegzetes pálmaháncs köpenyében - Hebenstreiter József alkotásai. A remekművű szószék figurális díszei valószínűleg Conti Lipót Antaltól származnak. A tölgyfából készült padok dús díszítései, különböző jeleneteket ábrázoló táblaintarziái külön figyelmet érdemelnek.

galeria_templom_03.jpg

Az egyetemi templom díszes főbejárata (Fotók: ajk.elte.hu)

galeria_templom_04.jpg

galeria_templom_07.jpg

A templomnak 4 harangja van, mind a 4 harang a nyugati (jobb oldali) toronyban van elhelyezve, itt még egy kisebb harang (kb. 80 kg, fisz2 hangú) lakott, amelyet a második világháborúban hadi célokra elvittek. A másik torony üres, ebben pedig a templom legnagyobb harangja (kb. 1800 kg, cisz1 hangú) volt elhelyezve, mely szintén a világháború martalékává vált. Pótlása azóta sem történt meg.

Galuska Tünde

Forrás: DAP II.
wikpedia.org

Fotók: ajk.elte.hu

A budaszentlőrinci főkolostor néhány lelete

2018/01/29. - írta: Pálos Építészet

Remete Szent Pál síremlékének töredékei

Legkorábban előkerült darabját 1846-ban találták a budaszentlőrinci pálos kolostor romterületén, vörösmárvány.

Remete Szent Pál 1381-ben Nagy Lajos király által Velencétől megszerzett ereklyéit a pálosok központi, budaszentlőrinci kolostorában őrizték. Gyöngyösi Gergely pálos rendtörténet-író leírása szerint a rendfőnöki tisztet 1484 és 1488 között betöltő Tamás testvér idején Dénes testvér, kőfaragó („Fráter Dionysius lapicida") mulatos művészettel készítette el a szent síremlékét, amelyben a sírkápolna építésének befejeztével 1492-ben helyezték el az ereklyéket. Amikor a kolostort a törökök 1526-ban kifosztották, a síremlék fedőlapját lelökték és három darabra törték, vagyis az emléket fedőlappal lezárt szarkofágként képzelhetjük el.

nevtelen_6.jpg

Az Atyaistent ábrázoló dombormű töredéke (vörösmárvány, Budapesti Történeti Múzeum,)

Az ásatások másfél évszázada alatt lelt csekély számú (25-30) és jórészt apró töredék alapján a síremlék eredeti képéről ennél alig valamivel biztosabb képet alkothatunk. A szarkofág oldalait áttört, szamárhátíves mérműves táblák alkothatták, a szamárhátív csúcsán erőteljes fiáléval. Ennek két oldalán, az ív feletti mezőkben jelenetek kaptak helyet. A legnagyobb töredék egyik felén egy fa lombdíszének részlete maradt meg, vele szemben felhők felett két angyal lepelben emeli a halott (Szent Pál) kezeit melle előtt imára kulcsoló, meztelen félalakként ábrázolt lelkét, fölötte újabb felhőrétegből, fénysugarak között, a lelket két isteni kéz nyúlik ki. A másik nagyobb, jelen kiállításon is szereplő darab a mandorlával kereteit Atyaisten töredékes ábrázolása. Dús szakállú, koronás feje mögül fénysugarak törnek elő, csillagokkal díszes szegélyű palástját melle előtt kapcsokra erősített szalag fogja össze, a palást nyílásán át látszik a stólának a mell előtt keresztben futó sávja.

A palást alól kibukkanó jobb kéz a figura ölében nyugszik. A szamárhátíves-domborműves táblákat előreugró, sokszög-alaprajzú oszlopszékből kinövő, összetett oszlopkötegek választották el, a sarkok hasonló tagozatai átlós irányban léptek előre. Újabban az oszlopszék fedlemezén látható körvonallal méretben és profilban tökéletesen egyező kis oszlopköteg-töredéket azonosítottak fehér mészkőből is. Feljebb - a sarkokon mindenképpen - fiálék emelkedtek. A kiállításon egy sarokpillér oszlopszékének két darabból összeragasztott, felső része, valamint egy derékszögű sarok előtt átlósan elhelyezett kis fiálé töredéke szerepel.

budaszentlorinc-palos4_1.jpg

Szent Pál síremlékének töredéke (http://sirasok.blog.hu)

A szarkofágot felül vízszintes félpálca zárta le, efölött feküdhetett fel a fedlap, amely valószínűleg vízszintes lap volt, hogy a szent ereklyéit tartalmazó, ötvösművű ereklyetartóik) elhelyezhető(k) legyen(ek) rajta, de az sem kizárt, hogy egy ereklyetartó ládát őriztek az áttört falú szarkofág belsejében. A kizárólag későgótikus formai és stíluselemeket mutató síremléket különleges hely illeti meg a magyarországi vörösmárvány faragványok között : az apró figurák és környezetük finoman megmunkált részletei párhuzam nélküliek az ismert emlékanyagban. Készítője egyes helyeken csipkeszerűen ható felületeket alakított ki a fúró gyakori használatával. A vörös kőanyag mellett legújabban feltételezett fehér felhasználása tovább gazdagította az összképet.

L. P.

Forrás: Vitae Fratrum c. 67. = 140,25-141,2.; Magyar academia. Pesti Hirlap 788. sz. (1846) 361.; Érdy J. : Hazai műrégiség a tizenötödik századból. Családi Lapok I (1852) 1. f.é. 281-284.; Garády 1943, 177-178., 8. kép; Zolnay 1975, 255, 262-265, 267.; Lövei, P.Mittelalterliche Grabdenkmäler in Buda. Braunschweig 1991, 360.; Bencze- Szekér 1993.

nevtelen2_3.jpg

Összetett építészeti tagozat átmetszett pálcatagokkal és virágdísszel

Budaszentlőrinc, pálos kolostor. Bugár Ferenc ajándékaként került a Magyar Nemzeti Múzeumba 1880-ban. 1938-ban vette át a Székesfővárosi Múzeum, durva mészkő, 1510-es évek (1512 után). 

Tompaszögű falsarok, külső élén fiálé törzsével, mindkét oldalon pálcatagozatos, egyenes lezárású ablak felső sarkával, valamint az ablak feletti vimpergával, amely a fiálé törzsének pálcatagozatain áttör. A vimperga és az ablakkeret közötti mezőt az egyik oldalon kétfülű vázába helyezett virágdísz, valamint levélköteg részlete, míg a másikon szintén levélköteg részlete díszíti.

A tagozat belső oldalán a sarokban leveles konzolról három irányba tartó, áttört mérműves rács maradványai. Stílusjegyei alapján a kolostor utolsó nagyméretű átépítéséből származik, amely II. Gergely rendfőnöksége alatt (1508-1512) kezdődött meg. Formái és méretei alapján leginkább egy zárterkély elemeként határozhatjuk meg, esetleg annak az ekkor készült nyolcszögű épületnek az elemeként, amelynek alapfalait az 1958-as és az 1993-as ásatásokon tárták fel, és amelyet a pálos rendi krónika nyomán a tanácsteremmel azonosíthatunk.

V. A.

Forrás: Nagy E. 1959, 291-300.; Bencze-Szekér 1993, 10, 22.; Vitae fratrum, c. 79. = 168,14-19.
Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4) KATALÓGUS VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KŐFARAGVANYOK A budaszentlőrinci pálos kolostor (B. Z.)