5+1 pálos kolostor, amit mindenképp látnod kell

2018/01/21. - írta: Pálos Építészet

Kis országunk megannyi középkori épített emléket rejt. Vannak nagy történelmi múlttal rendelkező váraink, amelyek országunk sorsának alakulását befolyásolták és vannak olyanok is, amelyek kisebb történelmi események színhelyei voltak. Olyan jelentős személyek fordultak meg termeikben, akikre mai napig büszkén emlékezünk. És vannak olyan templomok is Magyarországon, melyek a középkorból maradtak ránk, rámutatva annak az időnek építészeti stílusjegyeire, különlegességeire. A 21. század elején, bármerre is menjünk hazánk tájait felfedezni, bárhol belefuthatunk valamely különleges és csodálatos épületbe. Most 6 olyan pálos kolostorromot mutatok meg, amelyet mindenkinek látnia kell életében.

18519829_631064277092301_1912246512155619417_n.jpg

1. Nagyvázsony, Szent Mihály kolostor


1483-ban Veszprémtől nyugatra a Bakony szélén, Vázsony vára szomszédságában "nagyságos Kynyzy Pál úr nagyságos kaza-i Magyar Balázs" segítségével megépítette a vázsonyi kolostort Szent Mihály főangyal tiszteletére, és odaadta az egyetlen magyarországi alapítású szerzetesrend, a pálosok remetének. Kinizsi és apósa, Magyar Balázs több faluval, a Bakonyban erdőséggel, szántókkal, rétekkel és halastóval ajándékozták meg a kolostort. Maga Kinizsi annyira tisztelte a pálosokat életszentségük, néppel való közvetlen kapcsolataik, lelkipásztori munkájuk miatt, hogy templomukba kívánt temetkezni. Végső nyugvóhelyére ott is lelt. Feltételezhető, hogy a király kedvelt hadvezére számára a pálosok közül ajánlott mestert a kellő műveltség megszerzésére, ez is indokolhatja a vázsonyi kolostoralapítást. Ámbár a hagyomány szerint Kinizsi Pál sohasem tanulta meg az olvasást és betűvetést. 

Az 1543-ban elnéptelenedett kolostor sorsát megpecsételte Veszprém várának török kézre kerülése (1552). Azért, hogy a törökök nehogy erődítménnyé alakítsák, s ezzel fenyegethessék a közeli vázsonyi végvárat, a többi környékbeli kolostorral együtt fölrobbantották. Köveit részben a vázsonyi vár 16-17. századi építkezéseihez, részben a 18. századi falu házainak építkezéseihez hordták el. A falutól viszonylag távol eső templom helyreállítását plébániatemplom céljára nem találták alkalmasnak, helyette a település központjában épült barokk plébániatemplom. A kolostor romjainak állagmegóvására, kisebb kiegészítésekre 1960-ban került sor. Azóta (noha közben csaknem fél évszázad telt el) nemigen törődtek vele, bár védett műemlék.

Forrás: Ács Anna: Kolostorok a Bakonyban. Az irodalom és a művészet őrzői. Limes - Tudományos szemle, 5. évfolyam (Tatabánya, 1992) 1992 / 3. szám
Fotó: A pálos rend építészeti emlékei

martonyi.jpg

2. Martonyi, Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Martonyi szélén, a TV torony felé vezető aszfaltúton közelíthetjük meg. Az aszfaltútról jobbra indul a zöld turistaút a kolostorhoz. Az ösvénytől kb. másfél km-re érhetjük el a romokat.

A Háromhegyinek nevezett kolostor Magyarország legépebben maradt pálos emléke. A kolostor gótikus stílusban épített templomának falai és diadalíve viszonylag jó állapotban megmaradt. Az egyhajós templom poligonális szentéllyel záródik. A szentélyből egy ajtó vezetett egy kis helyiségbe a sekrestye mellett, ahol egy kézmosót (lavabót) találunk. A templomhajóból a kerengőbe nyílt egy ajtó a szerzetesek számára. A külső forgalom célját szolgálta a nyugati homlokzat kapuja, efölött a homlokzaton rózsaablak helye látható, amely megvilágította a templomhajót, a templom déli falán található két mérműves ablakkal egyetemben. A tetőszerkezetet 2008-ban zsindellyel fedték be, az oromfalakat stabilizálták, a támpilléreket ismét fölépítették. Az ÁMRK régészei - Juan Cabello és Simon Zoltán - részlegesen feltárták a kolostor kerengőjét és udvarát, majd 2014 év végéig sikerült feltárni a kerengőhöz kapcsolódó helyiségeket, így a káptalantermet és az ebédlőt is. A monostor emeletes volt, az emeleti részben a szerzetesek hálótermei voltak kialakítva.

A kolostort a Tekus fiak leszármazottai, martonyi nemesek alapították 1341 előtt. Ez évben már jelentős birtokadományban - egy nemesi telekben és kúriában - részesítette a később Háromhegyinek nevezett kolostort Zalonnai Dénesfi János fia, Mátyás. Az építkezés első szakasza már ekkor megkezdődött, majd egy szünetet és áttervezést követően a 14. század utolsó negyedében folytatódott. Írott források szerint a templomot és három oltárát 1411-ben szentelte fel János egri segédpüspök, az épületet azonban már régóta bizonyosan lakták és használták a szerzetesek. Guzsik Tamás, a pálos rend építészetének kutatója szerint az adományozások és a barátok gazdasági tevékenysége 1382 és 1480 között követhető nyomon. A klastrom nem tartozott a gazdagabb rendházak közé. 1550 körül a török vész miatt vált lakatlanná. 1569-ben a sátoraljaújhelyi pálos rendház vikáriusa eladta a hozzá tartozó ingatlanokat, a Háromhegyi klastrom nem kelt többé életre. Építőanyagát - a környező településektől távol lévén - nem hordták szét, falait, úgymond, a természet pusztította el. Először 1998-ban, majd 2000-ben, 2002-ben, és 2005-ben történt régészeti kutatás a területen. A 2008-tól 2014-ig tartó munkálatok már zömmel a helyreállításról szóltak, így lehetővé vált a templom teljes rekonstrukciója.

Forrás: Juan Cabello-László Csaba-Simon Zoltán: A háromhegyi Boldogságos Szűz Mária pálos kolostor régészeti kutatása
Fotó: A pálos rend építészeti emlékei

salfold1.JPG

3. Kőkúti Szent Mária Magdolna monostor, Salföld

A salföldi pálos kolostort az Atyusz nemzetségből származó kőkúti Sal család alapította 1263 előtt, majd Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelték fel. Kétszáz évig éltek itt a fehér barátoknak is nevezett pálosok. Az idők folyamán többszöri fosztogatás áldozatául esett. 1482-ben ismét felvirágzott a kolostor. Ebben az időben épült a késő gótikus templom, amelynek javára István bíboros 1475-ben búcsút engedélyezett. Jóval a törökdúlás előtt elnéptelenedett, oka ismeretlen. Hosszú évszázadokig elhagyatottan állott. A török hódoltság idején a térség teljesen elnéptelenedett. Salföld település megújulásakor a kolostor köveit elhordták, a híres Csigó család szállítatta el számtalan szép faragványát pincék, istállók építéséhez.

Annak ellenére, hogy falainak nagy részét elhordták még ma is hirdet romantikus romjai az egykori kolostor lenyűgöző épületegyüttesét. Romjainak teljes régészeti föltárása és falainak állagmegóvása 1959-ben kezdődött meg dr. Sági Károly régész vezetésével. 1962-ig csak minimális feltárások történtek, később 1962 és 1967 kezdődtek nagyobb lélegzetű feltárási és restaurálási munkálatok. Az állagmegóvási munkákat Schőnerné Pusztai Ilona vezette. A kőfalakat az eredeti falazó anyagtól láthatóan eltérő, kisméretű téglával egészítették ki. 2005 és 2007 között teljes romkonzerválást és felújítást hajtott végre a monostoron.

Forrás: Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)
Fotó: A pálos rend építészeti emlékei

kurityan-10.jpg

4. Kurityán, Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Kurityán községben Felsőnyárád község felé, a református templomot elhagyva térünk le a főútról jobbra, az Arany János utcába, amely egy idő után földúttá vált. Ez a földút átvezet a Szuha patakon (ott jártamkor nem volt rajta híd, át kellett gázolni), egyenesen a romokhoz vezet.

Az újházi pálos kolostorból manapság csupán a templom romos épülete maradt, a monostor épületét ez idáig nem sikerült feltárni. A kolostor temploma egyhajós, három-boltszakaszos lehetett, ehhez támpilléres, a nyolcszög három oldalával záródó (poligonális) szentély csatlakozik. A diadalív nyílása szűk, szinte kapu-jellegű. A templomnak három bejárata is volt, a külső forgalom célját szolgálta a nyugati homlokzat díszes kapuja, a szerzetesek részére a kerengőből a templomhajóba nyílt ajtó, míg a szentély északi oldalán a sekrestye felől nyílt megközelítése. Az oltárhely déli oldalán a falban kettős ülőfülkét alakítottak ki. A kolostorépület szabályos quadrum (kerengő) köré szerveződött. A keleti szárnyban a kiemelt káptalanterem és a mellette lévő sekrestye falai ismerhetők fel. A sekrestye és a templom közötti kis folyosó szakaszról indult az emeletre fölvezető lépcső, ahol a szerzetesek hálótermei voltak. A jelek szerint az északi traktus alatt pince, esetleg ciszterna lehetett. Az épületromok számos faragott részletet tartalmaznak. Ilyenek az északi hajófal fölül címerpajzsban végződő falpillérei, a hajó falsarkaiban található konzolok, melyek alján stilizált emberfejek ill. arcok lettek kifaragva. A másik figyelemre méltó építészeti tagozat a függőleges hornyokkal tagolt falpillér-lábazat.

A nyárádi Újháznak nevezett pálos kolostort a nagyhatalmú Perényi család egyik tagja, Imre, Zsigmond király titkos kancellárja alapította Keresztelő Szent János tiszteletére 1408-ban. Gyöngyösi Gergely rendtörténeti írásában megemlíti, hogy az alapító gondoskodott a templom berendezéséről és felszereléséről, a kolostort nyárádi földekkel és szőlővel, valamint kurityáni szőlővel ajándékozta meg. Perényi 1418. március 18-án V. Márton pápától búcsúengedélyt kapott a kolostor számára. Ugyan ebben az évben Perényi Imre két fia, János és István megszerezték Kurityán falut birtokuknak, amelyet 1420 körül a Nyárádi Szent János tiszteletére alapított kolostornak, és az itt élő pálos remetéknek adtak. Mohács után Perényi Pétertől csorbakő vára tartozékaival, így a kolostorral együtt Bebek Ferenc és Imre birtokába került. Utóbbit a kolostorban temették el. A kolostor 1550 után néptelenedett el, az évszázadok során magától romba dőlt. A gazdátlan romterület a 20. században az Ormosi Bányaüzem területéhez tartozott. Czeglédi Ilona régész tárta fel 1969-ben. 2011-től állagmegóvási munkák folytak a területen.

Forrás: Czeglédy Ilona: A kurityáni pálos kolostor HOM Évkönyv 25-26. 1988. 211-228.
koh7.hu
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon Budapest 2003. 128-132.
Fotó: A pálos rend építészeti emlékei

11825551_394893570709374_5089570562804251252_n_1.jpg

5. Tálodi monostor, Pula

A tálodi templom feltehetően a 13. században keletkezett, eredetileg parochiális funkciót töltött be, 1324 körül került a pálosok birtokába, a templom monostora is ekkor keletkezett. Alapítási körülményei ismeretlenek, a kolostor első adata 1324-ből ismert, mi szerint a Rátót nemzetségbeli Keszi Lőrinc alapította, még 1324 előtt. Teljes középkori története ismeretlen. 1369-ben Nagy Lajos király megerősítette birtokait Tristianus generális perjel kérésére. A pusztulóban lévő kolostort 1480 körül obszerváns ferencesek vették át, és 1552-ig lakták. Tálod pálos lakói a Kinizsi Pál által alapított vázsonyi kolostorba költöztek át 1483 körül. Falait 1552-ben felrobbantották, hogy a törökök kezére ne jusson. Azóta indult pusztulásnak. Az egyetlen, ma is álló jellegzetes falmaradványát a 19. század utolsó harmadában már Rómer Flóris is ilyen állapotban látta. Dax Margit tárta fel a romot 1976-ban.

Forrás: Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)
Fotó: A pálos rend építészeti emlékei

Most vagyok igazán nehéz helyzetben. Melyik legyen a hatodik? Az összes pálos romot szeretem valamiért, az összes pálos rom különleges valamiért. Melyik legyen hát az, amit még mindenképp látnod kell...? 

12670776_451250755073655_8300653643265426672_n.jpg

5+1. Miskolc, Szentlélek, Borsod-Abaúj-Zemplén megye


Mályinka felől Miskolc felé, félúton található Szentlélek "település". Elérhető a bükki kéktúra útvonalán is.

A templom falai ma is magasan állnak, a rendház falainak jelentős maradványainak feltárása és rekonstruálása ma is folyamatban van. A kisméretű, egyhajós, poligonális apsziszáródású templomhoz északról csatlakozik a kolostor szabályos kerengővel és eköré szerveződő traktussal. A sekrestye és a templom melletti szárny emeletes lehetett. A kolostor északi szárnya alápincézett volt. Elrendezése, mérete alapján kis létszámú, 6-8 főt befogadó templom és kolostor volt. A templomnak nem volt külső bejárata, csak a monostorból volt megközelíthető. A szűk diadalív hajó felőli homlokfalai alkalmasak voltak mellékoltárok elhelyezésére. A szentélyt egykor csúcsíves, bordás keresztboltozat fedte. Egyedi kompozíció, hogy a meduzafejes falpillér fölött a bordaindító konzol alján kis emberfej van kifaragva.

1240-ben Tardona határjárásában már említenek itt egy remetetelepet. Az első biztos adatunk 1313-ból való, amikor is Ernye bán fia, István nádor adományozza meg külön-külön és együtt is a dédesi Szentlélek és a diósgyőri Krisztus Teste egyházakat. A kolostor tehát 1312 és 1313 között keletkezett. A 14-15. században egymás után kaptak a királyi adományokat a szerzetesek. János király 1530-ban még megerősített egy adománylevelet, de 1540 körül már világiak kezére jutottak a birtokaik, s az elszegényedett kolostor elnéptelenedett. A 16. század közepén pusztulásnak indult kolostor temploma viszonylag jó állapotban vészelte át az évszázadokat, de az 1739-ben Diósgyőrbe visszatelepülő pálos szerzetesek már nem vállalkoztak a rommá vált monostor újjáépítésére. A területen először 1932-1933-ban folyt ásatás. 1973-76 között kisebb régészeti feltárás és állagvédelem történik. A kutatást Sz. Ceglédi Ilona régész végezte, az állagvédelmet Ferenczy Károly építész irányította. Legutóbb 2012-ben és 2013-ban kezdődött a Herman Ottó Múzeum régészei által végzett kutatómunka, melynek során a kolostort sikerült feltárni.

Forrás: koh7.hu
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon (Budapest 2003.)
Fotó: A pálos rend építészeti emlékei

Galuska Tünde

A templom, aminek 7 oltára volt - Gönc Szűz Mária pálos kolostor

2018/01/21. - írta: Pálos Építészet

Magányos templomfalak a rengetegben

A gönci Szűz Mária pálos kolostor Észak-Magyarországon, Abaúj megyében, a Hernád folyó völgyében, a Zemplén-hegység nyugati peremén, Gönc várostól keletre, 3 kilométerre, keletre található. A kolostorépület mára már teljes egészében a föld alá került, csupán a földfelszínnek a falak fölött húzódó kiemelkedései utalnak egykori szerkezetére. Ezzel szemben a templom hajója és szentélyének északi fele a párkány magasságáig áll. A kolostor talán legérdekesebb része a szentély északi oldalához épült torony, melynek mindhárom szintje napjainkig megmaradt.

gonc7.jpg

gonc8.jpg

A kolostorra vonatkozó történeti adatokat Bandi Zsuzsa ismertette 1985-ben. Ezen adatokból ki kell emeljük, hogy Gönc mellett - feltehetően a mai kolostor helyén -, már a 14. század végén élt egy szerzetesi közösség. 1371-ben ugyanis Nagy Lajos engedélyezte, hogy a szerzetesek malmot építsenek Gönc felett. Ebből az adatból többen arra következtettek, hogy a gönci kolostor esetleg királyi alapítású lehet. A kolostor építéstörténetéhez kapcsolhatóan 1429-ből és 1464-ből rendelkezünk forrásokkal. Az építéstörténet vizsgálata során mindkét dátum meghatározó jelentőségű: 1429-ben Miklós püspök felszentelte a kolostor szentélyét, főoltárát, illetve a Mária-oltárt, és búcsúengedélyt adott a kolostornak. 1464-ben pedig János moldvai püspök megáldotta a Mária templomot 7 oltárával együtt, és 40 napi búcsú tartását engedélyezte. E két felszentelési évszám alapján valószínűsíteni lehetett egy a 15. század húszas, és egy a század hatvanas éveiben lezáródott építési fázist. Való igaz, ha a terepen megvizsgáljuk a még álló falakat, látható, hogy a szentély a toronnyal együtt épült; a hajó falszövete elválik a szentélyétől, valamint ezekhez képest jelentős stíluskülönbségeket is mutat.

gonc-5_1.jpg

gonc.jpg

1450-ben a gönci pálosok megkapják a telkibányai Szent Katalin ispotály kegyuraságát, vele együtt az ispotályhoz tartozó birtokokat is. A kolostor a 16. század közepén néptelenedik- és pusztul el. 1540-ben a szerzetesek már szegények és szükséget szenvednek mindenben. 1558-ban Gönc mezőváros vette bérbe birtokait.

A ma is álló falak egy része - falkoronák, kiomlott nyílások környezetének felfalazása- a kolostor területén 1941-ben végzett állagmegóvás eredménye. A 2004. évet megelőzően a kolostor területén Tamási Judit végzett régészei feltárásokat 1990-ben. A templom hossztengelyében húzott kutatóárokkal sikerült megfigyelnie a középkori szinteket, de a kolostor építéstörténetének részleteit nem tudta tisztázni. 

gonc3.jpg

gonc4.jpg

A mintegy 28 méter hosszú, egyhajós, 3 boltszakaszos, egyszerű keresztboltozattal fedett templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, sarkain, illetve a hajó és a szentély falpilléreinek vonalában támpillérekkel erősített. A templom északi oldalához a diadalív vonalában négyzetes alaprajzú torony csatlakozik. Az ettől északra elhelyezkedő kolostorszárnyakkal kapcsolatos érdektelenség érthető, hiszen a falakon fedőréteg, néhol vastag aljnövényzet található. Mindezek ellenére a falvonulatok tisztán kivehetőek, rendszerük az épületegyüttes belső szerkezetére is rávilágít a templom északi falának megfigyelése pedig lehetőséget teremt a kolostor épületként való leírására.

gonc5.jpg

gonc6.jpg

2005. június 22-én a miskolci Herman Ottó Múzeum régészei részletesebb feltárásba kezdtek. A szakemberek szerint a ma is álló épületrészek a 15. századból származhatnak. Az bizonyos, hogy a most látható romok egy folyamatos megtelepedés utolsó szakaszának emlékei, melynek kezdeteire csak az ásatáson szórványosan előkerült, mindenképpen megtelepedésre utaló, késő Árpád-kori kerámialeletek utalnak. A gönci Szűz Mária pálos kolostor 2004-2005. évi régészeti kutatása lehetőséget adott arra, hogy rekonstruálhassák a templom északi oldalán látható, egyedülálló módon megmaradt torony szerkezetét. A hajóban megrajzolható 6 oltár ténye pedig alapvetően módosítja a templomról ez idáig megszokott képet. A gönci Boldogasszony templom 7 oltárából a hajóban található 4 egységes szerkezetet alkot, a hajóval együtt, azonos időben is készültek. Ez okból az oltárok nagy számának az okát nem oltáralapítványok esetleges létével magyarázzák. A szakemberek véleménye szerint e nagyszámú oltár építésének a pálos liturgiából fakadó oka lehetett.

Galuska Tünde

Forrás: Pusztai Tamás: A gönci pálos kolostor 2005. évi régészeti kutatása
Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)

Fotók: A pálos rend építészeti emlékei

A csobánci Rátótiak alapítása - Bakonyszentjakab pálos kolostor

2018/01/20. - írta: Pálos Építészet

A kolostor keletkezéséről és történetéről igen keveset tudunk. 1263-ban szól róla először egy oklevél, melyben Pál veszprémi püspök egy olyan kolostort említ, amelyben maradhatnak a szerzetesek. Vagyis ekkor már nemcsak megvolt, hanem jó állapotban is lehetett a kolostor. Lehetséges, hogy a 13. század eleji alapítás egy másik szerzetesrendé, és csak később vették át a bakonyi remeték a tatárjárást követő időkben megüresedett kolostort a század közepén. Így érthető lenne a pálosoktól szokatlan, a kolostor falaival körbevett szentélytornyos templomépítés is.

bszentjakab-6.jpg

A nyolcszögletű kőmedence 

A falutól északkeletre, az Agár-tető déli lejtőjén lecsekély falmaradványok az először 1263-ban említett, egyik legkorábbi hazai pálos kolostor részei. Alapítója a valószínűleg Csobánc várát is építtető, Rátót nemzetségbeli család tagja, Lőrinc. Ez egy 1307-ben kelt oklevélből derül ki. Utódai és a környékbeli nemesek később gazdag adományokban részesítették, ezért az egyik nagy kolostora lett a rendnek. A kolostor 1563 előtt elnéptelenedett. Valószínű, hogy ezt a kolostort is a törökök rombolták le. 1722-ben még mindig a csobánci vár tartozéka volt Sáska, Szentjakab és a mellette fekvő Dobos is. A 19. században még állt a templom szentélytornya, amit Rómer Flóris meg is örökített rajzain. Lerajzolta a templom akkor még álló diadalívét a felette emelkedő toronnyal. 1888-ban a pálos kutató Ádám Iván járt ott, és rövid leírást készített a kiterjedt romokról. 1971-ben és 1973-ban a kolostor romjai mellett több középkori ház alapfalait tárták fel és egy 13. századtól művelt kőbányát fedeztek fel a közelében.

A maradványok kutatását és állagmegóvását a terület kezelője, a Bakonyerdő Zrt. Monostorapáti Erdészete kezdeményezte 2014-ben. Az ásatást az ELTE BTK Régészettudományi Intézet kilenc hallgatója, valamint a Bakonyerdő Zrt. részéről 8-10 közmunkás végezte Mordovin Maxim régész irányításával. A feltárás, rekonstruálás, állagmegóvás jelenleg is folyamatban van. A 2014-es ásatás alkalmával tárták fel a templom szentélyét és a templomhajót. A torony egykor azokra a vaskos diadalívpillérekre támaszkodhatott, melynek falai jóval vastagabbak, mint a szentélyé és hajóé. Feltárták a sekrestye egy részét, keleti falán a papi kézmosó fülke maradványát is, benne sértetlenül a szép nyolcszögletű kőmedencét.

bszentjakab-3_1.jpg

A templom a szentély felől

Első ütemben a kolostortemplom szentélyének feltárása volt a cél. Legépebben a szentélyt a hajóótól elválasztó diadalívpillérek maradtak meg (feltételezések szerint a torony ezekre a pillérekre támaszkodhatott). A feltárt faragványok közül a legjelentősebb egy mérműves ablakkeret ívmezejének és szárköveinek több töredéke. Az ablak valószínűleg a szentély déli falát díszíthette. Előkerült továbbá hasonló, de egyszerűbb díszítésű ablakkeret-töredék, a sekrestye keleti falán érintetlenül, eredeti helyén egy gondosan faragott kifolyós kőmedence (lavabo-papi kézmosó). Sírt nem találtak, de nagy mennyiségű emberi csontot találtak a régészek a hajó és szentély területén. A törmelékből 14-15. századi pénzek, gyűrűk, gombok, csatok, övveretek, aranyozott bronzveretek, az épületen kívülről vasszegek, kések, edénytöredékek, balta, bárd kerültek elő. A feltárás, rekonstruálás, állagmegóvás jelenleg is folyamatban van. 

bszentjakab-1.gif

Alaprajz (Bakonyszentjakab, a kolostor rekonstruált alaprajza Guzsik Tamás-Fehérváry Rudolf, 1979. Forrás: Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, Budapest 2003.)

A Szent Jakabról nevezett templom-rom Sáska településről közelíthető meg keletre tartva a piros jelzésen keresztül, ami kb. 2 km, a Szent Jakab forrás mellett található.

Galuska Tünde

Forrás: 
Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006) V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében 
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon
Nagy Szabolcs Balázs: A bakonyszentjakabi pálos kolostor feltárásának első eredményei
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) 
Urbáriumok és összeírások HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 212. - No. 019.

Fotók: A pálos rend építészeti emlékei
Alaprajz: Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, Budapest 2003.

Sztálin képe a templomhajóban, selyemhernyó-tenyésztés a monostorban

2018/01/16. - írta: Pálos Építészet

A bánfalvai pálos kolostor kalandos története

Bármennyire is meglepőnek tűnik a címben elhangzott állítás, igaz. Valóban létezik egy pálos kolostor Magyarországon, ahol a rend eltörlését követően különböző és időnként meglepő célokra használták fel az épületeket. Nem hogy selyemhernyó-tenyésztésnek adott helyet a sopronbánfalvai Szent Wolfgang tiszteletére szentelt templom és monostora, hanem még elme-szociális otthonként is működött, miközben egy művész a Rákosi korszak alatt Sztálin arcának vonásait jelenítette meg a templom hajójának kifestésekor. De lássuk a részleteket...

971-ben, a később szenté avatott, Wolfgang (Farkas) bajor szerzetes (Boldog Gizella későbbi tanítója) egy misszionárius csapat élén téríteni érkezett Sopron környékére. Rövid itt tartózkodásuk emléke tovább élt a 11. században ide települt bajor földművesek körében. A mai Kolostor-hegyen emlékhely létesült, amely zarándokhellyé fejlődött. 1441-ben Szent Farkas tiszteletére kápolna épült, amely 1481-ben búcsúengedélyt kapott a pápától. A búcsújáróhely nagy népszerűsége és a környéken épült pálos kolostorok (Sopronkertes, Bécsújhely) hatására Sopron városa 1482. július 15-én, a Szent Farkas kápolna helyén pálos rendházat és templomot alapított...

055sopronhegyit02.JPG

A gótikus templom szentélye és három rekonstruált ablaka ma is megcsodálható, míg a földszintes középkori kolostorépületből csak töredékek maradtak fenn. A templom népszerűségét növelte a czestochowai Fekete Madonna kegykép (14. sz.) legkorábbi másolatának oltárra helyezése. 1532-ben az állandó török fenyegetés hatására a szerzetesek Bécsújhelyre menekültek, ahova Fekete Madonna képet is magukkal vitték. A kolostort a török felégette, az épületek romba dőltek. A 17. század elejére a katolicizmus új erőre kapott, a pálosok is elkezdték újjászervezni intézményeiket. A sopronbánfalvai kolostor újjáépítésére 1610-1648 között került sor uralkodói támogatással, de jelentős összegekkel támogatták a munkálatokat a rekatolizált Nádasdyak, a feltörekvő Esterházyak, a Széchenyiek és más úri családok is. A kolostor ekkor nyerte el mai, egyemeletes, zárt kerengős, barokk formáját, amit a későbbiekben csak elemeiben és főként belsőépítészetileg alakítottak.

1643 és 1786 között a pálos rendtartomány noviciátusaként működött a kolostor. A szerzetes növendékek képzéséhez külön oktató termet építettek az épület délkeleti szárnyában. A ma noviciátusnak nevezett terem 17. századi famennyezete eredeti, 14 méter hosszú faragott mestergerendája különlegességnek számít Közép- Európában. Ez a terem nem csak építészetileg jelentős, hanem az itt tanult személyek miatt is. A noviciátus alatt, a földszinten található a rendház étkezője a refektórium, amelyet a 18. században a rend történetét, valamint az egyházatyákat megjelenítő freskókkal díszítettek.

055sopronhegyit01.jpg

1728-ban tűz pusztított az épületben és az ezt követő helyreállítás során még díszesebbé varázsolták a belső tereket, kiterjesztve az épülettömb környezetére is. 1667-ben a Kolostordomb oldalában épült meg az ország második kő kálváriaja, amely 14 helyett csupán 5 stációból állt. 1718 és 1750 között a falu irányából impozáns teraszokkal taglalt 88 lépcsőfoknyi hosszúságú barokk lépcsőt építettek, amit 14 szentet ábrázoló szobor szegélyez. A kolostor saját fenntartásához számos földterületet birtokolt, ezeken jelentős mezőgazdasági termelés folyt, egyebek mellett szőlőművelés is. A bor tárolására a 17. századtól pincerendszer kialakításába kezdtek, amely mára átszövi az egész Kolostorhegyet. A 18. században itt élő szerzetesek életszínvonala meglehetősen magas volt, bőséggel fogyasztottak kávét és csokoládét is. Ennek a jólétnek vetett véget II. József, aki szekularizációs politikája keretében 1786-ban feloszlatta a pálos rendet több más renddel egyetemben.

A teljesen kiürített kolostort előbb cukorgyárrá akarta átalakítani a város, majd a nem messze megnyitott első hazai szénbánya Brennbergbánya bányatisztjei és szakmunkásai kaptak benne szállást. I. Napóleon francia császár csapatai 1809-ben megszállták Sopront és katonai kórházzá alakították az épületet, valamint a templomot és az alatta lévő kriptát kifosztották. A kolostor ezt követően ismét lakóépületként funkcionált, míg a templomot 1825-ben a falu megnövekedett létszámú katolikus gyülekezete újra birtokba vehette. A reformkorban a visszatérő bányamunkások mellett, itt élt Anton Sigel, – híres tájképfestő, a korabeli soproni térség dokumentálója. A néhai rendház falai között nem csak a lakások bérbeadásával, hanem selyemhernyó tenyésztéssel is foglalkoztak. Az 1860-as években végül helyőrségi kórházzá alakították, s ennek során a templomot ismét megfosztották szakrális funkciójától és raktárként használták.

055sopronhegyit05.JPG

1887-ben Zalka János győri püspök megvásárolta a teljes ingatlan együttest az egyházmegyének, a templom ettől kezdve folyamatosan szolgálja a katolikus hívőket. A kolostor új lakói a Mayerlingből 1892-ben érkezett sarutlan karmeliták apácái lettek. A cellák többségét kettéosztották, míg a korábbi noviciátusban szintén lakófülkéket alakítottak ki. A templom szentély részét elfalazták, belső szintmegosztással emeletén varró szobát, földszintjén oratóriumot létesítettek. Az emeleten külön lakása volt a zárdalelkésznek, közvetlen átjáróval a frissen felújított templomba (ma ezekben a helységekben található a szálloda lakosztálya). A második világháború idején a Kolostorhegy pincerendszerében óvóhelyet alakítottak ki, ami a szövetséges bombázások és a földi harcok idején több száz embernek nyújtott menedéket. 1944 végén a Harmadik Birodalom keleti határára tervezett erődrendszer építéséhez kapcsolódóan Sopronbánfalván munkatábort létesítettek, amit magyar munkaszolgálatosokkal és hadifoglyokkal töltöttek fel. A helyi embermentéshez a karmeliták is csatlakoztak és több tucat munkaszolgálatost bújtattak el. A második világháborút követő időszak valláspolitikája a kolostort is sújtotta, 1950-ben az apácákat internálták, a rendházat bezárták.

A Kolostor bezárásának évében (1950), az attól független templomban dekorációs munkálatok kezdődtek, melynek keretében Básti Zoltán eperjesi származású festőművész a Rákosi korszakban rendkívül merész témaválasztású szekkókat festett a falra. Egy nagy ívű allegorikus életképen jelenik meg az Esztergomi bazilika és a római Szent Péter bazilika épülete, illetve Apor Vilmos győri püspök, valamint XIII. Piusz, az akkori pápa személye. A legprovokatívabb kompozíció a karzat fölött - kissé elrejtve a felületes szemlélődő elől - található és Szent Mihály arkangyal az ördög felett aratott győzelmét ábrázolja. Utóbbit a művész a szovjet diktátor, Sztálin arcvonásaival festette meg, ami példa nélküli, bátor tett volt a keleti blokk országaiban. Az 1950-es évek második felétől a rendszerváltásig elme- szociális otthon működött a kolostor épületében. Ezekben az évtizedekben többször is zajlott régészeti és műemlékvédelmi kutatás, melynek során helyreállították a templom gótikus szentélyét, illetve megtalálták több középkori faragványt. A munkálatokban Szakál Ernő restaurátor és Dávid Ferenc művészettörténész vállalt oroszlánszerepet. A műemlékes szakma igazi nagy bravúrjának, az addigra szinte teljesen elpusztult pálos lépcső rekonstrukciója számított, amit a megmaradt elemek és pótlások felhasználásával építettek újjá, átadására 1981-ben került sor. A sikerek ellenére az épületek állapota leromlott, az ekkoriban végzett belsőépítészeti átalakítások komoly károkat okoztak. Az egyházak kárpótlásáról szóló 1991. évi XXXII. törvény nyomán a Karmelita rend visszakapta korábban államosított kolostorát, de annak felújítására anyagi fedezetük nem volt.

055sopronhegyit08.JPG

2004-ben az üzletember, műgyűjtő Kovács Gábor értékmentő szándékkal vásárolta meg az akkor már lakatlan és rendkívül rossz állapotban lévő épületegyüttest. A felújítás a Norvég Alap és Kovács Gábor személyes hozzájárulása révén 2009-ben kezdődött el és mintegy másfél év múlva, a műemléki előírásokat messzemenően betartva 2010-ben fejeződött be. Pazár Béla és Magyari Éva építészek, valamint a restaurátorok, kivitelezők munkáját több hazai, illetve nemzetközi díjjal jutalmazták. A kolostor 2010-ben mint látogatható műemlék, majd 2011-ben mint magas színvonalú szálloda nyitotta meg kapuit. 2015. áprilisától az intézmény állami kezelésbe került és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont keretein belül működik tovább.

Galuska Tünde

Forrás: wikipedia 
Fotók: A pálos rend építészeti emlékei

Esztergomi Boldog Özséb ünnepe - 2018. január 17.

2018/01/14. - írta: Pálos Építészet

A Pálos rend kiemelkedő ünnepe Esztergomi Boldog Özséb alapító atya halálának (1270. január 20.) évfordulója, amit minden évben a január 20-hoz legközelebb eső szerdán ünnepel meg a rend. 2018-ban ez a nap január 17.

A rendi krónikák szerint Boldog Özséb nevéhez fűződik az egyetlen magyar eredetű férfi szerzetesrend, a pálosok alapítása és megszervezése,¹ amely mind vallási, mind művelődésügyi téren igen jelentős szerepet játszott nemcsak hazánk, hanem a szomszédos népek kultúrájának történetében is.

Az egykori esztergomi kanonok lelkét és szándékát a szenvedések érlelték meg. A tatárjárás idején a válságból kivezető utat az egyéni példaadásban, az engesztelésben, a szeretetben és Krisztus keresztjének különös tiszteletében jelölte meg.



Boldog Özséb

Özséb Esztergomban, Magyarország akkori fővárosában született 1200 körül. Szüleit közelebbről nem ismerjük. A krónikás, P. Gyöngyösi Gergely pálos történetíró, klasszikus tömörséggel csak annyit mond, hogy híres magyar családból származott. Egyik életrajzírója a királyi udvar várispánjának teszi meg apját. Tormay Cecile, "A fehér barát" című nagyszerű, szimbolikus regény-trilógiának finomérzékű írója, egyenesen a királyi család rokonságával hozza kapcsolatba. Szülei gondos nevelésben részesítették Özsébet, a Szent István által 1028-ban alapított káptalani iskolába járatták. A krónikás kiemeli, hogy Özséb már igen korán megtanulta a betűvetést, és a könyvekhez jobban vonzódott, mint a játékokhoz.

Pajtásainak haszontalan szórakozásait elkerülte. És mégis, ez a szelíd, komoly, elvonultságra hajló, könyveket bújó kisfiú senkinek sem volt terhére, sőt, akik közelében éltek, nem győztek betelni szeretetreméltó látásával és édes szavaival. P. Gyöngyösi Gergely, krónikás
Hallgatagsága, szűkszavúsága sok bűntől megóvta. Szembetűnő vonása volt a magány szeretete: akkor érezte jól magát, ha félrevonulva elmerülhetett tanulmányaiban. Hosszú imák, sok böjt és elmélkedések érlelték hivatását. Szemlélődő hajlama egyre erősebben nyilatkozott meg, és szinte "predesztinálta" a remeteségre. A krónikás Özséb külsejéről is elárul valamit: feltűnően szép fiatalember volt, és mindig derűsen, kedvesen mosolygott. Miután pappá szentelték,

mindennap mély áhítattal mutatta be a szentmisét, ami akkor ritka és szokatlan dolog volt. Olyan filozófiát tanított, amely nem az emberek, hanem Isten tetszését vívta ki. P. Gyöngyösi Gergely, krónikás
Hamarosan tagjai sorába iktatta Özsébet az esztergomi főkáptalan: kanonok lett. A kanonoki intézmény ekkor már félezer éves múltra tekinthetett vissza. Szent Krodegang metzi püspök a VIII. század derekán, Szent Benedek szellemében szabályozta a városi papság életrendjét. Az összes lelkészkedő egyházmegyés papokat, a székesegyházi iskolákban képzett kispapokkal együtt, kolostori életre kötelezte. Közös házban laktak, közösen étkeztek és imádkoztak. Így a kanonoki intézmény, a káptalan, nagy segítségére volt a papi eszmény tökéletes megvalósításának.



Boldog Özséb a remeték között Kő Pál domborműve a Vatikáni Magyar Kápolnában

Mint esztergomi kanonok, Özséb oly áhítattal végezte a papi zsolozsmát és a szentmise bemutatását, hogy mély benyomást tett mindazokra, akik csak látták, és buzgósága Isten szeretetére gyullasztott mindenkit. Az imádságból fennmaradt időt sem töltötte tétlenül. Olvasásnak, tanulásnak, írásnak szentelte magát. Feljegyezték róla, hogy "egyetlen percet sem hagyott kihasználatlanul:" könyveket írt. Sajnos, a tatárjárás vagy a későbbi századok pusztításai ezeknek még a címét is elsodorták. Csak sejtjük, hogy egyházjogi munkákat írhatott, mivel "a kánonjog tudományában igen járatos volt."

Mint kanonok, minden jövedelmét a szegények szolgálatára fordította. Vendégszerető háza közismert volt Esztergomban. Kapuja tárva-nyitva állott boldog-boldogtalan számára. A szegényeknek nemcsak testüket táplálta és ruházta, hanem lelkükkel is törődött. Az egyszerű, tanulatlan emberek oktatására fordította szabad idejét. Azok között, akik Özséb kanonok vendégszerető házában gyakran megfordultak, akadtak olyanok is, akik nem kéregetni jöttek. Vesszőből font kosarakat, fából faragott házi eszközöket hoztak, és szerényen csak azt kérték, hogy cserélje be nekik ezeket élelemre vagy ruhára. A remeték szürke köntösében jártak, és a pilisi erdőrengeteg szent magányában éltek, ahol teljesen elvonulva a világtól, egészen az imának és vezeklésnek szentelték magukat.

Özséb atya mély vonzalommal fordult feléjük, és szívesen elbeszélgetett velük. Nagyon megszerette ezeket a halk szavú, imádságos és szerény embereket. A velük való társalgás annyira megindította, hogy többször is felkereste őket remeteségükben. Megcsodálta igénytelen, egyszerű, istenes életüket a hegyek és az erdők szépséges és áhítatos csendjében. Megszerette tiszta életük zavartalan békéjét. Valószínűleg "lelki atyjuk" is volt: gyóntatta, és vezette őket a lelki élet ösvényein. A velük való beszélgetések "Isten ösztökéi" voltak Özséb számára, amelyek egyre jobban a magány felé hajtották őt. Egyre jobban vágyódott a pilisi erdők vadonjába, de tervének keresztülvitelét késleltette az országra zúduló tatár betörés 1241-ben. A templomok, de főleg a székesegyház, éjjel-nappal tömve volt a kétségbeesett hívekkel, akik jajgatva rimánkodtak Istenhez segítségért, irgalomért, mert

a tatár híre akkor már a pokolbéli ördögöknél is iszonytatóbb volt. Nem irgalmaztak azok a csecsemőknek sem; mint nyársa húzott halakat, tűzték lándzsáikra az ártatlanokat. P. Gyöngyösi Gergely, krónikás
Özséb atya ott volt mindenütt, ahol segíteni kellett és lehetett. Ápolta a sebesülteket, vigasztalta a haldoklókat, bátorította a csüggedőket és a székesegyházban együtt imádkozott a néppel.

A Batu kán személyes vezetése alatt álló tatár sereg másfél évi pusztítás után Ogatáj főkán halála hírére visszavonult. Özséb atya alaposan kivette részét a testi és lelki romeltakarításból, újjáépítésből négy éven keresztül. 1246-ban lemondott kanonoki méltóságáról, javait szétosztotta a rászorulók között, és Váncsai István érsek engedélyével a Pilisszántó közelében lévő sziklás rengetegbe vonult, ahol az imádság, a böjt és az engesztelés által kegyelmet esdett mostoha sorsú nemzete számára.

A pilisi remete első ténykedése az volt, hogy hármas barlangja alatt a forrás mellé letűzte a szent keresztet. Életszentségének híre hamar elterjedt az egész vidéken, és sokan járultak hozzá tanácsait kikérni, és tanítását hallgatni. Nemsokára követői is akadtak, akik magukévá tették szigorú vezeklő életmódját.

Boldog Özséb személye a realitás talaján áll, nem szövik át legendás aranyszálak. Egy alkalommal mégis csodálatos látomásban részesült, amely döntő volt további életútjára. Egy éjjel, imádság közben, az erdő mélyén sok apró lángot pillantott meg. A lángocskák egymás felé tartottak, s végül Özséb atya keresztje előtt tüzes fénynyalábbá olvadtak össze.



Vastagh Éva: Boldog Özséb álló szobra (1930-as évek), eltűnt

Özséb úgy érezte, hogy ez a különös tünemény égi jel, figyelmeztetés, hogy a szétszórtan élő remeték lángjait össze kell gyűjtenie egy közösségbe, ahol életükkel, példájukkal, tudományukkal napként ragyoghatnak az Egyházban, taníthatják és támogathatják egymást Isten buzgóbb szolgálatára.

1250-ben Pilisszántó közelében, a kesztölci völgy fölötti kis magaslaton, ahol hármas teraszt képeztek ki, délről kisebb templomot építettek a Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére. A csúcsíves templomhoz észak felől négyszögletes monostor csatlakozott az együtt lakó remeték számára, magas fallal körülvéve.

Özséb ezután sorra járta az országban a nagyobb remeteségeket. Először a Pécs melletti Szent Jakab-hegyi remetékhez ment, akik már 1225-től közös élete életek. Elkérte a Bertalan pécsi püspök által készített szabályzatukat. A két monostor ekkor egyesült, amelynek tagjai őt választották meg első tartományfőnökükké, elismerve magas képzettségét, életszentségét és szervezői képességét. Közösségük égi patrónusává Remete Szent Pált tették meg, s magukat "Első Remete Szent Pál testvéreinek" nevezték. Mivel az első monostor a Szent Kereszt tiszteletére épült, sokáig a "Szent Kereszt testvéreinek" is hívták őket.

ozseb.jpg                                                                                                       Boldog Özséb

E két kolostorhoz az idők folyamán egyre több és több kolostor csatlakozott, amelyek a Bertalan-féle szabályzat, majd később az egyes egyházmegyék püspökeinek regulái szerint éltek. Boldog Özséb 1262-ben néhány társával Róma felé vette az irányt,² hogy a Szentszék jóváhagyását és megerősítését megszerezze a rendlapításhoz. A pápa jóváhagyta az új Rendet, de nem engedte meg Szent Ágoston Regulájának átvételét, mert nem voltak biztosítva a szükséges anyagi feltételek. Egyenlőre Pál veszprémi püspököt bízta meg az ideiglenes szabályok megszerkesztésével.

Pál püspök vizsgálata negatív eredménnyel végződött: a rendi testvérek valóban nagyon szegények voltak, s így még hiányoztak a feltételek Szent Ágoston Regulájának megtartásához. A Rend hivatalos, római jóváhagyása csak 1308-ban történt meg.

Esztergomi Boldog Özséb atya 1270. január 20-án halt meg az általa alapított Szent Kereszt monostorban súlyos betegség után. Halálos ágyán a szabályok pontos megtartására, a testvéri szeretetre és példaadásra buzdította tanítványait, valamint az elmélkedés és magány szeretetére, és Krisztus buzgó követésére. Jézus és Mária szent nevével ajkán lehelte ki lelkét. A templom sírboltjában temették el rendtársai, akik azzal vigasztalták egymást, hogy földi atya helyett égi pártfogót nyertek.

Boldog Özséb ünnepét január 20-án, szombaton este 6 órakor ünnepi szentmise kíséretében Hargitafürdőn, január 24-én, szerdán, 10.30 órakor Márianosztrán ünneplik meg a rend tagjai.

P. Bolváry László Pál OSPPE
Forrás: palosrend.hu

¹ A legújabb kutatások szerint Boldog Özséb személye Gyöngyösi Gergely rendtörténet-író által kitalált személy.
² Sok helyen még tévesen Róma szerepel, azonban a pápa székhelye abban az időben nem Rómában, hanem Orvieto-ban volt.

Galuska Tünde

Remete Szent Pál ünnepe - január 15.

2018/01/11. - írta: Pálos Építészet

Remete Szent Pál volt a pálos rend névadója, akit a pálosok szellemi ősként, példaképeként tisztelnek. Ünnepét a rend tagjai január 15-én tartják.

Remete Szent Pál, az első remete

Pál, az első remete, Jeromosnak, életrajzírójának tanúsága szerint, Decius tomboló keresztényüldözésekor vonult a pusztába, és ott egy barlangban hatvan esztendőn keresztül maradt teljes ismeretlenségben. Ez a Decius az a Gallienus lehetett, akinek kettős neve volt, s aki 266-ban kezdett uralkodni. Szent Pál tehát a pusztába menekült, látva, hogy a császár mennyiféle kínzással sújtja a keresztényeket.

Elfogtak ekkoriban két keresztény ifjút is, egyiküket tetőtől talpig bekenték mézzel és kitették a tűző napra, hogy csípéseikkel a legyek és fullánkjaikkal a lódarazsak halálra gyötörjék. A másikat egy kies helyen, puha ágyra fektették; lágy szellő lengedezett, patakzúgás hallatszott, madárcsicsergés és virágillat vette körül. Színes virágokkal átszőtt zsinegekkel azonban úgy megkötözték, hogy sem kezével, sem lábával nem tudott magán segíteni. Egy gyönyörű, fiatal és szemérmetlen leányt adtak melléje, aki szemérmetlenül kikezdett az Isten iránti szerelemtől eltelt ifjúval. Az ifjú pedig, midőn érezte, hogy akarata ellenére felgerjed a teste, nem lévén fegyvere, amivel magát megvédje, leharapta a nyelvét és a szemérmetlen fehérnép arcába köpte; így fájdalma elűzte a kísértést, és kiérdemelte a dicséretes győzelmet.
Remete Szent Pál szobra a Sziklatemplomban Budapesten
Ezeknek az ifjaknak és másoknak a büntetésétől megrettenve vonult Szent Pál a pusztába.
Ebben az időben történt, hogy Antal úgy vélte, a szerzetesek között ő az első remete. Álmában azonban megtudta, hogy él a pusztában egy nála sokkal kiválóbb remete is. Elindult, hogy megkeresse. Az erdőben találkozott egy hippokentaurral, ember és ló keverékével, aki egy jobb kéz felé tartó utat mutatott neki. Ezután egy másik, datolyát vivő állattal is találkozott, felül emberhez, alul pedig kecskéhez volt hasonlatos. Antal az Istenre esküdve kérte az állatot, hogy mondja meg, kiféle, miféle. A lény azt felelte, hogy ő egy szatír, a pogányok tévhite szerint az erdők királya. Végül Antal egy farkassal találkozott, aki elvezette Szent Pál cellájához.

Pál, aki már előre tudta Antal érkeztét, bereteszelte az ajtót. Antal kérlelte, hogy nyissa ki; bizonygatta, hogy inkább kész ott helyben meghalni, mintsem hogy távozzék. Ezzel meggyőzte Pált, kitárta az ajtót, és rögtön megölelték egymást. Antal elcsodálkozott, hogy amikor eljött az étkezés ideje, egy holló két rész kenyeret hozott nekik. Pál azt válaszolta, hogy Isten mindennap így látja el őt, és most vendége miatt kétszerezte meg az adagot. Jámbor vita támadt köztük, vajon ki méltóbb megtörni a kenyeret. Pál a vendégnek, Antal az idősebbnek ajánlotta föl a kenyérszegést. Végül mindketten megfogták és két egyenlő részre osztották.
Diego Velazquez: Remete Szent Antal és Remete Szent Pál
Antal hazatérőben már közel járt saját cellájához, amikor észrevette, hogy Pál lelkét angyalok viszik. Gyorsan visszatért: imádkozó testtartásban, térdre borulva lelte Pált, úgyhogy azt hitte, él. Mikor rájött, hogy már meghalt, így szólt: „Ó, te áldott lélek, halálodban is megmutatod, amit egész életedben tettél.” Nem volt nála semmi, hogy megáshassa Pál sírját, de íme, ott termett két oroszlán, ástak egy gödröt, és miután Antal eltemette Pált, visszatértek az erdőbe. Antal pedig magához vette Pálnak pálmalevelekből font tunikáját, és ünnepi alkalmakkor azt öltötte magára. Pál 287 körül halt meg.

Fordította: Sarbak Gábor

A Pálos Rend címerében a pálma ruhát és táplálékot nyújtott Szent Pálnak; a holló mindennap fél cipót hozott; a két oroszlán pedig a sírt ásta meg (és mint királyi állatok, jelenlétükkel jelzik Szent Pál nagyságát). Ezért szerepelnek ezek az elemek a pálos címerben - mindegyik Isten gondviselő szeretetéről tanúskodik.

Galuska Tünde

Forrás: Jacobus de Voragine Legenda Aurea / Magyar Elektronikus Könyvtár Fotók: https://upload.wikimedia.org/wikipe... https://upload.wikimedia.org/wikipe... Magyar Anjou Legendárium. Sajtó alá rendezte: Levárdy Ferenc. Magyar Helikon, Budapest, 1973.LV. 161.

Pálos kolostorból börtön és fegyház

2018/01/09. - írta: Pálos Építészet

Ha manapság valaki meghallja Márianosztra település nevét, nem biztos, hogy az egykori pálos rendház, sokkal inkább a börtön jut eszébe. Nyilván sokaknak meg sem fordult a fejében, hogy a börtönt az egykori pálos kolostorban rendezték be, és eleinte női elítélteket szállítottak azokba a cellákba, ahol egykor szentéletű szerzetesek morzsolták imáikat. Valóban, Nagy Lajos kedvenc kolostora, a nosztrai rendház az, amely jelenleg is működő fegyház és börtön Magyarországon.

1352-ben Nagy Lajos király az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok részére Nosztrán kolostort épített. A kolostor mellé Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot emeltetett. Nagy Lajos királynak ez volt a legkedvesebb kolostora. A rendi krónikák szerint fényes visegrádi palotájából gyakran járt ide, hogy ima és elmélkedés között merítsen erőt a nagy birodalma ügyeinek intézéséhez, s a maga erősítéséhez. Rettentő betegsége (lepra) okozta szenvedésében itt tett szert kellő önfegyelemre és türelemre.

marianosztra-marianosztrai-borton-es-kegytemplom-.jpg

A király családjának több tagja is gyakran felkereste a templomot és a kolostort, melynek egyik szárnya királyi lakrész volt. Márianosztrát meglátogatja Zsigmond, majd Mátyás király és felesége, Beatrix királynő, valamint az utána következő királyok is. 1535-ben Márianosztra és a „szépségéről és gazdagságáról és mélységes hiteléről híres nosztrai kolostor is a török pusztítás áldozatává vált. Buda felszabadítása után Márianosztra még 25 évig romokban hevert. 1711-ben két idehelyezett szerzetes kezdte meg az újjáépítést. Elsőnek a szentélyt állítják helyre, melynek gótikus ívei még jó állapotban voltak. Ezután következik a hajó, melyet teljesen újra kell építeni egészen az alapoktól. Vépi Máté pálos atya tervei szerint készül el a hajó a két toronnyal, nagyon szép barokk stílusban 1720-ra, betartva a középkori pálos építészeti szabályt, hogy a szentély és a hajó hossza egyforma legyen. 1726-ra elkészül a főoltár Hont vármegye adományából, és még ez év júliusában a szószék és a többi oltár.

030marianosztra02.jpg

Csak 57 év telt el az újjáépítés és felszentelés napjától, amikor II. József, a kalapos király, egész birodalmában feloszlatta a fehér barátokat. 1786. augusztus 30-án hagyta el Márianosztrát az utolsó pálos. E rendelettel a kolostor és a templom története kettévált. A kolostor egy jó ideig üres maradt, 1809-ben ugyan a nemesi felkelés sebesültjei részére kórházzá alakítják, de csak rövid időre. Hosszú időre szóló rendeltetését 1858-ban találják meg, amikor női fegyházzá alakítják át a vincés nővérek vezetése alatt, egészen 1948-ig. Ezután a börtön a politikai foglyok - zömmel egyháziak, köztük pálosok - férfibörtöne, 1956 után, pedig a köztörvényesek börtöne lett.... Azóta a templomot ugyan visszakapták a pálos atyák, de a monostor épülete börtön és fegyház maradt.

Van egy másik pálos monostor is, mely ugyancsak börtönné vált az idők során. Ez a lepoglavai rendház. 

Lepoglava a 15. században a Hunyadi család tulajdonát képezte, állítólag még maga Mátyás király is megfordult a városban, amit akkoriban pálos szerzetesek vezettek. A helyi pálosok híres könyvmásolók voltak, ennek köszönhetően az évek során tekintélyes könyvtárra tett szert Lepoglava. A 16. század elején feudális anarchiába süllyedő országba betört a török, így Lepoglavába is, és kifosztotta a gazdag, védtelen várost, könyvtárát pedig felégette. 

15202666_550784471786949_805845512318311634_n.jpg

Mátyás halála után a trónkövetelők között volt a király házasságon kívüli, ám törvényesített fia, János is. Annak ellenére, hogy Mátyás kinyilvánította, egyetlen fiát, Jánost szánja örökösének, a király halála után mégsem János fejére került a korona. Ennek legfőbb oka, hogy a főurak nem tudták lenyelni, hogy a fiú házasságon kívül született, mégpedig nem is nemes anyától, hanem egy bécsi polgárlánytól. Ezért inkább Ulászló cseh királyt ültették a trónra a nemes urak. Természetesen ezt János nem szívesen hagyta annyiban, azonban miután az új király felajánlotta neki a bosnyák királyi, a szlavón hercegi, illetve a horvát báni címet, János ezek fejében lemondott a magyar trónról. János bánsága alatt székhelyét Lepoglavába helyezte át, ahol felújította és erőddé építtette át a helyi pálos kolostort, a mai börtön épületét. Corvin János alatt a város visszanyerte régi fényét. A szép idők azonban nem tartottak sokáig, ugyanis csakhamar meghalt a bán, aki végső nyughelyéül a lepoglavai pálos kolostor templomát választotta.

15219466_550784535120276_4298167998505223780_n.jpg

Nem sokkal apja halálát követően fia, Kristóf, a híres Hunyadi család utolsó férfi sarja is meghalt, méghozzá hétéves korában, így kihalt az utolsó magyar királyi család. Kristófot apja mellé temették el Lepoglaván. A város tudományos élete azonban a pálosoknak köszönhetően ezután sem szűnt meg, ugyanis a szerzetesrend oktatással is foglalkozott. Korabeli adatok szerint 75 doktori munka született a lepoglavai kolostor falai között, így hát ez a kolostor tekinthető Horvátország első egyetemének.

Miután II. József betiltotta a szerzetesrendeket, a város hanyatlásnak indult. A kolostor is hosszú évekig üresen állt, míg a 19. század közepén át nem alakították börtönné. Már a monarchia idejében is a legveszélyesebb bűnözők gyűjtőhelyének, ebből következően az ország egyik legkeményebb börtönének számított. A két világháború között a börtön a politikai foglyok gyűjtőjéül szolgált. A legtöbb rab a kommunista eszmékkel és illegális szervezkedéssel való kapcsolatának a következtében került a börtönbe, így például a későbbi marsall és országvezető, Josip Broz Tito is. Később, a világháború alatt hadifogolytáborként is üzemelt, ahol az usztasa rezsim a legnagyobb ellenfeleit tartotta fogva. Egyes becslések szerint a háború éveiben több mint 2000 antifasisztát végeztek ki Lepoglaván az usztasák.

15193644_550784371786959_5306153717744241087_n.jpg

A háború végeztével fordult a kocka, és az egykori rabból lett diktátor küldte ide a rendszer ellenségeit. Így került Lepoglava tömlöcébe Alojzije Stepinac zágrábi érsek, katolikus mártír is. Még egy ismert rabot meg kell említenünk, aki nem volt más, mint az 1971-es „horvát tavasz” egyik vezetője, Horvátország első köztársasági elnöke, Franjo Tuđman, aki a szóbeszéd szerint ugyanabban a cellában raboskodott, amelyikben annak idején Tito. A börtön 2001-ig eredeti állapotában működött, azonban az említett évben az állam a börtön egy részét visszaadta a pálos rendnek. A börtön ettől függetlenül ma is működik, és Horvátország központi büntetés-végrehajtó intézeteként tartják számon...

Galuska Tünde

Forrás: Forrás: http://www.marianosztrakegyhely.hu/kalvaria A márianosztrai pálos kolostor a XIV-XVIII. században – Dénes-Varga Zsuzsanna, Berzsenyi D. Főiskola, Szombathely, 2005. 
www.marianosztrakegyhely.hu - Vadász J.M.M. 
kepesujsag.com

Fotók: Lepoglava pálos templom ff kép: http:// regmult.blogspot.hu/ 2011_01_01_archive.html
bucsujaras.hu
Márianoszra régi: egykor.hu

A pálosok és az idő - Napóra a kolostorban

2018/01/06. - írta: Pálos Építészet

A minap egy érdekes írást olvastam. A tanulmányban tulajdonképpen egy középkori kézi napóra leírásáról volt szó, hogyan is nézhetett ki, milyen anyagokból készítették és hogyan is működött. Elgondolkodtató volt, hiszen ez az apró részletességgel megalkotott kezdetleges óra ugyanúgy az idő múlását mutatta, mint ahogy manapság a mi óráink, amelyet ugyan már robotok, gépek raknak össze, anno mindezt kézzel gyártották. Nyilván a középkorban is ugyanolyan fontos volt mérni az időt, mint most, még akkor is, ha épp egy pálos kolostorban élő, imádkozó, kétkezi munkát végző szerzetesről volt szó.. Eddig két óráról tudok, amelyet pálos kolostorban találtak meg, az egyik a sátoraljaújhelyi óralap, a másik pedig a pogányszentpéteri kolostorból előkerült napóra...

sator-napora.jpgSátoraljaújhely volt pálos kolostorának kerengőjében látható, 1501-ben készült óralap (palospiaristatemplom.webnode.hu)

Sátoraljaújhely pálos kolostorának, a torony gép-órájának gótikusán számozott márványlapját 1501-ben szerelték fel. Az óralap önmagában is komoly értékű emlék, a koraiak közé tartozónak tekintendő. (Más források szerint Magyarország legrégebbi kőóralapja.) Jelenleg a kolostor gótikus kerengőjében látható.

A kézi napórát a Somogy megyében állt szentpéteri kolostorban, egy verem hamus rétegében találták meg. A 23 x 21 x 8 mm-es méretekkel rendelkező zsebnapóra csontból készült, és két részből állt. Az alsó vastagabb, a felső lap elülső oldala pedig rövidebb. A két részt az egyik rövidebbik oldalon, két egymásra merőleges, egymásba kapcsolódó sasszeg alakú bronzszem fogja össze, így az óra szétnyitáskor nem esik kétfelé. A másik rövid oldal külső élein egy bronzszeggel felerősített hegyesszögű kampó, illetve egy körben végződő összehajtott bronz U-szeg segítségével volt zárható a napóra. Ugyanilyen kampó és hozzátartozó szeg található a fedőrész felsőlapjának másik végén és az óra alsó felének hátsó rövid élén. Ezzel lehetett az órát szétnyitott helyzetben rögzíteni.

Az óralapok belső oldalai szépen megmunkált számlapok. Nyitott állapotban a két lap által bezárt szög 91 fok. A horizontális számlap kettős kör alakú és 5-12-7-ig van számozva. Az órákat jelölő bekarcolt vonalak a számokon futnak keresztül, és meghosszabbítva a belső kör alsó felén lévő lyukban metszik egymást, amely az árnyékvető fonál alsó végpontja. A 12-esen áthaladó vonal mélyebben karcolt, és a lyukon keresztül meghosszabbították a lap széléig. A körök esztergályozottak, akárcsak a számlap közepén lévő 8,5 mm átmérőjű bemélyedés, melyben 7 mm hosszú mágnestű mozgott. A vékony tű közepén kiszélesedik, északot mutató vége hegyes, a másik (déli) a tű irányára merőlegesen végződik. Az iránytűt egy köralakú üveglap fedte, amely korrodálódott. Az üveget egy bronzgyűrű segítségével rögzítették.

A számlap külső körét két oldalon mélyebben bevésett, az alsó és felső oldalon bekarcolt vonalak által alkotott négyzet érinti. A négyzet sarkai és a kör közötti területet bekarcolt köröcskékkel díszítették. A négyzet alsó oldalával párhuzamosan futó bekarcolt vonal közét 15 ferde vonással töltötték ki. A számokat kis szerszámokkal ütötték bele a számlapba. A 6-os és 9-es számot ugyanazzal a szerszámmal készítették, de külön munkaeszköz kellett a 4-eshez és a 8-ashoz is, bár a körök átmérője azonos. Az egyeseket egy szerszámmal készítették, az eltérések oka, hogy különbözőképpen feküdt fel a lapra a szerszám, és különböző erővel ütötték bele a csontlapba. A számokat, a bekarcolt és esztergályozott vonalakat piros festékkel töltötték ki. 

nevtelen_5.jpgÖsszecsukható zsebnapóra (Jasov Karner · 1640 körül · elefántcsont · Nürnberg · 5,9 × 4,5 × 1,1 cm) Bartha Lajos: Reneszánsz csillagászati műszerek Magyarországon 

A vertikális számlap más szerkezetű, mint a horizontális. A számok nem kettős körben, hanem az óralap szélein futó függőlegesen bekarcolt vonalak (megfelelnek a vízszintes lap két mélyebben bekarcolt vonalának), és a köztük lévő körívdarab belső oldala mentén sorakoznak. A számokat ugyanazokkal a szerszámokkal ütötték a számlapba, mint a vízszintes lapon. A számokon áthaladó vonalak mélyebben vannak bekarcolva és hosszabbak, mint a másikon, de csak a 12-esen és a két 6-oson áthaladó vonal metszi a lap felső részén lévő lyukat, mely az árnyékvető fonál másik vége. A két 12-esen áthaladó vonal az órát összehajtva egybeesik. Az ívdarabot bekarcolt vonal érinti, mely a függőleges vonalakra merőleges és a jobb oldalon meghosszabbították a lap széléig. Vele párhuzamosan két-két vonal fut a lap felső és alsó részén, melyek távolsága egymástól 1-1 mm. A lap alján a kettős vonal és az ívdarabot érintő vonal közti távolság 3 mm, melyet köralakban végződő szerszámokkal beütött körök és sugaras körök díszítettek. Ezeknek a köröknek az átmérői nem azonosak a vízszintes számlap kördíszeinek és a számok beütéséhez használt munkaeszközök köreinek átmérőivel. Az óra másik feléhez hasonlóan ez a számlap is piros festésű.

Hordozható napórák már az ókorban is voltak, de a római birodalommal együtt eltűntek, és csak a 15. században találkozunk ismét velük. Az iránytű alkalmazása nagymértékben hozzájárult a hordozható, ún. „zsebnapórák” elterjedéséhez az 1460–70-es évektől. Bár a hordozható napórák egyes típusai kompasz nélkül is használhatók, a 15. század végétől igen népszerűvé váltak azok az árnyékórák – többnyire összecsukható doboz formában –, amelyeknek égi pólusra irányuló árnyékvetőjét iránytű segítségével kell észak felé beállítani. Ernst Zinner német csillagászattörténész az „iránytűs napóra” feltalálását Peuerbachnak és Regiomontanusnak tulajdonítja. Tény, hogy a ránk maradt, illetve általuk tervezett műszerek a legrégebbi csillagászati eszközök, amelyek kompasszal vannak ellátva.

Summa summárum - még ha némileg magas is a csillagászat tudománya nekünk átlagembereknek, és alig-alig értjük miről is van szó, a fotók szépen bemutatják a leírtakat. Mindenesetre öröm látni azt, és megnyugtató tény, hogy a technika fejlődésének tárgyait a középkor embere is előszeretettel használta, és még az eleinte zárt közösséget alkotó pálos szerzetesekhez is eljutott néhány találmány, mellyel hétköznapi életüket könnyítették meg...

Galuska Tünde

Forrás: Joó Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez
Müller Róbert: A pogányszentpéteri ásatás
Bartha Lajos: Reneszánsz csillagászati műszerek Magyarországon

Fotók: palospiaristatemplom.webnode.hu
Bartha Lajos: Reneszánsz csillagászati műszerek Magyarországon

Magna Curia Regis (Kammerhof)

2018/01/05. - írta: Pálos Építészet

avagy a Remete Szent Pál testereklyéje védelméül szolgáló ház Budán

A Magna Curia Regis (más néven Nagy Kúria vagy Kammerhof) a királyi rezidencia szerepét töltötte be IV. Béla királytól kezdve a budai Várpalota felépítéséig. Helye az I. kerület Táncsics Mihály utca 9-13. számú telek helyén volt és a vízivárosi hegyoldalban egy major tartozott hozzá. Egyes szakértők szerint a budai pénzverő helye is a budai Várhegy sziklafennsíkjának északkeleti részén, a Táncsics Mihály utca 9. számú épület helyére tehető, habár az azonosítható régészeti leleteket nem lehet összefüggő rendszerbe helyezni.

A budai pénzverő a középkorban Budán működő pénzverő műhely a Királyi Pénzverde vagy Domus Regalis, Magna Curia Regis épületegyüttes része volt, amelyet IV. Béla magyar király alapított a tatárjárás után 1255-ben és rövid megszakításokkal Buda várának török megszállásáig működött. Az királyi szállás épületegyüttese egy lakótorony-épületcsoportból állt, amelyben helyet kapott a királyi pénzverő és az 1349-ben épült Szent Mártonról elnevezett királyi házi kápolna is. A Buda városi magna curia regis királynéi és királyi házikápolnájának, a Szent Márton-kápolnának építésére Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja csak 1349-ben kért és kapott pápai búcsúengedélyt. 

budai_penzvero.jpgBuda látképe (részlet) Mikoviny Sámuel Notitiájából, 1737 (Forrás: wikiwand.com)

1382-ben Nagy Lajos király az egész épületcsoportot a majorral együtt a budaszentlőrinci pálosoknak adományozta. Hogy miért?

1378-ban Velence elfoglalta a magyar király uralma alá tartozó adriai városokat, amely egy újabb háború kitöréséhez vezetett. A rendtörténet szerint Lajos király lepraszerű betegsége miatt nem vett részt a hadjáratban, és romló testi egészsége miatt Nosztrán tartózkodása alatt kijelentette a pálosoknak, hogy ha a „Mindenható Isten Remete Szent Pál érdemeiért a velenceiek fölött győzelemre segíti, akkor ennek a szentnek a testét nekik a velenceiektől megszerzi.”

A király kijelentése beteljesedett: A 4. században élt remete földi maradványai az 1381-ben Nagy Lajos király és itáliai szövetségesei által Velencével kötött torinói békeszerződés eredményeként kerültek a magyar uralkodó birtokába. Az áthelyezés a szerződés ellenére igényelt némi körültekintést. Ahogy a középkorvégi Érdy-kódex szövege a történtek emlékét megőrizte, „pécsi Bálint pispek és zágrábi Pál pispek egy éjjel nagy csendességgel, hogy a köznép reájok ne rohanna érötte, miért nagy böcsölettel tartják vala, hozák Szent Pálnak testét két aprószentöknek testivel Magyarországban, Budának fényes királyi városában”. A Velencéből szinte titokban kicsempészett relikvia előbb a budai várkápolnába került, innen ünnepélyes körülmények között vitték a pálosok budaszentlőrinci kolostorába.

jozsef-kaszarnya_erdelyi-bastya_kammerhof.jpgI. kerület Táncsics Mihály utca 9, 2013-ban (Forrás: wikipedia.org)

A budaszentlőrinci pálos évkönyvek 1381-ben megemlékeznek arról, hogy a Nagy Lajos király által Velencéből megszerzett Remete Szent Pál ereklyéket Budán a királyi házikápolnában teszik közszemlére. 1382-ben viszont azt jegyzik fel, hogy Nagy Lajos király egy nagyszerű, Buda városfalain belül álló épülettel adományozta meg a kolostort, azzal a szándékkal, hogy veszedelmes időkben a Szent Lőrinc remeteségből ide menekíthetik az általa Velencéből megszerzett és a pálosoknak ajándékozott Remete Szent Pál ereklyéit. Ez a ház és egyház volt a Kammerhof, és a mellette álló Szent Márton kápolna. 

A pálosok viszonylag rövid ideig birtokolták ezt a házat, ugyanis 1423. július 3-án Cillei Hermann gróf, Cilli és Zagorje grófja, horvát bán és György, a pálosok generális vikáriusa, valamint a budaszentlő­rinci pálos kolostor remetéi megerősítik azt a házcserét, amely közöttük létrejött. E szerint Cillei Hermann, budai városi házáért, a budai Vörös sün házért, cserébe kapja a Kammerhofot. A Cillei-család magvaszakadtával az ingatlan birtoka 1458-ban visszaszállt a koronára, de 1460-ban Hunyadi Mátyás ismét eladományozta Guthi Országh Mihály nádornak és fiainak. Ettől kezdve ez a család birtokolta egészen 1541-ig.

Az 1530-as és 1541-es ostrom idején a városnak ez a része súlyos ágyúzást szenvedett, és a városfal egy része is leomlott. Nagy valószínűséggel ennek az objektumnak a budai tetők felé magasodó tornyos épületegyüttese azonosítható az 1541-es Schön-féle metszeten, amely egyben az utolsó rá vonatkozó adat. Az együttes mögötti, északra eső várfalszakasz védelmére - nyilvánvalóan az 1530-as ostrom tapasztalatait figyelembe véve - épült ki valamikor 1541 előtt az Erdélyi bástya, a maga korában modernnek számító védmű. A török korból ide vonatkoztatható adat nem ismeretes, a korszak végére a komplexum nagyrészt elpusztult. A visszavívás idejéből származó helyszínrajzokon ezen a helyen egy szabálytalan sokszög alakú épülettömb kontúrjai látszanak, északi végében elkülönítve jelölt, toronyra emlékeztető építménnyel. A barokk korban ez az épületegyüttes eltűnt, és az akkori térképek már teljesen megváltozott helyrajzot ábrázolnak, s még a korábbi bástya is teljesen átalakult. Egykori formáját ma már csak régészeti ásatások alapján lehetne tisztázni, de a területen mindeddig csak előzetes kutatások folytak.

A Zolnay László által 1962-ben végzett kisebb feltárások a középkor több periódusából származó, különböző kisebb-nagyobb épület maradványait hozták napvilágra, amelyeket azonban nem lehet összefüggő rendszerbe helyezni. 

Galuska Tünde

Forrás: wikipedia.org
Magyar Károly: Táncsics Mihály utca 7-9-11. - Kammerhof (Magna Curia Regnis) http://budavar.btk.mta.hu
Zolnay László: „Opus castri Budensis" A XIII. századi budai vár kialakulása
Zolnay László: A Buda mellett állt Szent Lőrinc pálos anyakolostor kutatástörténetéből.

Fotók: wikiwand.com, wikipedia.org

A pálosok Rómában

2018/01/03. - írta: Pálos Építészet

Az örök város legmagasabb pontján, a Mons Caeliuson álló 5. századi ókeresztény kerektemplom, a Santo Stefano Rotondo magyar vonatkozásainak komoly irodalma van. A templom liturgikus ellátását V. Miklós pápa 1454-ben az 1404 óta Rómában megtelepedett magyar alapítású pálos rendre bízta, majd később ugyanitt tett kísérletet egy önálló magyar kollégium megalapítására 1579-ben Szántó (Arator) István, a Szent Péter Bazilika jezsuita magyar gyóntatója. Az új magyar és a Loyolai Szent Ignác által 1552-ben alapított német kollégium egyesítésével hozta létre XIII. Gergely pápa 1580-ban a máig fennálló Collegium Germanicum et Hungaricumot, és azóta az örök város egyik építészeti remekeként tisztelt ókeresztény kerektemplom a Germanicum-Hungaricumhoz tartozik, a kollégiumot fenntartó két egyház közös kincse. Az, hogy immár több mint négy évszázada a német-magyar kollégium látja el a Santo Stefano Rotondo liturgikus kezelését, semmit sem vett el a templom magyar kultúrtörténeti jelentőségéből.

roma_palos_2.JPG

roma_palos_1.JPG

1404-től tehát a magyar alapítású pálos szerzetesrend is megtelepült Rómában. Előbb a San Salvatore in Onda templom az övék, majd a San Lorenzo in Damaso /1448-54 között/, és 1454-ben kapják meg az előző évben restaurált ősi, V. századi Santo Stefano Rotondo templomot a Celius dombon. 1448-tól a pálosok végezték a magyarok lelki gondozását Rómában. 1602-től a magyar pálosok ismét itt, a templom melletti kolostorban kaphattak római szállást, melynek udvarában a szép manierista kerekes kutat Nagy Lajos király címere díszíti, 1778-ban pedig VI. Pius pápa - cserében a Szent Péter Bazilika új sekrestyekápolnájá­nak építése miatt lebontatott, Szent István alapította magyar vendégházért - a Santo Stefano Rotondóhoz egy új magyar kápolnát építtetett, illetve a Santo Stefano főoltárát a három magyar Szent Király tiszteletére szenteltette. VI. Pius 1776. június 20-án kiadott bullája mondja ki, hogy a Szent István vértanú kerektemplom a „magyarok római nemzeti temploma".

1580-ban helyezték el a templom közepén álló pillérre az emléktáblát, amely hirdeti, hogy az oltárt Isten dicsőségére az Istenszülő, az apostolok és más szentek mellett István, Imre és László magyar királyok tiszteletére szentelték fel. 1582-ben az oltár körül alacsony falat emeltek, amelyen Pomaricio Szent István első vértanú életét festette meg. Az utolsó képen a szent megjelenik Saroltának, és hírül adja fia születését és névadását. Az oltár-kerítés külső falát Szent Imre, Szt. László és Margit álló alakos domborműve ékesíti.

A Santo Stefano Rotondo magyar művelődéstörténeti fontosságát a 19. századvég „italo-mániában szenvedő" magyar utazói, Péterfy Jenő és Riedl Frigyes fedezték fel, a templom közepén, az oltár mögött található magyar síremlék és annak örökérvényű üzenete miatt. A 76 évesen Rómába érkező Lászai János gyulafehérvári kanonok, a Szent Péter Bazilika magyar gyóntatója ugyanis úgy végrendelkezett 1523-ban, hogy hamvait a „magyar pálosok" templomában helyezzék el az általa megtervezett szép márványsíremlék alá, melyre saját epitáfiumát vésette:

„Natum quem gelidum vides ad Istrum 
Romana tegier viator urna
Non mirabere si extimabis illud
Quod Roma est Patria omnium fuitque."

"Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírban pihen, nem csodálkozz: Róma mindannyiunk hazája."

sirko.jpg

Ez a „közös hazánk: Róma"-gondolat ragadta meg a Rómában megforduló magyar írók és értelmiségiek fantáziáját, erről szól Riedl Frigyes Magyarok Rómá­ban (1898) és Cs. Szabó László Római muzsika (1970) című esszékötete, és minden bizonnyal Ady Endre csodálatos verse, a Nyárdélutáni Hold Rómában is.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2004-ben kezdte meg a római Santo Stefano Rotondo Szent István Kápolnájának helyreállítását, nemzetközi együttműködések keretében. Hosszú szakmai vita, kutatások után – az ókeresztény korral foglalkozó neves német régész, Hugo Brandenburg professzor közreműködésével – 2006 tavaszára sikerült teljes egészében feltárni és restaurálni a bazilika magyar kápolnájának római kori padlózatát, mintegy 22 millió forintos ráfordítással. A templom teljes belső területén dolgozó olasz és német szakemberekkel egyetértésben született meg az a döntés, mely szerint a templom egész területén a római kori padlószintet kell bemutatni, melyhez a magyar kápolna padlószintjének is értelemszerűen igazodnia kell. Az eredeti padló restaurálási feladatait – Wierdl Zsuzsanna restaurátor vezetésével – a nemzetközi szakemberekből álló Studiolo Restaurátor Műhely végezte el. (A padlómunkákkal párhuzamosan elkészült a főoltár fehér carrarai márványtagozatának tisztítása is.)

Az egész templom területén egyedül a Szent István kápolnában megmaradt, színes márványkockákból álló egyedi aljzat helyreállítását és kiegészítését követően 2007-ben a felújítási munkálatok a falakon folytatódtak tovább. Úgy tűnik, a falak kutatása is újabb meglepetésekkel szolgálhat: az előzetes vizsgálatok során beigazolódott a falképes szakértők azon feltételezése, mely szerint az 1776-ban készült falfestések alatt más rétegek is találhatók. A megkezdett rétegkutatások függvényében kerül sor az egyes falképek, falképegyüttesek restaurálására.

A 24 méter magas, hármas körfolyosós ókeresztény kerektemplom Róma egyik legszebb és legértékesebb műemléke, mely méltán váltotta és váltja ki a művészettörténé­szek és a látogatók csodálatát.

Galuska Tünde

Forrás: Sárközy Péter írása nyomán (Irodalomtörténeti Közlemények - 1998. 102. évf. 1-2. füzet)
Sárközy Péter: Róma - mindannyiunk közös hazája
epiteszforum.hu

Fotók: wikimedia.org, http://panoramy.zbooy.pl